Érdekes visszaolvasni, hogy az ember hogy meg tud változni...
Most olvastam vissza, vagyis gyorsan átfutottam pár idei bejegyzésemet, a nagy dilemmáimat... Amiben bizonytalan voltam egyik héten, úgy egyre biztosabb kezdek lenni a következőben.
Talán már be merem magamnak is vallani a vágyaimat, amit eddig próbáltam magam előtt is titkolni és elnyomni. Bennem van az a tipikus társadalmi elvárás, hogy először esküvő, ház, aztán jöhet a gyerek. Mert szerintem minden nőben ez van, tök mindegy, hogy nevelik. Aztán mindig rá kell jönnöm, hogy ez a sorrend egy baromság!
Ahogy az embert érik az impulzusok, ahogy tapasztalja a körülötte lévő világot, és amit hall másoktól, és itt inkább a közelebbi emberekre, a barátokra célzok, úgy meg tudják nyitni az embert. Még ha nem is tudnak róla, de ez nálam sikerülni szokott. Ugye a lakásavatón csupa jó híreket hallottam, amitől szárnyra kaptam.
A másik, hogy sokat gondolkodok ikreken. Titokban már ki is találtam a másik fiú nevet a Botond mellé: Bálint. Nem, nem azért jött, mert nyakamon a Bálint nap, hanem mert az illik a vezetéknévhez, meg szerintem szép név. Bár a Páromnak ezt a névváltozatot nem adagoltam be, de majd apránként. Tudom, nem biztos hogy a neveken kéne agyalni, hiszen még babát sem várok (sőt, biztos, hogy nincs pocaklakóm), de már ez is izgalmat hoz az életembe. Azt a kellemes bizsergést, amikor tudod, hogy jön valami, bár nem tudod, hogy mikor. Amikor kicsit türelmetlen vagy, de tudod, hogy mégis muszáj türelmesnek lenned, mert különben elrontod. Az a kellemes izgatottság, amikor várod és várod és várod, és tudod, hogy bármikor jöhet. És akkor... Amikor megérkezik... Akkor hihetetlen szeretet és boldogság árad belőled, amikor sírni tudnál, annyira örülsz, és annyira szeretsz, hogy az egész világot át tudnád ölelni... Hülyeség, tudom, de nem is én lennék, ha nem így nézném a dolgot... Mindig így kellett volna csinálnom:)
Szóval igen, a lelkem kezd helyreállni, kisebb megbillenések mellett. Azt hiszem, boldog vagyok. És ez is kell ahhoz, hogy egyszer elmondhassam én is magamról: kismama vagyok:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.