Tegnap este elmaradt az élménybeszámoló (?), így most gyorsan megejtem. Már sikerült életet lehelnem magamba, benyomtam a good morning kávémat meg a jól bevált sajtos fornettimet, uh akár kezdődhet is a nap. Este épp vasaltam, mikor valaki szerencse gyermeke írt msn-en. Reménykedtem, hogy Mentalistánk lesz az, ezért nagy lelkesen (már amennyi tőlem telt) odavonszoltam magamat a gép elé. Hát tévedtem. Megint. Töketlenünk volt. Remek... Írta, hogy kapott itthon melót, nem azt, amire számított, és most hezitál, hogy egyáltalán hazajöjjön-e. Mondtam neki, h te is jókor állsz neki agyalni azon, hogy mit is akarsz. Ha március magasságában nyögi ezt be, akkor most méterekkel a föld fölött lebegnék. De most az izgatottság legapróbb szikráját sem mutatom a tény iránt. Mert már unom. Az egészet. Fél évet elbaktam rá, és minek? Semmi értelme sem volt az egésznek! Még a máffinjaimat sem értékelte. És még a személyre szabott agyament mesémet sem, amit neki, csakis neki írtam! Komolyan mondom, nem érdemelte meg az erőfeszítéseimet! Mindig kerestem benne, hogy mi nem stimmel vele. Sokáig. Aztán rájöttem, hogy mi nem kerek vele. Az, hogy ego. Mocskosul az. Hülye infós, azt hiszi, hogy ő sz*rta a spanyol viaszt. Pedig nem. Már nem is akarok vele beszélgetni, mert úgyis csak piszkálnánk egymást, az meg köszi, de nem hiányzik. Elvben egy hónap múlva kezdene az új cégnél. Hát kíváncsi vagyok, hogy hazaeszi-e a fene vagy sem. Lehet megtenni a tippeket! Most viszont elmegyek legózni!
Szép napot mindenkinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.