EtTi's life

Először is mindenkinek utólag boldog új évet, legalábbis boldogabbat, mint ami volt...

Már azt sem tudom, hogy hol hagytam abba a szövegelést. A legutolsó bejegyzésem egy évértékelés volt asszem. Azóta zajlik az élet. Többek közt volt egy mocsok unalmas hetem, ami csütörtökkel bezárólag véget is ért. Pénteken (ez még dec. 17.-e volt) Zamárdiban voltam keresztanyám temetésén. Mindössze 68 éves volt. A rák vitte el kb 2 év után... Szombat döglés volt, vasárnap meg céges vacsi. 6-osban. Nem volt rossz a kaja, a sör is iható volt:) Atesz megállapította, h a főnököm többnek akar látszani, mint ami. Hát ebben nem tévedett sokat. Degeszre ettük magunkat, éjjel álmatlan éjszakánk volt a sok kaja miatt:) Másnap benéztünk még a céghez, mert vittem be disznótorost. Közben meg rohangáltam még ajándékokért mint pók a falon. Kedd este Atesszal karácsonyoztunk:) Kaptam egy nagyon szép fülbevalót meg egy remek könyvet. Várom már h az utóbbira lecsaphassak:) Szerdán meg hazamentem. Otthon meg punnyadtam... Csütörtök este (csakhogy teljes legyen a karácsony) felhívott a főnököm, h a német főnök olyat hallott, h érdekes dolgok vannak a fészbúk profilomon... Lestem is h WTF?! Mivel mindenem le van tiltva az idegenek elől... Uh nem tudom ki és hogy látta, de azért érdekelne az eset. Így az összes céges képet leszedtem mindenhonnan. A szenteste nyugiban telt el, anyuék örültek az ajándékoknak:) Másnap tesómékhoz voltunk hivatalosak. Na, kedves nagyanyám közölte velem (így face2face) hogy ha én vezetek akkor ő nem jön... Mindez azért, mert esett a havaseső. Simán ment volna a vezetés, de ha nem hát nem. Igazából kiakadtam, de már igazán megszokhattam volna h minden karácsonykor ez van nálunk... Sajnos...

Hétfő délután estem vissza Pestre mert másnap meló volt. Hát mocskosul nem volt hozzá semmi de semmi kedvem, de menni kell. Ennek örömére a főnököm 2 levelet 3szor is visszadobott h ez meg az nem jó, meg ne így írjam ésatöbbi. Persze megint felhúztam magam h ugyanmár mi az isten baja van megint. Megint kaptam a kedves mondatokat, miszerint "Nem még 1 diplomával leszek több!" meg " Ha karriert akarsz akkor lehet h nem itt kéne dolgoznod!" meg " Tapasztalat sokkal többet ér mint egy papír!" és hasonló bölcsességek. A kedvencem akkor is az, mikor közölte h azt hitte h én olyan ember vagyok, aki reggel 8-ra bejön, 4ig eldolgozgat, felfeszi a fizetését és pont. Nos, akkor mi a fenének engem vett fel?! Aztán rájött h mégsem ilyen vagyok (no comment) Uh remek volt az a nap. Következő 2 napban meg leltár volt, majd befagyott a seggem, pedig felöltöztem rendesen (reggel fél óra azzal telt h öltöztem, este ugyanez csak lefele történt...). Végül eljött a 31-e. Barbiékhoz mentünk át, jót Activityztünk:) Majd 2kor már ágyikóban feküdtünk. És ezzel a henyéléssel telt el az újév első napja. Hétfőtől megint ment az agymenés. Ezen felül megfogadtam h leszarom nagy ívbe az egészet. Mert elegem van. Gondoltam h elmegyek szeptembertől újra tanulni, de hogy mi lesz ebből nem tudom:S Pedig mennék, de nagyon. Tesóm is mondja, h ne legyek hülye, menjek, a főnököm meg tehet egy szívességet. De még mindig nem fér az eszembe, h miért tiltakozik a tanulásom ellen?! Az evidens h attól fél h nem készül el a munka, oké. Ami persze nem így lesz, mert a hiányt hétköznap le tudnám dolgozni. Meg mondjuk így nem tud hétvégenként ugráltatni h ha vmi sürgős meló jön közbe. De hát ez van! Németeket megint nem merem megkérdezni, mert akkor úgy tűnne h megkerülöm a magyar főnökömet, és nem akarom h baj legyen belőle... De majd meglátjuk h mi lesz a dologból. Tudom, örüljek h ennyi bajom van, de engem bánt. Főleg az h úgy érzem nem ismernek el... És ez bosszant. Lehet h én szívom mellre... De... Na mindegy is, be is fejezem, mert lassan húzhatok végre haza. Legalább már túl vagyunk a hét felén, és ez örömmel tölt el:)

Szép napot mindenkinek!:)