EtTi's life

Nos, az a nagy harci helyzet, hogy a mai fél napot és a hétfői napot kell már csak kihúznom a melóban, és végre lógathatom a lábam majdnem 3 teljes hétig. Őszintén szólva nagyon várom már, mert totál elfáradtam. Ennek ékes bizonyítéka az, hogy a 28-i vasárnapi kondi órámat is lemondtam. Így 21-én leszek fellelhető utoljára a teremben és majd csak január 4-én térek oda vissza. Nyilván a két időpont között valamit csak kezdek magammal, mert nem engedhetem meg a láblógatást, de végre nem mást fogok szadizni, hanem magamat.

Az elmúlt pár nap eseményei, vagy inkább szorítkozok erre a hétre, izgalmasan telt.

Hétfőn ugye volt egy kellemes forralt borozásom, ahol tetőfokára hágott a hangulat. Egy kicsit sikerült becsípnem, így a keddi nap halál volt:) Szerdára kipihentem magam, csütörtökön otthon boroztattam Párommal, tegnap este meg a kollégákkal söröztünk. Amit ma folytatunk, és hétfőre megint forralt bor van előirányozva. Szóval, rombolom a májam, meg magamat is, de most ez nagyon nem izgat, az a helyzet. Sőt, még rá is gyújtottam! :O Kellett, nah. Kicsit kiengedni a fáradt gőzt, azt tenni, ami jól esik, és nem azt, amit kell. KELL. Így, csupa nagy betűvel.

Egy kis egészségügy is legyen már, ha már itt vagyunk: megérkezett a 28-i terhelésem eredménye, szerdán mentem érte. Hát, nem tudom, hogy ez most jó-e vagy sem, de itt vannak az eredmények: 0' cukor: 4,76, 120': 4,34. Ehhez a 0' inzulin: 2,73, 120': 16,7. A lenti táblában az idei terheléses eredményeim.

Januárban semmit sem szedtem, egészen márciusig, amikor 2*2 g inozitolt ittam és hozzá 400 mcg folsavat szedtem. Majd október elejétől ez le lett cserélve, és most 500 mg Meforal-on és 50 mcg Letrox-on élek.

Ha csak a számokat nézzük látható, hogy az inozitol javított az éhgyomri inzulinomon, viszont a cukron nem. Ellenben a Meforal sokat nyomott a cukron és az inzulinos is. Hogy az mennyire jó, hogy a cukor 120'-nél az éhgyomri alá esik, nem tudom, én speciel egész jól viseltem ezt a terheléses dolgot, jobban, mint az első két alkalommal. Csütörtökön majd a dokit kifaggatom, hogy mi legyen, illetve a hőgörbéimet is szándékozom vinni, amióta csak méregetem magam, hogy segítsen következtetéseket levonni, mert nekem ez néha nem megy.

Továbbá tervbe vettem egy nődoki meglátogatását, aki állítólag segített már nők teherbeesésében is. De az endodokival is szeretnék azért egyeztetni, hogy hogyan is látja jelenleg a helyzetemet, így lehet, hogy majd csak március-április környékén lesz nődoki a dologból. Akkor már majdnem egy éve lesz, hogy nem jön a baba.

Szilveszter még egy kérdőjel, bár engem annyira nem izgat. Páromnak mondtam, hogy lehet, idén el kéne még nézni valamerre, mert lehet, hogy jövőre nem lesz erre lehetőség. Ő ezt nem értette, aztán mikor mutattam a nagy pocakot, akkor leesett, hogy mire is gondolok... Kérdezte, hogy én ezt honnan veszem. Mondtam, hogy most villant be.

A másik, ami tegnap merült fel bennem keresztkérdésként, és mást már lezsibbasztottam vele: miért van az, hogy az emberek akkor keresik a másikat, ha valami nagy dolog történt? Amúgy meg leszarják? Gondolok itt a babát/terhes csajokra. Egyet leszámítva egyik sem hív fel, hogy mi a fene van veled. Mindig én hívom fel őket, hogy eltűntél. Az egyik, Sz. meg abszolút nem keres, sosem hív, sosem csinál semmit sem. Bár most azért örülök, hogy csönd van. Ő nem nagyon hiányzik. Viszont érzem, hogy eltávolodtunk egymástól, és kevésbé érzem magam nyomás alatt. Viszont az is hihetetlen, hogy semmi másról nem lehet beszélgetni velük, csak a gyerekről meg a hozzá kapcsolódó dolgokról. Ami persze, rendben van, meg tök jó, de mikor írtam, hogy mi történt a melóban, kaptam kb. 2 soros választ. És ennyi. Szóval, nekem lenne mit mondanom, de mintha süket fülekre találnék, ami rossz. Ma is találkoznánk, de hogy mi lesz ebből, azt nem tudom. Szerintem semmi, mert senki sem nagyon mozdul, mert addig jutottunk, hogy egyiknek jó fél 6 fele, a másiknak 5-től is, de kb. 7-ig, nekem meg este dolgom van... Így szervezzél össze bármit, és a helyet még nem tudjuk. Szóval, marha jó. És borzasztó, hogy leszarjuk a másik fejét. És igen, zavar, de hogy adjam elő ezt nekik? Szerintem sehogy sem.

És leginkább azért sem, mert most kicsit jó, hogy szárnyalok, megyek ide meg oda, és olyan emberek közt vagyok, akik ott tartanak, ahol én. Akikkel lehet a melóról is beszélgetni, meg másról is. És ez tök jó.

No, mostanában ennyi:)