EtTi's life

Hűazanyja, de rég pötyögtem már ide értelmes gondolatokat:) Hát nosza, íme!

Amikor utoljára írtam, akkor volt ugyebár az a nap, h amit gondolsz, az 10 milliós erővel üt vissza. Nos, nekem ez annyira jól sikerült, hogy majd' kiestem a székemből:) Hozzáteszem, hogy azt a bizonyos mondatot, amit előző posztomban írtam, gyakorlatilag mindenhova felvéstem (még a csuklómra is), és még színesben nyomtattam is egy ilyen feliratot. Aztán délben jött is a jó hír: már csak arra várnak hogy bevágtassak a céghez, és nyilatkozzak, hogy van-e bármilyen tartozásom feléjük:) Aszonta a főnök, h a főnöke szívatta rendesen, és mindenki azt mondta neki, h nyugodtan felvehet. Hétfőn be is mentem papírok aláírni, uh most már csak várnom kell. Remélem a héten, de legkésőbb jövő héten lesz is valami hír h mikor mehetek majd dolgozni.

Aztán 5-én szombaton (csak hogy kerek legyen a mese) mentünk lakást nézni a 7. kerbe. Őszintén szólva elsőre belezúgtam a lakásba! Másfél szobás, gyönyörű fürdővel és egy nagy konyhával! Komolyan mondom annyira kell már az hogy saját albink legyen, ahol senkit sem zavarunk semmivel sem, hogy azt elmondani nem lehet! 9-én jött is a válasz hogy a miénk!!!! Annyira de annyira de annyira örültem neki! Hétfőn még a halálomon voltam, még szerdán is kicsit, de ez az egész annyira fellelkesített, hogy azóta csak komódokat nézek a neten, hogy hol is kéne megvenni. Mert Atesznak megmondtam, hogy egy olyanunk lesz. Ennek örömére el is rángatott szombaton az Ikeába, hiába mondtam neki, hogy ott felvásárolnék mindent, de ezt szerencsére nem tudtam kivitelezni, mivel szinte semmi pénz nem volt nálam. Ugyanis egy ártatlan sétával indultunk neki, amit meg is tettünk a Borárosig, de ott meg bevillant egyetlen párom fejébe, hogy mi lenne ha nézelődnénk egyet?! Áh, ilyen nincs:) De rájöttem hogy pasival lakberendezni nem lehet. Mert ők minden fölös cuccot megvennének, amit csak látnak és amire rohadtul nincs szükség. Uh vidám lesz majd vele komódot venni, de már ki van nézve, uh abból nem engedek! :)

Melóban semmi extra, számolom vissza a napokat, vagyis még 9szer kell reggel ide kimásznom. Őszinte leszek: várom már h menjek innen! Ez a sok agymenés ami itt zajlik! Gyász, de komolyan! Volt olyan nap, hogy déltől fél 6ig vagy 15 rajzot fostam ki magamból, egész nap nem ettem, csak a reggeli 10 deka fornetti villogott a gyomromban, aztán mikor felemlegettem 5 magasságába ezt a főnöknek, hogy még mocsok éhes is vagyok, akkor persze az volt rá a válasz, hogy nem kell itt a nagyhalált megjátszanom. Igen, de azt elfelejtette hogy ha nem sietek, akkor este 7kor is ott ültünk volna a rajzok felett. Meg persze 20 percenként kijött és mögém állt a következő mondattal: Hogy állsz? Hát a faszomat kell idegesíteni itt engem még! Meg persze azóta az alagútfúrással baszogatnak, amit már kurvára unok. Meg azzal h én vagyok a legképzettebb ésatöbbi, meg hogy én 2szer annyi időt töltöttem tanulással mint ők ketten együtt, és persze nagy röhögés van a mondat végén. Csak arra nem jönnek rá, hogy először meg másodszor poén, de most már nem... Mindegy... Most már fél lábban is kibírom ezt a dolgot, csak menjek már el innen. Persze meglehet h a BKV sem lesz jobb és ott még durvább lesz ez az egész. Bár az a nő, akivel egy szobában fogok tartózkodni a napi 8-10 órát elég mufurc és láthatóan nem repes az örömtől hogy még engem is el kell viselnie. A főnök is megemlegette hogy hát igencsak nem beszédes a hölgy... Hát vettem észre, szóval mocsok izgalmas lesz az is. De majd kiderül.

A lényeg, hogy márciusban totális új életet kezdek, amit nagyon várok! Várom már a költözést, várom már az új melót. Amúgy semmi bajom nincs a mostani hellyel, de nekem már rohadt kényelmetlen az egész szitu. Már elég volt h én vagyok a megtűrt lakótárs, meg hogy a konyha kicsi. Bár szerintem a lakótársamnak valami baja lehet velem vagy én nem is tudom, de már észrevettem hogy hiába van a mosogatóban pl a tányérom is ott az ő 3 tányérja mellett, van bizony, mikor nem mosogatja el az enyémet. Pedig nekem alap, hogy a másét is elmosom, ha már ott vagyok, mert nem oszt nem szoroz. Meg már nem is beszélgetünk, bár őszintén szólva miről? Arról hogy hogy dugott meg a pasim, meg  a buliban is majdnem elkapott mert kanos volt? Meg mekkorákat élvezek alatta, meg milyen fasza lesz majd összeköltözni vele? Szóval értitek?!

Hát ennyi, ami mostanában van. Ja és még annyi, hogy a főnököm egyik nap kifejtette hogy mennyire nem szereti a pályakezdőket, mert mi azt hisszük, h kiszabadulunk a BME-ről és akkor nagy csarnokokat meg felhőkarcolókat meg alagutakat (már megint...) fogunk tervezni, holott az állványokkal is milyen nagy volumenű dolgokat lehet alkotni és mennyi tapasztalatot lehet szerezni meg hasonló szöveg. Látszik h sosem járt a főnök egyetemre. Szimplán ennyi a baj vele, de már leszarom az ilyen szövegeit mert kurvára nem bír érdekelni.

Mára ennyi, majd ha történik valami, írok:)