Na, tegnap megvolt a heti 2. találkozóm. Mocsok fáradt voltam, megint nem sikerült időben hazaérnem, és őszintén szólva, kurvára kezd elegem lenni ebből a melóból, uh ideje lelépnem 1 hétre szabira. Na de most nem is ez a lényeg.
A tegnapi talim is az Oktogonra volt megszervezve, este 7re. Jött is a srác, a Kocka Karesz. Első blikkre a hát jó, legyen ugrott be. Előtte-míg vártam- meg azon agyaltam hogy mennyire unom már ezeket a talikat. Hogy mindig más a szereplő, de nekem mindig ugyanazt kell elmesélnem magamról. És kezdek belefáradni, uh sztem le is állok ezzel a randi témával. Majd lesz valami. Na, szóval, puszi izé bigyusz, induljunk el. Vörös oroszlán dugig tele, menjünk a Zöld teknősbe vagy hova. Oké. Tearendelés, beszélgetés, ki mit keres az oldalon. Kiderült h év elején lett vége egy 6 éves kapcsolatának. A keddi is 3 év után ment szét a nőjével 4 hónappal ezelőtt... Úgy látszik most ilyeneket vonzzok be. De mindkét csávó állítása szerint jól van, kiheverte a dolgot. Hát jó. Ők tudják. A srác néha dadog, és az a helyzet, hogy kicsit untam a dolgot. És rá kellett jönnöm h ez a teázós randi izé nem nekem való. A keddivel összehasonlítva ez borzalmas volt. A keddi legalább pörgött, mindig előkerült a semmiből valami kérdés v téma. Itt meg... Kicsit vontatott volt, na. A számlára 1 órán át vártunk, én már majd leestem a székről, mikor javasoltam h menjünk le és ott fizessünk. Hát ki köszön ki ránk?! Kozsóóóó! Tudjátok a szomorú szamuráj, akinek a szemébe lóg a tincs és idegesíti, de nem vágatja le, mert ez a menőőő... Na ő. Néztem is nagyot h WTF?!! Azt kiderült h övé a hely. Pedig már majdnem benyögtem h ide többet nem jövünk mert fos a kiszolgálás meg a fizetés. Aztán feltett a villamosra, pedig mondta h nagyon szívesen elvisz haza, de mondtam h köszi, bkv nekem jó lesz... Elvben szombaton kijön a kiállításra, hát nagyon örülök neki (idézőjel kitéve persze). Biztos h nem ő álmaim pasija, vagy lehet h az, csak én vagyok érzelmileg elrontva már megint. Furi, h nem tud egyik pasi sem beindítani. Sehogy sem. Még a fantáziámra sem hatnak. Mentalista sem, Norbi sem, Karesz sem. Szerintem a mai Attila sem fog, bár kép alapján kurvára nem jön be. De hát bném kollégája, meg nagy a srác dumája, egye-bassza, üljünk le. Legalább iszok, bár erőteljesen gondolkodom h lemondom a mait... Nagyon de nagyon elegem van már úgy mindenből. Éjjel is sikerült felriadnom, már ebből is elegem van, h nem tudok egy éjszakát rendesen végig aludni. Hát ennyi a sztori.
Konklúzió: talán lesz 2. tali, de itt sem fogok éjszakákat átbőgni, ha nem. Sőt! Néha annyira genyónak érzem magam, hogy azt elmondani nem lehet, de 1.: nem fogom magamat becsapni, 2: ne fogok mást sem becsapni és hiú ábrándokba ringatni. Ennyi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.