EtTi's life

Hát, őszintén szólva, már nagyon várom, hogy véget érjen ez az év. Nem azért, mert olyan rossz volt, bár jobb, mint a tavalyi, de mégis.

Érzem, hogy teljesen elfáradtam, a köv. két hét totál szenvedés lesz, feltéve ha elengednek szabira, mert persze ez sem mindegy.

Múlt hétvégén otthon voltam, viszonylag jó volt. Unokahúgom szülinapját ünnepeltük, anyámmal péntek este egy jó kis beszélgetést folytattunk, ahol kifejtettem a kis észrevételeimet. Egész jól fogadta, de azt hiszem, innentől már ő tudja, mit csinál. Legalább megtudta, hogy szar nekünk is ez, amit a nagyanyámmal művelnek, mintha hidegháborús övezetben lennénk folyamat és ez nagyon szar.

Közben kaptam két órát is, csütörtök este, aminek örültem, bár úgy mentem le, hogy biztos lecserélnek, mert nem kellek. Aztán mondta a csajszi, hogy semmi baj nincs velem, csak nem vigyorgok és kicsit katonás vagyok. Mondjuk a vendégoldal sem könnyű, mert velük óra közben kommunikálni lehetetlen, ha belegebedek akkor sem szólalnak meg. Persze végigfosom az órát, rengeteget beszélek, és pont az jutott most eszembe, hogy ott kiélhetem magam:)

Közben az üzemvezető szabin volt, és megismertem egy pasingert, hívjuk őt F-nek, akiről kiderült még azelőtt, hogy egész értelmes forma. Így elkezdtünk beszélgetni, kávézni, stb. Kicsit élvezem azért, hogy más pasi figyelmét is megkapom, nem mintha az enyém nem lenne elég, de azért valljuk be, hogy minden nő önbizalmát növeli az ilyen...

Amúgy meg új sérót vágattam magamnak, meguntam a féloldalas, aszimmetrikus dolgot, így ismét szimmetrikus lett. Csütörtökön voltam trénernél, most nagyon tetszett. Megfejtettük, miért a gépészeket vonzom mindig (mert ők a problémát keresik, vagyis annak az okát, amit meg is akarnak oldani, és én is ilyen vagyok. Keresem a probléma gyökerét, és arra a legoptimálisabb megoldást. De azért az tényleg félelmetes, hogy apu is gépésznek tanult, aztán ahány pasi az utamba került, mind gépész volt. A Párom is, és most F. is annak tanul...no comment...) Aztán beszélgettünk még az anyaságról, hogy én mit és hogy gondolok, közben megállapítottuk, hogy egyre jobban nyitok a világra, de a páncélomat ne vegyem fel újra, ha valaki megbánt. És ez amúgy nagyon jó, mert a tréner megállapította, hogy kész vagyok az anyaságra. Szerintem csak készülgetek, mert még most is kicsit megijedek a gondolattól és biztos para is lesz meg minden, de már úgy vagyok vele, ha jönnie kell, hát jöjjön. Úgy érzem, hogy meg tudjuk oldani a dolgokat, bármi is jön, hiszen eddig is így volt és lesz is.

Aztán voltam vérvételen. A pm-em egész jó lett, de előtte levették az éhgyomri vc-t is, ez 4,9 lett. A pm pedig így alakult: tsh: 1,22 (0,4-4 közötti ref. határ), ft3: 6,08 (ref: 2,3-6,45) és ft4: 19,3 (ref: 11,5-22,7). Ez sokkal jobb, mint volt, bár úgy érzem, hogy van még pár tünetem. Ilyen pl. az, hogy nőnek a körmeim, de néha betörnek, hideg szokott lenni néha kezem és lábam, tudok koncentrálni de nem mindig, mostanában nem alszok túl jól és tök fáradtan kelek, jobb a kedvem, és sokszor nagyon leizzadok. Ja és a libidóm néha az eget veri. Most a héten is csütörtökre úgy kiéheztem, mint atom és ma is meg tegnap is nagyon hiányom volt. Ami persze tök jó és a Párom sem érti, mi van, de élvezi:)

