EtTi's life

Az elmúlt 2 hétben elég furcsa dolgokat produkál a testem, és még nem jöttem rá a miértjére.

Otthon ugye zajlik az élet, nagyanyám otthon van, de szokás szerint sajnáltatja magát. Anyám mesélte tesómnak, hogy egész nap alszik, felkel, eszik, ücsörög kicsit, lefekszik, és ezt csinálja egész nap. Nem tudom mi lesz ebből, de nem sok jó. Egyik nap azon kaptam magam a villamoson, hogy leosztom nagyanyámat. Alapból nem egy felhőtlen viszony a miénk, engem meg marhára bír idegesíteni, mikor valaki elhagyja magát. Az meg végképp bosszant, hogy anyámat teljesen tönkreteszi. Mondtam tesómnak, hogy akármennyire is dög vagyok, ha ez így megy, akkor irány az öregotthon. És hogy miért? Mert anyám 63 éves, túl fiatal ahhoz, hogy fizikailag és szellemileg teljesen tönkre menjen. Ott van unokahúgom, aki kicsi még, és persze anyunál is szokott nyaralni (tesóm persze egyből ezt az oldalt nézte, az kit érdekel, hogy én is itt vagyok...), de így nem tudja odaadni. Viszont ott van az én oldalam is, hogy ha terhes leszek és gyereket szülök, akkor nem lenne rossz, ha mondjuk anyám feljönne segíteni. Bár nem akarom az ördögöt a falra festeni, de nem fog feljönni, ahogy a mama sem lesz öregotthonba beadva, hanem anyám szenvedni fog és persze hallgathatjuk azt, hogy de szar neki. Persze lenne a bajára megoldás, de akkor meg azzal jönne, hogy de a falu mit fog szólni. Ki a f*szt érdekel? Mert más nem volt sosem szar helyzetben, ugye? Mert esetleg a gyerekeinek még szüksége lenne rá? Az ugye senkit sem érdekel... Na jó, nem húzom fel magam, mert olyat találok mondani, hogy a 18+++ karikát ki kell tennem ide...

Na, visszatérve magamra. Az elmúlt 1 hétben, de inkább másfél, folyamatosan hasmenésem van. Néha napján nem és akkor marhára örülök magamnak, de pl ma is az volt délután. Most nem tudom, hogy a kaja miatt, vagy szimpla idegeskedés, de furcsa. Hasmenésem piroska előtt szokott lenni pár nappal a cickófájással együtt, de ezt a tünetegyüttest már vágom. De sosem tartott ilyen sokáig. Jahm és a kedvencem a hányinger. Ma is rám jött kaja után és már volt erre példa. Így mikor hazaértem teszteltem egyet mondván, nézzünk szembe a tényekkel. És olyan negatív lett az eredmény, mint annak a rendje. Mostanában a hőm is fent van, 36,7 és 37 fok között, szóval valami érik odabent. Most vagyok a ciklusom 26. napján, szóval lehet, hogy korai volt még, viszont ha 30-án volt ovulációm, akkor hétfő környékén kéne villantani valami pirosat. Kicsit azért felgyorsult a pulzusom a tesztelés első pár másodpercében, de vállvonással (legalábbis most) elintéztem, hogy még nem. És nem is sírok, de nem is örülök ennek a ténynek. Olyan... az volt az első de inkább a 2. gondolatom, hogy én erre még nem vagyok felkészülve... És még kell egy kis idő...

Amúgy a két könyvet megvettem, az elsőt el is kezdtem olvasni. Mikor először végigfutottam a tartalomjegyzéket, azt láttam, hogy jóga az segít. Nem a fizikai része miatt, legalábbis számomra most nem ez az elsődleges, hanem a szellemi része. Ezért úgy döntöttem, hogy hétfőn elrugdosom magam jógára, ha fene fenét eszik is. Már elég régóta halogatom, már van 1 éve indulok és készülök a dologra, de mivel sosem csináltam még, így úgy érzem magam, mint egy szűz lány. Bizonyos értelemben, ha a jógát vesszük, az is vagyok, de nem vagyok hajlékony, a lelkemben vihar tombol, az agyamban gondolatok ezrei tanyáznak. De lehet, hogy pont ez kéne, hogy a szellememet kicsit felszabadítsam az alól a korlát alól, ami alatt van. Mert eléggé el van nyomva az, amit szeretnék. Pl. mostanában többször akarok szexelni. Ez nem volt jellemző rám, beértem kevesebbel is. Nyilván az elején nem, de mióta együtt lakunk, úgy a 2. évben ez csökkent és most is tart ez a tendencia. A párom is megjegyezte, hogy mi van velem... Néha nem tudom eldönteni, hogy azért van, mert gyermeket szeretnék, vagy mert tényleg szexelni akarok... Próbálom azért megdumálni magam, hogy ne az a görcsös muff legyek "Gyereket akarok! Azonnal!" felirattal a homlokán.

Ma még reggel tettem egy kitérőt a laborba, megcsináltattam a vérvételt. Kértem AMH-t, TSH, fT3, fT4, rT3, anti-TPO és anti-TG-t is. Várom már, hogy mit dob ki a gép. Abba bele sem merek gondolni, ha kiderül, hogy a petefészkem totál ki van merülve, mert akkor tényleg nem lehet gyerekem. Vagy legalábbis elég kicsi rá az esély, hogy akár laborban össze legyen hozva egy utód. De ezen nem is akarok forogni. Mert, ahogy a vérvételes nő is mondta, minden rendben lesz magával. Én meg úgy döntöttem, hogy bizony hiszek neki. Az eredményekkel azért jövök majd:)