Végre eljött az év utolsó hónapja, bár ne történt volna meg.
Az elmúlt majdnem másfél hét az atombombák sora volt, amit folyamatosan szórtak rám.
Kezdődött hétfővel, amikor is egy vidám levelet kaptam a főmérnöktől, miszerint egy szimpátia tüntetésen cetliket ragasztottam. Legalábbis ezzel a keresztkérdéssel álltak elő, hogy én vagyok-e az a lány. Hát nem. Na, ez itt olyan szinten kicsapta a biztosítékot, hogy iszonyat módon felhúztam magam, hogy nem hiszem el, hogy ez történik.
Aztán jött a csütörtök este, amikor is kiderült, hogy aranydrága Párom miért viselkedik mostanában számomra szokatlan módon. Elmesélte, hogy egy régi nő barátja tért vissza röpke 7 év után az életébe, akit alapból a Végzett asszonyának hívott, mert mindig történt valami. Most 7 év után megint. Hódítgatja a legjobb barátját, és fél attól, hogy elveszíti. Én még kezdtem összerakni azt, hogy míg ő barátságot ment, addig más érdeklődését keltem fel, ami nem túl bölcs dolog. Szóval, ez volt a másik nagy bomba, ami miatt se köpni, se nyelni nem tudtam. Csak annyit láttam, hogy a Páromat ez megviseli, és sajnos engem bánt minden miatt.
Merthogy szombaton mentünk haza, neki fájt a dereka és még amúgy is vidékre kellett mennie, de neki nehéz combokat kellett A-ból B-be vinni és hiába mondta bárkinek is a családomból, hogy mi a helyzet, csak kérték, hogy segítsen. És ezt olyan szinten szórta rám odaúton és hazafele, plusz otthon, hogy majdnem levertem, hogy b*sszameg, mit képzel magáról? Élvezi, hogy bánt? Hogy engem szekál? Teljesen meg akar törni vagy mi? Szombat hajnalban tetejére úgy voltunk együtt, hogy mintha nem is engem akart volna. Olyan dühből csinálta az egészet, hogy sírni lett volna kedvem. Aztán talán megnyugodott, bár még mindig nem az igazi.
Én meg tegnap forralt boroztam egy hímnemű egyeddel, aki rám van kattanva, de elmondtam neki, hogy nem lehet. Nem mondom, hogy nem imponál és izgatja a fantáziámat az egész, de nem ér annyit, hogy én egy 4 éves kapcsolatot felrúgjak egy kósza éjszakáért. De nem egyszerű, pláne úgy, hogy azt érzem, hanyagolva vagyok... Nem kicsit. Biztos érzi ezt a Párom, mert nagyon puncsol és mindig ölel, meg szeretget, meg ilyenek. De nem tudom.
Most őszintén szólva nem tudom, mi lesz ebből. És mi fog történni...
Pluszban rohadt fáradt vagyok, főleg idegileg, mert folyamatosan tikkel a szemem.
Jah és pénteken megszűnt az a pm-es csoport, amit úgy szerettem. Azt volt a 3. bomba a sorban. A szombati volt a 4.
Most az a taktikám, hogy várok, kitartok a Párom mellett, aztán ha nagyon úgy látom, semmi nem változik, akkor kenyértörés lesz. Amibe bele fogok dögleni így, lassan 30 évesen, de inkább most, mint később....
Szóval, ennyi...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.