EtTi's life

...de minden az, csak nem az.

Reggel kapásból azzal indult a dolog, hogy fel kellett kelni. Hulla fáradt voltam, mint mindig, és tetejére még sötét is volt. Aztán kitalálták, hogy kéne mennem bejárásra, mert az olyan jó, amivel nem is lett volna gondom, ha időben tudok róla, és nem olyan ember adja ki, aki kurvára nem a főnököm. Persze egyből jött a főnök, hogy akkor most ő mondja, hogy menjek. Gec*re nem volt kedvem menni, de hát jó, bammeg. Aztán a nap többi része sehogyse telt. Most is fisfos a hangulat, vettem 3 tesztet a DM-ben, hátha többen vagyunk, de nem. Aztán fürdés végén is rájöttem, hogy nem. Aminek marhára nem örülök, mert megint azt érzem, hogy sosem leszek anya... És emiatt tökre elkeseredek. Azt szervezni, hogy mikor mész el dokihoz, amit én eddig januárra terveztem, de kitaláltam, hogy karácsony előtt lerendezek mindent, mert akkor 3 héttel előrébb leszek. Mondván, hátha, ki tudja alapon. És marha idegesítő, hogy mindenhol terhes kismamák bukkannak fel tök váratlan helyeken, vagy tolnak anyukák pár hetes babát a babakocsiban, én meg azon gondolkodom, hogy jajdejólennenekemis... És amúgy velük örülök és mindig mosolygok, de ilyenkor, mikor megint megcsap a magány és agyalás szele jönnek ezek az idióta gondolatok és csak folynak a könnyeim... Mert úgy érzem, hogy előttem van egy lehetetlennek tűnő küldetés...

De hogy ne csak sírjak, tegnap voltam egy pasasnál, aki horoszkópot elemez. Na, ott is ért meglepetés, kapásból az elején, mikor megkérdezte, hogy van-e tesóm és ő fiú-e? Mondtam neki, hogy nem, lány. De nem volt-e anyunak terhessége vagy vetélése? Esetleg fiú? Mondtam, hogy nem, de engem fiúnak vártak. Így akkor már mindent értett. Kielemezte, hogy szerinte apu néha félrenézett, és nem volt igazán felkészülve a gyerekekre, legalábbis rám, mert kijött a radixból ez is. Mondtam, hogy vagy 30 sok évig külön ágyban aludtak, és szerinte pont ilyesmiért, úgy hogy kérdezzem meg anyut. Na köszike. Amúgy apu tényleg sokat járta az országot, meg sosem éreztem köztük azt az igazi nagy szeretetet, szerelmet, sosem fogták meg egymás kezét meg ilyenek. Érdekes. Meg hogy mi tesók is apu körül vagyunk, nem anyuval, és nincs a Hold és a Nap között (Anya és Apa) közt kapcsolat. Aztán jött a gyerekkorom, párkapcsolat, majd rátért a gyerekkérdésre. Őszintén szólva, torkom az kapásból összeszorult, de kihozta, hogy 99,9%, hogy 1 gyerekem lesz. De lehet, hogy kettő, de az kb. úgy, hogy vagy elvetélek vagy abortusz lesz. És rögös lesz az út a gyerekig. Ki gondolta volna?! (amúgy a radixban is benne volt a pcos, ir, pm cucc, szóval...)Nos, egyik szemem örül, a másik meg sír, mert lesz gyerek, de nem szeretnék azért vetélni. Én azért bízom, hogy ha majd odáig jutok, akkor sikerül azt a kettőt kihordani, legalábbis azon leszek ha lesz. Szóval ez azért megnyugtató, hogy nincs minden veszve. A karrieremről is mesélt, de az most annyira nem zavart. Amit elmondott, az igaz, és úgy, hogy ő előtte nem ismert!

Visszatérve erre az izémre... Hát, nem tudom, mit kéne tennem. Ez a várakozás kezd kiborítani, és most, ez a hormontánc bennem szintén. Egész héten olyan forró voltam, hogy majd meggyulladtam, meg fájdogált a derekam, hasam, és nem értettem. Tetejére ez a szédülés és sok pisilés is elég új. De most ezt dobta a gép. Végülis ha azt nézem, augusztus közepe óta álltunk rá IGAZÁN a dologra, amikor nem havi 2-3x voltunk együtt, hanem sokkal többször. Nyilván az is megnehezíti a dolgot, hogy ritkán találkozunk hétközben. De ez van, nem tudok mit tenni ellene. Remélem tényleg bejön ez a cucc, amit a gyerek mondott, mert nagyon jó lenne! Leginkább a gyerek része, hogy lesz....

Amúgy egyik éjjel barátnőmmel álmodtam, B-val, és álmomban mesélte, hogy újra babát vár, én meg a nyakába borulva zokogtam, mert egyrészt örültem neki, másrészt magamat sirattam, hogy nekem még mindig nem jött össze. És marha rossz volt....Nagyon rossz...