EtTi's life

... de úgy érzed, minden ellened van.

Én most ezt érzem. Pénteken voltam trénernél, egész jó volt. Sokat beszélgettünk a férfiakról, a munkahelyemen lévő megkülönböztetésekről, a bezárkózásomtól. Utóbbit még hagyjam, ne változtassak rajta, de önmegfigyelést kell tartanom, méghozzá úgy, hogy figyeljem meg magam, mikor mit kommunikálok ki és én közben mit is érzek, gondolok. Ami érdekes lesz, de nagyon.

De tegnap este eljutottam odáig, hogy feladom ezt az egész gyerek dolgot. Nehéz ezt amúgy is kimondani, mintha beletört volna egy nagy feladatba a bicskám és most így is érzek valójában. Pedig én feladni nem szoktam dolgokat.

De ez... Ez annyira nem rajtam múlik már. Mert én úgy érzem, hogy mindent megteszek azért, hogy jól legyek (ezt a trénerem is megállapította, hogy gyorsan haladok, és látszik, hogy változtatni akarok és ez jó. Meg az is, hogy egy vadidegennek ezeket így elmondom és tőle kérek segítséget.), de mintha minden keresztbe tenne. A Párom állandóan dolgozik, folyamatosan fáradt, sosincs ereje velem lenni "úgy". És én sem kérhetem tőle, hogy csakazértis. De mégis azt érzem, hogy egymagam küzdök ezért, a babáért, és ő nem partner ebben. Ami tök hülyeség, hiszen ő mondta, hogy ne használjunk gumit már, ergo szeretné. de mégis. Mindig fáradt, én viszont ki vagyok éhezve. És tegnap feladtam. Egyszerűen elegem van, hogy a munkahelyet helyezi elém, és nem én vagyok a fontos. Persze, én, mint szuper megértő barinő, aki 4 éve mellette van jóban-rosszban, ezt is megérti, de mégis. Mintha csak én szeretném. Mondtam neki, hogy ezért neki is tenni kell, és egy hónapban csak pár nap az, amikor alkalmas az időpont arra, hogy baba legyen, de nálam még ez is kiszámíthatatlan. És úgy érzem, most is lecsúsztunk róla... Egész éjjel szinte fent voltam, fél 2-kor feküdtem le, nem is aludtam mellette, mert állandóan járt az agyam, plusz még horkolt is.

És most szívem szerint összecsomagolnék, és itt hagynék mindent. Beleszakadna a szívem, de azt érzem, hogy ez ennyi volt. Mintha ő nem is tudna, vagy nem akarna változni, de akkor meg nem értem, hogy miért akar babát? Teljesen összezavar, és ezt is mondtam neki, hogy nem értem, mit is akar. Erre az volt a válasz, hogy majd mindennek eljön az ideje. De mi van, ha az én időm baromira ketyeg? Ettől függetlenül mindig terhes nőkbe futok bele, jönnek az órámra meg hasonlók, szóval nincs ez amúgy annyiba hagyva, de én belefáradtam.

Januárban még okés volt, májusban beparáztam, augusztusban már szeretném, erre nesze. Eltelt 9 hónap, és semmi. Ha májust nézzük, akkor csak 4, ha augusztust, akkor kettő. De még annyi sem.

Most kicsit nem érzem magam jól, nem tudom, mit kéne tennem. Szívem szerint ezt a hőmérőzés dolgot is abbahagynám, már nem is vagyok olyan lelkes, mint voltam. Könyveket is eldugtam, tesztem sincs szem előtt. Nem tudom, mi volna a helyes, nagyon nem...