Nos, igen, tudom, elég rég írtam már, de őszintén szólva erőm és kedvem sem volt hozzá. De legalább a legutolsó postom óta szinte csupa jó dolog történt. Szerda este nagyon ki voltam akadva/borulva, ez szerintem a legrosszabb párosítás, ami egy emberrel történhet. Atival majdnem sikerült is összevesznem, aztán bedobott egy gyilkos mondatot, ami a következőképpen hangzott: "Hazamenjek?" Na, erre mélyen bekussoltam mert rohadtul bepipultam. Persze a végén megbeszéltük a dolgot, meg bocsánatot kértem hogy ennyire genyó voltam vele. Amúgy tök fölöslegesen voltam idegbeteg, mert szombatra helyreállt a béke, a rend és a nyugalom:) Uh aznap este volt is öröm:)
Ma eléggé fáradt vagyok, mivel nem sokat sikerült aludnom az éjjel. Nem csak azért, mert Ati húzta a lóbőrt mint állat, de amúgy sem jött a szememre az álom. Plusz amikor aludtam akkor is baromságot sikerült összehalóznom... Uh ügyes kislány vagyok.
Összességében rájöttem pár dologra: mocsok sokat kell változnom és tennem azért, hogy ez a kapcsolat életképes legyen és ne a hisztijeim miatt haljon meg. Lövésem sincs, hogy miért vagyok ilyen, pedig ez nem jellemző rám... De mióta Ati van... Fogalmam sincs, miért van ez, szóval ha van vkinek egy remek kis ötlete, hát ossza már meg velem. Legalább okosabb leszek én is. A másik, hogy pont ezek miatt annyira nem is érdemlem meg őt, pedig tudom h ez is hülyeség (és ezt ő is mondta). Respect neki, h el bír viselni, mert engem aztán nem egyszerű. Tegnap viszont elmentünk vacsizni, kicsit hulla voltam de örültem, hogy végre csinálunk valamit a 4 falon túl is, nem csak otthon vagyunk... Meg benéztünk az Allee-ba, ami megint veszély volt számomra:) Szerintem még a köv hetekben ellesek arrafele:) El kell verni a 13. havi fizut.
Viszont már arról tárgyaltunk Atesszal, hogy ha összeköltözünk, akkor milyen lakást akarunk stb... Durva, mi? Remélem h ez meg is valósul... A mérnök-közgazdász álmommal együtt, mert most erre gyúrok. A főnök meg annyira nem örült h ezt így elkezdtem finoman felvázolni, és valszeg nem is lesz belőle semmi ha itt maradok... Mivel nem örülne neki ha péntekenként elpárolognék a melóhelyről... Szóval még nem tudom mi hogy lesz, de egyet tudok: Atira számíthatok. Tegnap nagyon azt éreztem hogy szinte bátorít h merjek belevágni, mert ő szentül hiszi, hogy sikerülne nekem!:) Imádom:)
És egy kis zene, így búcsúzás képpen:
https://www.youtube.com/watch?v=V1bFr2SWP1I
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.