Tyűha, lassan egy hónapja nem vetettem monitorra mélyenszántó gondolataimat. Pedig zajlik az élet, nem unatkozom.
Nos, kezdem ott, hogy úgy fest, a vitaminbomba és az inozitol por+folsav kombó kezdi kifejteni a hatását. Ugye március elején kezdtem el szedni, akkor szerdán vettem meg és vasárnapra meg is jött, 2 napos felvezető vérezgetés után. Akkor rettentően fájtam. Kíváncsi voltam, mit hoz a köv hónap. Nos, azt hozta, hogy ismét volt 2 felvezető napom, és végül a 32. nap után meg is jött. Most elég lájtos volt, fájdalom terén, viszont ismét az első két napban kiadtam magamból mindent, és az utolsó 3-ra meg szinte semmi nem maradt. Nem tudom, ez mennyire jó vagy sem, de érzésem szerint hamarosan nődokihoz kell ellátogatnom, ha már az endodokit csinálom.
Na, de a gyerekkérdés a szokásos medrében leledzik még mindig. Hétvégén beszélgettünk, mit hogy kéne, és mivel a páromnak most eléggé zűrös a meló, úgy döntöttünk, maradunk az eredeti, szeptemberi belecsapunk-a-lecsóba dologgal. Őszintén szólva még mindig fosok. Látom a sok terhes nőt, néha én is a pocakomhoz nyúlok, hogy majd egyszer hozzám is beköltözik egy baba, vagy akár kettő (mert ugye az sem kizárt), viszont rohadtul félek attól, hogy nem sikerül. Kicsit kudarckerülőnek is lehet nevezni, mert azért csinálok ennyi mindent, hogy ne lelkizzek azon, hogy most mi lesz, meg mikor jön már össze stb. Amúgy szerintem rohadtul kísért ez a dolog, a szó legjobb értelmében, mert minden gyerek vigyorog rám, kiszúrnak a tömegből, mintha éreznék rajtam, mire készülök. És a legdurvább, hogy néznek. Nagyon durván néznek. Mikor elmegyek mellettük vigyorognak és néznek! Még ha hátra fordulok, akkor is! Hát nem félelmetes? Vagy csak én bámulom meg őket annyira? A fene se tudja, de én ezt egy jelnek veszem...
Szóval, van még bő 4 hónapom, hogy gatyába rázzam magam, kicsit többet mozogjak, odafigyeljek a kajára, na és persze a lelkemre! És eljussak végre nődokihoz. Ez időszerű lenne, mert lenne pár kérdésem hozzá is.
Itt tartok most, tele félelemmel, kérdésekkel, akikre várom a választ valahonnan. Nem lesz egyszerű, azt tudom, de már nagyon szeretnék ott tartani, hogy terhes vagyok. Pont ma mondtam barátnémnak, B.-nak (aki szegény kórházban fekszik, mert folyton vérzik) hogy lehet, karácsonyfa alá egy pozitív tesztet teszek majd ajándékként:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.