EtTi's life

Na, holnap vége van 2014-nek, aminek kifejezetten örülök.

Az elmúlt 2 hét igen izgalmasan alakult, szinte meglepő volt. Hagytam, hogy menjenek a dolgok, bár volt, mikor összeszartam magam, hogy most mi lesz...

Szóval, 18-át elmondtam, dokival meg mindennel együtt. Itthon még kitaláltam, hogy párom kap tőlem egy szerelmes levelet karácsonyra, amiben leírtam mindent. Gyakorlatilag all in-t nyomtam a dologra, a szívemet is odaadtam neki, természetesen csak jelképesen.

20-án, ez szombat volt, otthon döglődtem, mikor kérdezte Párom, hogy nem megyünk-e el valamerre. Szép idő volt, mondtam, oké. De jön B.F. meg az Ólálkodó Lány is. Mondom oké, rendben. Persze magamban anyáztam, hogy mi a f*sznak kellenek ők is ide, mi nem rimi-romizhatunk együtt? Jó, menjünk, irány Normafa. Gyönyörű szép idő volt, ittunk fent teát, meg beszélgettem az Ólálkodó Lánnyal, akivel kiderült, hogy van közös téma: ő is PCOS, meg IR-es, volt lombikuk, ami nem jött össze, a férjétől amúgy meg válik, de Párom B.F-jével van együtt, de fél, hogy mi lesz. Amúgy borzasztó, hogy mekkora szappanoperát nyomnak ezek ketten, én már csak a fejem fogom, hogy mit pöcsölnek, de azért valahol érthetőek is. Nos, az Ólálkodó Lányt ezennel lerövidítem szimplán egy M.-re, mert amúgy van rendes neve is. Megbeszéltük, hogy az ismeretségünk nem indult túl rózsásan, de ahhoz képest még sütöttünk együtt is. Nos, a 20-a odáig fajult, hogy a karácsonyi vásárba is eljutottunk, meg tök jól sikerült. Megbeszéltük, hogy 23-án átjönnek, sütünk-főzünk mi csajok, a pasik meg fát díszítenek.

Jahm, előtte nap, 19-én volt nekem benti karácsonyi záróbuli vagy mi. Hát elmentem, ott voltam 4-ig vagy talán 5-ig, nem emlékszem. Úgy volt, hogy esetleg kollégával is összefutok (aki nagyon teper utánam, pedig tudja, mi a helyzet), de végül nem. Kell ez a 3 hét nyugi, én legalábbis úgy érzem.

Vasárnap voltunk koncerten (Punnany Massif), ami egész jól sikerült, hétfőn meg még edzést tartottam- idén utoljára.

Kedden volt a közös kis karácsonyozás, ami egész jól sikerült, de Párom egyik kedves barátja, T. (aki lány) kicsit bekavart, és emiatt kicsit nem szimpi a csaj (mert mindig kedvesnek kell vele lenni a hisztijei ellenére és gecre nem érti meg, mi az, hogy nem, ettől függetlenül a világ összes gondja az ő vállát nyomja, amibe bele fog roppanni, ha nem változtat, és lehet, ő is IR/PCOS kombóval küzd, de ez még kivizsgálás alatt), de majd kiderül. Szóval a kedd egész jó volt, egész nap pörögtem (jót tett ez a bogyó emelés úgy gondolom), Párom lebaszott, hogy mért nem bírtam magammal, én meg nem értettem, hogy ennek meg ez mért baj. Na mindegy.

24-én Párom tesójáékhoz mentünk át, kivételesen! 4 év alatt először fordult elő, hogy karácsonykor nem én pörögtem, és úgy gondolom, ez így nagyon is jó. Bár a kaja nekem kicsit sótlan volt, de megettem. A lány párja hát nem nyerte el a tetszésemet, de nem is nekem kell, hogy jó legyen. Kedves mamma hozta a formáját, amúgy meg fogjuk rá.

Páromtól kaptam egy szép londonos-metrós képet meg a Puma parfümöt (amit a nadrágok közé rejtett és azt hitte, hogy másodszorra sem lelem meg véletlen, de nem hitte el, hogy nem néztem meg, mi van a csomagban. Pedig TÉNYLEG nem néztem meg!) Én meg odaadtam neki a levelet, nem tudom, mit fogott fel belőle, meg értette-e, majd kiderül.

25-én mentünk haza, az is kész cirkusz volt. Ő nem akart nálunk maradni, ezt a kocsiban döntöttük el. Nekem ez persze szarul esett, hogy megint a családomat szapulta, holott tudja, hogy nem tudok ez ellen mit tenni. Ahogy ő sem a sajátja ellen. De igazán észrevehetné, hogy mostanában semmi negatívat nem mondtam senkire az ő kiccsaládjából, de ő folyamatosan osztja és szórja. Szóval, párszor már ott tartottam, hogy lelépek. De komolyan. 24-ét és 25-ét is gyakorlatilag végigbőgtem, és hihetetlen módon lelkiismeret-furdalásom volt, hogy nem maradtunk otthon legalább egy estét anyámmal. Karácsonykor. Fel is hívtam anyut, hogy ne haragudjon, persze bőgve, ő meg csak mondta, hogy semmi baj nincsen. Furcsa volt így, hogy nem voltam otthon és szar is. Aztán 26-át döglés volt, meg asszem 27-én is, 28-án meg B.F.-hez mentünk át. Na ott jól bepusziltak a fiúk, Párom nagyon vidámra itta magát.

Aztán most itt ez a nyomorult szilveszter, amit T.-nek a pasija csinál, valahol Miskolc mellett. Nekem, személy szerint, marhára nincs kedvem menni, mert elindulni, visszajönni, emberek közt vigyorogni, jó arcot vágni mindenhez. Most ez a kirakat nem megy, bocs. És ezt Párom nem érti. Mert már megint az van, amit Ő akar. Az senkit nem érdekel, hogy én mit akarok. Ezért be is hisztiztem ma, és kiakadtam. És elegem van. Hihetetlen módon torkig vagyok az egésszel, ami van, ami történik. Az, hogy semmibe sincs beleszólásom, minden úgy van, ahogy Ő akar, és mindent lenyom a torkomon. Mert ezt érzem, hogy ez a szilveszter is le van tuszkolva ezerrel rajtam. És már megint bőgök! Komolyan mondom, én nem értem, hogy mi van velem, hogy folyamatosan folynak a könnyeim... Biztos terhes vagyok vagy nem tudom, de kicsit sok ez már nekem. Este ha lelép Párom, lehet nyomok egy laza jógát vagy nem tudom. De már rám fér, az biztos.

Az évösszefoglalót majd megírom valamikor, most nincs kedvem hozzá. Hát ennyi.

Minden Olvasónak, aki lelkesen nézegeti ezt a blogot, pezsgővel átitatott, boldogabb 2015-ös évet kívánok! Akik babára gyúrnak, azoknak minimum ikreket, akik pasit vagy nőt akarnak, azok találják meg életük párját és szexeljenek sokat! Találkozunk jövőre, remélem az tényleg jobb lesz, mint az idei!