Na véééégre, egy vidám posztot is írhatok az elmúlt x hetek után!:)
Egyrészt rá kellett döbbennem, hogy igen csak szerencsés leányzónak mondhatom magam, hogy egy olyan pasim van mint Attila. Elviseli a hisztijeimet (amiből igencsak sok volt mostanában, valahol mondjuk eltúloztam a dolgot, valahol meg érthető is volt, de ez az én női meglátásom- pasik tuti vitatkoznának velem), aki bátorít, mikor már nem látom a kiutat az erdőből, aki még a reggeli kómás fejem láttán is azt mondja hogy milyen szép vagyok és hogy mennyire szeret, aki mindent megtesz azért, hogy jobb legyen a kedvem, aki a kezemet fogja és vezet:) Végre a helyére került minden! Tegnap töltöttük be a 2. hónapot, megint nem találkoztunk, bár nem sok hasznos ("olyan") dolgot tudtunk volna csinálni. Kocsit ma megkapja (öröööömmm), apuka sem lesz (még nagyobb örööööömmmmmm), és itt kb ki is fújt a mai nap öröme. Elég is ennyi, azt hiszem! Nagyon-nagyon hiányzik! Most ennyi, megyek vigyorogni magamba:):):)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.