De szó szerint! Na, kezdjük ott, hogy hétfő este elmentem aerobikra. Hát nem semmi volt:) Negyed óra után izzadtam, fél óra után majdnem meghaltam, 45 perc után azt mondtam h vége lehetne, 1 óra után felfrissülve szökdécseltem hazafele- persze a telefon a fülemen és persze hogy Attilával beszéltem:)

Kezd kurvagyorsan leereszkedni az a rózsaszín felhő, amit utoljára még Bölénél éreztem. Ez a mocskosul egymásra vagyunk gerjedve, állandóan a telefonon lógunk mikor nem találkozunk, ( az előbb is ő hívott fel), mindent tudni akarunk a másikról és még sorolhatnám. Tudjátok, mikor érzitek h a másiknak is kellesz és minden egyes percben rá gondolsz és nem tudsz elszakadni a gondolatától, és mikor találkoztok előtte egész nap egy vigyor ül ki a fejetekre amit semmivel sem lehet lemosni onnan ésatöbbi. És most velem pontosan ezek vannak:) Nagyon durva. Sosem gondoltam volna, hogy egy pasi ilyet ki tud belőlem hozni, de ő megcsinálta. Remélem nem olvassa a blogot:) Mert akkor mindent megtud rólam, azt meg nem akarom. Küzdjön:) Kedden is vagy 1 órán át telefonon lógtunk, ma is 2x beszéltünk, hamarosan meg mehetek haza, plusz olyan kurva meleg van h azt elmondani nem lehet! Szóval teljesen az agyamra telepedett ez a gyerek, de bevallása szerint ő is így van velem. Persze én nem hiszem el, mert pasiknak sosem hiszünk el semmit sem az elején, a közepén is csak hébe-hóba. Hát ennyi. Kezdek szerelmes lenni mocskoskurvaéletbemár:) Mellesleg hétfőhöz 1 hónapra jön haza Töketlen. Annyira tudtam h az lesz h hazajön, nekem meg addigra pasim lesz. Ha TÉNYLEG így lesz, elmegyek jósnak vagy én nem tudom, de az azért már elég durva, nem? De most itt ennyi, megyek lebegni a ködbe:)