Ja, és a pénteki vct nagyon "vidám" volt. A váróban majdnem belém fagyott a sz*r is, és fél 10 előtt, mikor majdnem lejárt a 2 óra, a másik labort (mert kettő van), becsukták. Mondom marha jó. Megyek a recihez, a nénit kérdezem, hogy mi van, átküldött az 1. laborba (amúgy tök jó fejek a recisek, mindent elmondtak, nagyon segítőkészek voltak). Megtaláltam azt a szőke muffot, aki először levette a vért, mondja nekem, hogy ő most nem ér rám, menjek be, majd valaki leveszi a vért. Bemegyek, megállok, jön egy nő, kérdi, mit akarok. Mondom neki, hogy terhelésem volt, lejár a 2 óra, valaki legyen kedves, vegye le a vért. Szól ennek a szőke muffnak, hogy tegye a dolgát. Csütörtökön és pénteken a jobb karomból vettek vért, szépen bekékült mint a 2 hely. Nézi ez a muff, jó lesz a bal. Fogja, nézi, belebassza a tűt, és elkezdi forgatni. Egy pillanatra odasikerült néznem, aztán egyre jobban vert a víz, hogy ő ezt most komolyan gondolja? Egyszer csak visít: "Mártika, gyere egy kicsit!" Jön Mártika (aki megkérdezte, hogy mit akarok ), hogy mi a helyzet. Hát, van ott egy vékony véna, igen. De a szőke muff nem találja. "Mártika, segítenél?" Mártikával helyet cserélnek, ránézek a nőre, nézi a jobb kezem. Csóválja a fejét, megvonom a vállam. Kérdezi: "Fáj?" közben tapizza a két szúrás helyét. Mondom neki hogy nem, csinálja nyugodtan, kibírom, mert már mennék vissza dolgozni. Mosolyog egyet, és a két szúrás felé beszúrja a 3. is, és leveszi a vért. Így most a jobb karom úgy néz ki, mint egy tűpárna és azt a szőke r*bancot meg lerúgnám, hogy ennyire balfasz volt, hogy nem találta meg a vénámat és a kurva tűt forgatta a karomban. Hogy rohadjon meg. Két hét múlva lesz eredmény, kíváncsi vagyok, hogy a met mit javított. Eddig jobb lett, 3 tizeddel az inozitolhoz képest, és lehet, kapok még pm bogyót a Dokitól, de majd megmondja.

Aztán pénteken még volt egy laza évzáró vacsi is a Monarchia Sörházban. Ami jó lett volna, ha nem kezd el fájni a gyomrom, nem fújódok fel a kajától és nem ülünk ott 5 órát. Én már marhára leléptem volna 6kor, mert nekem ennyi elég az ilyenekből, de még kikérték a sört, még ittak, még ez meg az. A többieken is éreztem, hogy nem véletlen nem rendelnek, de az egy szem pasi kolléga szerintem néha nem tudja, mi a határ, ő még kikért egy sört. Aztán a csajok ezt megneszelhették, hogy még maradunk, így miért ne igyunk még. A végére már mindenki kókadt, és meg alig vártam, hogy hazaérjek.

Szombaton mézeskalácsot sütöttem, és megint megfogadtam, hogy soha többet, mert ez a liszt kurva kemény, az én kezem meg totál megfájdul a sodrófától (tudom, puhány vagyok, bezzeg ha 25 kilóval kell guggolni!), és rohadtul elég volt a végére. Ma meg kidíszítettem a lakást, csináltam égőből karifát, egész jó lett, olyan én:)

No, hát most ennyi a sztori, 2,5 hét és irány a Doki, és remélem 17-től meg szabin leszek majdnem 3 teljes hétig! Már ideje:):)