EtTi's life

Ma azzal a tudattal megyek haza, hogy hétfőn nem kell jönnöm, mert 1 teljes hétig szabin leszek:):) Na, de jön az élménybeszámoló:)

Szerda este ugye találkoztam Attilával. 7-re volt megbeszélve a Rákóczi téren. Első kérdése az volt a puszi-puszi után h ét v sima csoki. Nézek rá bután, hogy mi a f@sz van, aztán kinyögöm h sima. Erre kezembe nyom egy 4es csomag Ferrero-t:) Utána meg a kezembe adja az étcsokis változatot:) Hát komolyan mondom, így folytatódik a dolog, nőni fog a seggem. Kurvagyorsan:) Na, kínaiba akartunk menni, de zárva volt, így sikerült felfedezni egy olasz kajáldát, ami sztem kicsit puccos hely volt, de egye-fene, megteszi. Persze pizzát ettünk, nem is kicsit, és vicces volt h csaj létemre majdnem betermeltem az egészet:) A bor, amit kaptunk hozzá durva anyag volt, 1 pohártól is mosolyogtunk mint a tejbetök:) Egész jól elbeszélgettünk, bár mindketten fáradtak voltunk. Persze mindenáron csókot akart, de nem adtam. Helyette megengedtem h megfoghatja a kezemet, de persze érezze magát megtisztelve h megteheti. Így sétáltunk el a Boráros térra a Duna partra. Jó, tudom, eléggé ilyen tini lávnak tűnik a dolog, de akkor ott...:) Leültünk egy padra, beszélgettünk tovább, persze még mindig a csók-projekten dolgozott lelkesen, de nem hagytam magam. Nehogymár 1 hét után legyen itt vmi is! Itt csesztem el anno Csabit is, hogy túl gyorsan történt minden... Ezt most nem akarom:) Na, elindultunk hazafele, ház előtt nagy ölelkezés, és az a kis szemét dög elkezdte a nyakamat csókolgatni, én meg ettől persze begerjedtem, duplán is, és akkora sprintet vágtam fel a lakásba hogy még én is meglepődtem magamon:) Annyira váááááá! Hogy én gondolatban miket teszek vele! Húh! Aztán tegnap meg a telón csüngtünk úgy 3szor is, meg sms-ek meg ilyenek.

Őszintén szólva kicsit azért tartok ettől az egésztől. Hogy mi lesz ebből és hogy lesz, meg jó lesz-e, meg ilyenek. Meg félek, h megint az lesz, hogy kiadom magam és hatttalmasat esek pofára. Amikből persze már elég volt az elmúlt 3 évben, mióta Bölével vége lett, mert azóta gyakorlatilag nem volt egy épkézlábnak mondható kapcsolatom... Pörki meg hát egy külön fejezetet érdemel az életemben. Látszik, a gépészek a gyengéim, már érik a gépészek kíméljenek! póló:) Amúgy a félelmemről tud Ati is, és mondta h akkor nem rohanunk és megvár. Persze nem veszem be a szövegét, bár lehet h érdemes lenne, mert rég nem találkoztam ilyen pasival. De mégis, mi van, ha szopat ez is? Osztja h ő nem, meg én kellek neki, meg nincs senki más, de mi van, ha mégis?... Jó, persze, jöhet a duma, hogy kár futni a köröket magamban, engedjem el magam és hagyjam h történjen az, aminek történnie kell. De hát ott van megint a pofára esés lehetősége. Mert tényleg kedvelem ezt a srácot, meg látok is benne jövőt, ebben az egészben, és boldog is tudnék vele lenni... De mégis visszatart a félelmem...

Más: sztem Csabi szétment a nőjével, biztos kiszerelmesedtek egymásból, plusz Töketlen hétfőhöz egy hónapra hazajön magyarba dolgozni. Pont ezt mondtam lakótársamnak, hogy az lesz, h mire ő hazajön, én addigra fülig szerelmetes leszek valakibe. El kell mennem boszorkánynak lassan, mert életveszély h mennyire bejönnek a tippjeim...:)

Ma reggel arany tündérvirág egyetlen évfolyamtársamra úgy kiakadtam, mint a vonathorog! Szerveztek vmi vacsit, amiről kiderült h zártkörű, és le is mondtam, erre kaptam a leányzótól egy olyan levelet, amiben közli, h én sem hívtam meg sosem sehová, így ő sem fog. Nabummneki, most mi lesz?! Rohadtul nem hiányzik az, hogy olyan helyen legyek, ahol amúgy nem látnak szívesen. De minek kell ezt még tovább ragozni, nem értem... Mindegy.

Pont most hívott Ati (sztem vmi érzéke van ahhoz, h mikor jut éppen eszembe:), és este lehet h elnézünk moziba. Van 1 film, ami érdekel, a Hibrid:) Sztem ma az lesz terítéken:) Na de most ennyi, megyek zaklatom a németeket:)