Azt hiszem ez lehetne ennek a hónapnak a jelszava. Hát igen, még mindig itthon ülök és várok. Most számoltam össze, kb 20 helyre adtam be eddig az önéletrajzomat. Az elmúlt 3 hét során elköltöztem, párszor kiborultam, a BKV-t zaklatom ezerrel, néha hazamegyek a munkaügyi központba elrendezni a dolgaimat, rajzolok (persze h a békávénak...), takarítok, sütök meg főzök és közben imádom a pasimat. Ha a jelenlegi lelki állapotomat kéne jellemeznem, akkor azt mondanám hogy alapból nem rossz, csak néha hajlamos vagyok feketének és reménytelennek látni a helyzetemet, pedig nem kéne. Uh most taktikázok. Először is várok a békávéra, közben egyik ismerősnek is elküldtem az önéletrajzomat, hátha van ott valami, harmadszor jön az ingatlanbiznisz, közben persze várom a reagálásokat az eddigi levelekre, aztán majd csak lesz valami. Anyagilag nem állok szarul, amit most le is kopogok. Szerencse, hogy spórolós vagyok! Ja, azt kihagytam, h még Atesz is próbál szervezni, plusz ott van az A-híd is. Náluk is jártam, önéletrajz beadva, uh várok. Komolyan mondom, elgondolkodtam hogy ez vajon most miért is történik velem? Mert ugye minden okkal történik mint tudjuk. Most ez azért lehet, hogy végre ne cselekedjek meggondolatlanul és megtanuljak türelmes lenni. Ami nehéz nekem... De azt tudom, hogy mire hazamegyek húsvétra, addigra már dolgozni fogok! Ebben annyira de annyira biztos vagyok! Igazából szerintem azért is van ez, mert anno azt kértem az univerzumtól, hogy találjam meg álmaim melóját. Ezek szerint még ezt kell keresnem... A békávénál még mindig szívesen melóznék, mert mocsok jól hangzik, de én sem várhatok örökké rájuk. Pénteken már szó szerint elsírtam a bánatomat a leendő főnökömnek, aki amúgy megb****** az egészet, mert jó bele lettem húzva a csőbe. És mérges vagyok, valahol jogosan szerintem, mert nem erről volt szó. Sajna ezt a hónapot senki nem fizeti ki nekem, kicsit drága a tanulópénz ezért az egészért, de... Tudjátok érzem, valahol nagyon legbelül érzem, hogy minden jóra fog fordulni húsvétig, ne kérdezzétek miért. Már elképzeltem magam, ahogy izgatottan felhívom szüleimet, hogy "Képzeljétek el! Találtam munkát, április 1-én kezdhetek!" Vagy épp Ateszt, hogy "Szívem! Van munkám! Este szex;)" És tudom és hiszem, hogy ezek a mondatok a következő 2 hétben elhagyják a számat! Lesz munkám!:)
Amúgy a lakás szuper, imádok itt lenni! Igaz, sokat kellett takarítani, meg ilyesmik, de végre berendezkedtünk:) Nagyon jó itt lenni, és úgy érzem, beleszerettem megint Ateszba:) Mint az elején, várom hogy hazaérjen, velem legyen, itt legyen, és azt érzem, hogy ő is jobban szeret mint anno:) Hát ennyi, most megyek, és mosolyogva bebújok Atesz mellé, és átölelem, mert tudom, hogy hamarosan minden szép és jó lesz! ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.