Most nem akarok történetet írni, mert azt már megírtam februárban:) És én még mindig azt kérem. Ezer meg egy erővel!
Tök érdekes, mert tényleg vonzom a kisbabákat és kismamákat. Ma is kilépek az utcára, egy kismamába botlok. Mertón először egy kisbaba ült mellettem anyukájával, utána ugyanoda egy terhes nő ült. Mondom, ez az univerzum:) Tudom, hogy ezt vonzom, ezért van ennyi baba-mama körülöttem. Hiába mondják mások, hogy csak azért van, mert már tudatosan észreveszem őket. Szerintem meg nem, de mindegy. Én ebben hiszek.
Tegnap kicsit azért elszomorodtam (nem kicsit nah) az eredményeim láttán. Kb. azt éreztem megint, hogy nem vagyok nő, mert még egy peteérést sem tudok produkálni. Páromnak mondtam is könnyek között, hogy ha úgy gondolja, felejtsük el egymást. Erre jól lehülyézett, hogy hagyjam már... Igaza van asszem. Tényleg kötélből vannak az idegei:)
Bejelentkeztem egy tudat-trénerhez 11-ére, kicsit mozgalmas lesz a napom, de sebaj. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. Először két órát akart, de mondtam, hogy legyen inkább egy, mert most csak ki akarom próbálni, milyen is ez. Hát, majd beszámolok róla, de biztos lesz min gondolkodnom majd nyaraláson.
Amúgy az is a nagy bajom, hogy mindig mindent meg akarok tervezni előre, és rühellem, ha nem tudom ezt megtenni, vagy valami közbe szól. Ettől a falat kaparom, és más ezt nehezen érti meg, miért nem megy nekem rugalmasan az átállás a biztosból a bizonytalanba. Ez van a gyerekkérdéssel is: ez egy olyan dolog, amit nem lehet megtervezni, hogy na én akkor most 2016.06.12-én szülni fogok, teszem azt. Mert lehet, hogy jövő szeptember lesz, lehet november, de lehet két év múlva március. Nem tudom.
Csak azt, hogy össze kell szednem magam, és előre kell néznem és csinálnom a dolgokat és nem szabad feladnom! Tudom, hogy köröznek körülöttem a kis lelkek...
Még az jutott eszembe, hogy lehet azért nem volt semmi peteérésem, mert hát az a terhességi hír padlóra vert. És tudat alatt már azt mondom magamnak, nekem úgysem lesz gyerek. És emiatt megint jöttek a ciszták és elmaradt a peteérés. Lehet, tényleg van ebben valami, hogy minden agyban dől el. Hiszen januárban tuti volt valami, júniusban szintén, közben megint, és most meg nem... Érdekes az emberi természet...
De vissza a százmilliószoros napra. Nem hagyom, hogy ma bármi is padlóra küldjön. Tegnap jóga után egy tetkón is elgondolkodtam, hogy kéne csináltatni. Valami olyasmit, ami az erőt szimbolizálja, és valahova a csuklómra varratnám. Még lehet lesz belőle valami:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.