EtTi's life

Tegnap sem volt még az igazi számomra, lelkiekben tuti nem.

Eszembe jutott bent a cégnél, mikor egy kollégámmal beszélgettem ilyen dolgokról, hogy anno a Titok c. könyvből mit tudtam meríteni, ezért mikor hazaértem, úgy döntöttem, megint elolvasom.

Először Aviváztam, és megbeszéltem magammal, hogy pénteken bejelentkezek jógára. Muszáj, mert totál káosz van a fejemben, meg már legalább 1 éve halogatom. Asszem pont itt az ideje, hogy belevágjak.

Utána felhívtam barátnőmet, hogy megkérdezzem a terhességéről. Hát, elég érdekes volt, mert mikor megkérdeztem tőle, hogy mi újság, erre rihegett-röhögött, és megkérdezte, hogy mégis mire gondolok. Én meg halál fa arccal belekezdtem a monológomba: "Mondjuk arra, amit kedden leírtál a leveledbe, és ami sokkolt, és ezt értsd szó szerint. Na arról, hogy babát vársz." És közben végig röhögött. És elkezdte, hogy igazából megbeszélték, hogy nem görcsölnek rá, és év eleje óta nem vigyáznak, viszont pont piroska előtt voltak, amikor valszeg összejött a baba. Mondtam neki, hogy ilyenről hallottam én is, de marha ritkán történik ilyen. Mondta, hogy igen, és hogy amikor kiderült, hogy mi van, akkor azt mondták, hogy jó, hát ez van. Én meg csak ültem, és hallgattam, hogy jajdejóleszmajdegyüttbabázni, meg majd gyereket nézni közösen, meg majd megyünk augusztus végén B.-ékhoz. Aztán letörtem a szarvát, mert közöltem finoman, hogy mivel a párom elég vidám rendszerben dolgozik, mi augusztus elejére terveztük, mikor szabin leszünk.

És most megint őszinte leszek, de nem akarok vele találkozni, sem a rihegését hallgatni, mert egyszerűen irritál! De most komolyan. Ezen felül magamra is haragszom, mert nem tudom tartani a számat, és én is elpöttyintettem, hogy jahm, mi májusban nekiestünk, de én úgy beparáztam, hogy szerintem csakazértsem jött össze. Akkora idióta vagyok!

És a legszebb az egészben, hogy szülinapomra (01.28.) van kiírva. Nem hiszem ezt el amúgy... Mármint, hogy mindhárom gyerek, aki a közvetlen környezetemben van, számomra jeles napon született. B. kisfia névnapom után 2 nappal (05.26.), A. kislánya anyám szülinapján (07.18.), Sz. pedig a szülinapom körül fog szülni.

Délután belefogtam a Titokba, és úgy döntöttem, hogy kérek, ami egy köv. postom lesz, ha megírom. Bár hamarosan jön a 100.000.000. szoros nap is, jövő héten, lehet akkor kéne ezt megtennem:) Na, de vissza, a Titokhoz. Rájöttem (mint sokadjára ismét), hogy muszáj pozitívan gondolkodnom. El kell magammal hihetnem, és hinnem kell abban és végre tudatosítani, hogy NEM VAGYOK BETEG! Mert eddig úgy tekintettem magamra, mint egy betegre, akinek nehezen lesz babája. És a mondat másik felét is át kell gondolnom: KÖNNYEN LESZ BABÁM! Ezeket kell magamban mormolnom, hogy egészséges nő vagyok, pikk-pakk jönni fog a baba. Ezt kell kérnem az Univerzumtól, és ebben kell hinnem. Nem kell azzal jönnöm, hogy szarul vagyok összerakva, nem működök, mert akárhonnan is nézem (és ezeket olyan marha jól meg tudom ám tárgyalni magammal, csak mindig valami miatt ez az egész félresiklik), működök. Van ciklusom, van tüszőm, szerintem van peteérésem is, legalábbis a hők ezt mutatják. Lehet látni a nyákon a változást (tojásfehérje szerű peteéréskor), fáj a hasam is olyankor, ergo minden adott. Mucikámon meg esténként dolgozok, hogy beinduljon a spermatermelés, meg a prosztata is szokja az iramot:) Ergo minden adva van, csak végre EL KELL HINNEM, hogy minden jó lesz! Ahogy a párom is mondja, hogy ne izguljak, ne aggódjak.

És- tovább menve a Titkon- úgy kell gondolkodnom, hogy ez már az enyém, velem van. Arra is gondoltam, hogy veszek valami babacuccot, valami ruhát, vagy játékot, és elteszem az ágy alá a dobozba. Van egy kék karkötőm, amit tesóm gyártott, amit a babafotókon szokott lenni anyuka kezén, ilyen kis cuki, 3 soros, kék masnival:

Ezt azt hiszem, el kell kezdenem hordani:)

Aztán találtam egy nőt, aki személy-coach meg nem tudom én még micsoda, és arra gondoltam, hogy elmegyek hozzá megnézni, hogy ez most mi is, segít-e nekem, jó lesz-e nekem. Nem olcsó, 6 ropiba kerül, de azt hiszem, ennél nagyobb baromságra is adtam már ki pénzt. Egy próbát szerintem megér, max ennyivel kevesebb ruhát veszek magamnak:):):)

Az útról, amit kijelöltek számomra, egy kis időre letértem, nyalogattam saját sebeimet, de azt hiszem, elég volt! Nagyon várom már a szabit, hogy kicsit kikapcsoljak, a párommal legyek, együtt legyünk és ne agyaljak. Biztos, hogy sok munka lesz még ebben, meg a gyerekprojektben, de muszáj megcsinálnom. Mert tudom és érzem, hogy hamarosan én leszek az, aki állapotos lesz. Szerintem még idén, de jövőre biztos szülni fogok. Én ezt így eldöntöttem, mert ez lesz;) Mert hiszek és hinnem kell magamban, máskülönben nem megy...