EtTi's life

Vasárnap este van, épp Chicane-re szedem össze gondolataimat, hogy értelmesen elmesélhessem a történetet. Megismertem egy pasast, vagyis mondjuk úgy, hogy megint:) Mert hát nő létemre én is keresem az igazit (ki nem?), de még nem leltem meg azt az egyedet, aki komoly hatással bírt volna rám... Nos, a pasast hívjuk Gézának (egyik barátommal, Robival, csak mentalistának hívjuk-magyarázat hamarosan:), aki 31 éves, és szerintem vérbeli vízöntő (remélem soha de soha nem látja ezt a blogot és amit összehantázok róla:):):), azaz olyan, mint én:) Péntekre megbeszéltünk egy pálinka és máffin partyt (szigorúan á-van írva a máffint...), hát persze hogy kinél? Evidens hogy nála. Nekem már megfordult az első mp-ben hogy ennek nem lesz jó vége, de mindenesetre haza aznap este nem jutok. Hát jó, sütöttem kóbászos-sajtos máffint, feltúrbózva hagymával, mert ő is olyan hagyma-fan mint én:) Este 8-kor épp anyámékkel trécseltem, már félig harci díszben, hogy megyek mindjárt, mikor rám ír, hogy ő már kész, függőágyban relax, sör a hűtőben a pálesszel együtt, mikor megyek már. Ej, mondom, de türelmetlen itt valaki! Gyors elköszönés anyáméktól, irány sminkelni, aztán már siettem is el a villamosra. Hát ott persze hering fíling befigyelt:) Megérkeztem a végcélhoz, felcsöngettem, persze az már kimaradt, hogy legalább az emeletet megkérdezzem:) Bolyongtam pár percig, hogy most le vagy fel vagy mi a f*sz van már, mire felvette a telefont és közölte h a 2. Remek:) Kint várt az ajtóban, persze egyből lecsapott a máffinra ( a sütött máffinra:P- perverzek:). Egész jó kis lakása van, hangulatosan van berendezve, van 1 mocsok nagy tv-je meg 3 gépe ( egy meló, egy saját, egy meg hobbira->fééérrrffiii a lelkem). Nos, elkezdtünk inni, meg enni. Aztán egyre jobban hatott az a mocsok alkohol:) Asszem kifejtettem neki nézeteimet a töketlen férfiakról, meg h én valójában mit is keresek. Aztán a tv-ben egész jó kis zenék szóltak, elkezdtünk táncolni. Na igen, elképzelni nagyon vidám lehet, az is volt. De nagyot nőtt a szememben, mert tud táncolni, és szerintem ritka az ilyen pasi (lehet kommentelni és vitatkozni velem ezen, hajrá:). Aztán valahogy úgy esett a nagy eset, hogy feltette a nagy kérdést, hogy akarok-e nála aludni. Most őszintén, melyik csak mondott volna nemet, mikor egy jó pasi meginvitálja magához, és nem Fülessel kell éjszakáznia már megint (bocs Füles, ne utálj, de a bio cuccokra jobban beindulok mint a Te lecsatolható farkadra:):). A csókon kívül semmi sem történt! Aminek örülök is, bár mindig megbeszéljük, hogy az ilyen mindig két emberen múlik. Mondjuk kicsit elgondolkodtam azon, hogy vajon hanyadik ilyen csaj lehetek, akit marasztal, mert mikor fogkefét kértem akkor készséggel adott egyet. Persze megkérdeztem, hogy na, én hányadik vagyok, aki ezzel fogat mos? A válasz persze az volt, hogy tegnap vette... (nekem meg tollas a hátam, bár néha nem tudom eldönteni h ez most poén volt vagy igaz...) Lényegtelen a téma. Éjszaka egy kóbor hajszállal sikerült összekavarodnom. Színét nem láttam, mert sötét volt, viszont garantáltan hosszabb volt mint az enyém (legalábbis tapintás alapján). Reggel hasonlót tapasztaltam a pohár fenekén (mármint kívülről az aljára rá volt ragadva egy szőke, hosszú hajszál), de igazából nem is akartam megkérdezni, hogy most ez mi, mert őszintén szólva: nem érdekel! Nekem is van nem éppen egy patyolattiszta életem (lsd: Boti, meg Pörki meg még sorolhatnám), neki is. Hát ez van. Reggel (vagyi fél 11 fele) még kaptam tőle kávét, jól is esett az enyhén hasogató fejemnek (többet nem iszok- nyögtem be, erre persze ki is lettem hirtelen röhögve... na vajon miért?!:), aztán jöttem el. Kaptam tőle 3 filmet, egy már kivégezve, ma jön este A tanú c. Elvben "vizsgáztat" majd:) Hiába próbáltam tőle vmi tanrendet, vagy ilyesmit kierőszakolni, csak nem adott:) A kis genyóóó:) Délutánt a szunyálásnak áldoztam, mert éjjel nem sokat aludtam, mert mindig pörgött az agyam vmin.. Szokás szerint:) Na, este találkoztam Pörkivel. A bűnös, gonosz név felvillant ismét az életemből. Dumáltunk vagy 2,5 órát, és meglepő módon nem kezdett ki velem! Néztem is hogy mifene (tudván hogy mi történt köztünk februárban- azóta sem volt olyanhoz szerencsém:P), viszont örültem is neki. Érdekes, hogy ilyenkor elgondolkodom, hogy mi a fenét ettem rajta? Mert most megint előtört ez az érzés és gondolatkör. És nem tudom... Még nosztalgiáztunk is kicsit, hogy hát igen, több mint 2 éve jöttünk össze, meg egyszer leosztottam (hosszas gondolkodás után sikerült is emlékeznem rá), neki is bevillant, mikor a Kármán ajtaját izomból ráküldtem egy "Rohajd meg te **********" mondathalmaz kíséretében. Hát igen, rég volt:) Fiatalság bolondság:) Ma pedig ultrafos napon volt. Muszáj lesz aerobikoznom, hogy egy kis endorfint termeljen a szervezetem, de nyugi, ugrani nem fogok:) Reggel rám tört a depi, szegény lakótársamat nyúztam a bajaimmal:) Vicces, hogy mindkettőnknek van ilyenje, hol neki, hol nekem:) De ez már csak ilyen:) Aztán délutánra összekapartam magam, jótt tett a beszélgetés Robival, és ilyenkor mindig meggyőzőm magam, hogy igen, még leszek én szerelmes, és valahol már a küszöböt rágja életem párja (lehet, hogy néha pont a rossz küszöböt emészti:D). Uh nem adom fel!

Ezzel búcsúzom mára, holnap ismét a betűk közé vágok, hogy legyen mit olvasni Eszti-meseként. Végszóként egy idézettel köszönök el:

"A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni, és merészen győzni,mert a világ a bátraké,és az élet túl sokat ér ahhoz hogy jelentéktelenné váljon"