Gondoltam, így esti levezetésként, felkészülve az éjszakázásra, pötyögök pár mélyenszántó gondolatot, mert azért csak zajlik az élet.
Pénteken voltam a 21. napi vérvételen. A nő tök jól vette le a vért, most nem úgy néztem ki, mint egy drogos.
Másnap lakásavatóra mentünk. No, ott értek meglepetések. Kiderült, hogy A., a barátnőm, szintén babát vár, 16 hetes a pocaklakója. De kiderült róla, hogy PCOS. Hát... Emlékszem, múltkor beszélgettünk B-val erről, hogy A.-nak vajon miért nem jött eddig össze 1 év alatt (mert próbálkoznak a férjével). És eszembe jutott a PCOS. De mondom, csak nem, hát namár. Erre szombaton, amikor sétáltunk a villamosmegálló fele, Párommal szintén beszélgettünk erről, és mondtam is neki, hogy mi a dörgés A-éknál, és nehogy az legyen a baja, mint nekem. És de. Baszki, komolyan, én egy boszorkány vagyok!
És a legdurvább az, hogy bőgni tudtam volna az örömtől, hogy van remény!!! Aki nem élte ezt át, az nem tudja, miről beszélek, de annyira örültem, hogy talán nekem illetve nekünk is lehet gyermekünk, hogy az nem igaz! Így kaptam most egy hatalmas löketet és bizakodást, hogy igen, LEHETSÉGES!!!! Bár mondta A., hogy kapott gyógyszert, meg már lombik jött volna, meg átjárhatósági vizsgálat, de végszóra csak összejött!
És ekkor eszembe jutott az én döntésem. Hogy úgy akarok babát, hogy végigjárom az utat. Ha kell, gyógyszert szedek, ha kell, még jobban diétázom, többet edzek, kevesebbet stresszelek, nem tudom. De úgy akarok babát, hogy tudjam, mindent megtettem érte.
Szeretnék gyereket, ezt most ki tudom jelenteni. Bár nem vagyok még teljesen, 100%-an felkészülve és még mindig bennem van egy kis félsz, mert hova teszem, albérlet, költözni kell stb. De most nem érdekel... Mert tényleg át akarom élni ezt az élményt. Látom B.-n, hogy ragyog! Gyönyörű kismama, bár amúgy sem egy csúnya lány, de teljesen ki van virulva, és látszik rajta, hogy élvezi! Én is szeretnék ebben a csodában részesülni, mert szerintem ez egy nő legfőbb vágya.
Nekem, főleg mostanában, egyre jobban ez. Még félek a dologtól... Múltkor is a Párom megkérdezte, hogy natúrban? Nemet mondtam, mert esélyes lett volna bekapnom a legyet... De ami késik, nem múlik:)
Jah, és azt majdnem elfelejtettem, hogy elkezdtem hőmérőzni magam. Igen izgalmas egy dolog, főleg a reggeleket így kezdeni, de ha egyszer kell ez is, hát akkor ezen ne múljon már:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.