Igen, most ezt teszem meg, hónapokra lebontva, hogy mikor mi is történt. Normális esetben a naplómba szoktam őszintén leírni az év történéseit, értékelve azokat. Most szabad pálcát törni felettem, de az tegye meg, aki sosem csinált ilyeneket, mint én. Sosem voltam a szedne leányzó alkatomról híres, idén sem leszek az. Tettem sok olyat, amit talán megbántam, de úgy vagyok vele, hogy így vagyok egész és hamisíthatatlan én. Akinek nem tetszik, ne olvassa tovább...

Január: kezdődött egy ultrafos szilveszterrel... 3 buliban fordultam meg aznap este, voltam Mikiéknél bemelegítésen, utána átmentem a Baross utcába buzik és leszbik közé az akkori jogász pasimhoz újévet köszönteni, mondván, h hogy néz már az ki, hogy nem a pasimmal lépek be az újévbe. A 2010-be. Már akkor éreztem, hogy ennek a kapcsolatnak nem lesz jó vége, de legyen, próbáljuk meg, hátha lesz ez jobb is. Hát nem lett. 1-én megdöglött végérvényesen a gépem, pedig még a diplomám leadása is hátra volt. Pagától kértem kölcsön a gépét, szerencsém volt, hogy mindent ki tudtam nyomtatni és megrajzolni. 4-én volt leadás, nagy volt a rohanás, aztán húztam haza tanulni. Vagyis próbáltam, de az akkori kapcsolatom minden agysejtemet lefoglalta. Akkor jött az h hova megyek majd lakni, mert a pasimmal nagyon nem akartam. Tetejére 7-ei hétvégén lett volna a pofavizit. Hánytam az egésztől, nem akartam! Így az lett, hogy pont a 4. hónapon kiszórtam a pasimat. Telefonon. Nem így kellett volna, tudom, de annak meg értelmét nem láttam h hazajön hozzánk, ott jópofizunk egymással, közben meg azt is utáltam ha hozzám szól. És ne is beszéljünk arról, h mit éreztem, ha hozzám ért! Így megtörtént a szakítás, a másik fél nehezen emésztette meg. Szerintem aznap voltam minden, csak szépkislány nem... De hát ez van, így éreztem, és őszintén szólva, egy hatalmas kő esett le a szívemről! Viszont jött az albikeresés nyűge, mellette meg készülni kellett az államvizsgára. Szerencsém volt, mert a 3. albérlet bejött!:) Füleses szőnyeg vitte a prímet, a leányzó is normálisnak tűnt. Lett egy szobám, ami végre csak az enyém. Nem kellett megosztanom még 3 emberrel. A fürdőt meg csak 1 emberrel kellett használnom. És végre tudtam főzni (legalábbis kőkeményen próbálkoztam vele, állítólag egész jól megy már:) Aztán össze is kellett ám futnom az exemmel, mivel nálam volt pár cucca, meg nála az enyém. Nem volt túl szép az a találkozó, őszintén szólva azt sem tudtam, hogy kezeljem az egészet. Annyit tudtam h gyorsan, mindenféle magyarázkodás nélkül. Hiszen tudta, h mi a bajom, csak nem volt hajlandó elismerni. Más világ voltunk, ő szerette a körmondatokban való trécselést, én annyira nem. De hát jobb előbb véget vetni, mint később. Így a nagy hidegben könnyek nélkül, ridegen elbúcsúztam tőle. Közben tanulás ezerrel, közben megjött a diplomám bírálata, ami szintén mély nyomott hagyott a lelkemben. A belső bírálóm a tanszékvezető volt, tőle 4-est kaptam, 1-2 hibámat javította ki. Viszont a külsőtől csak 2-esre futotta. 2 oldalon fikázta a művemet, teljesen belém rúgott így 1 héttel a vizsga előtt. Mentem is be a konzulensemhez, hogy most akkor nem is mehetek vizsgázni? Nyugtatott, hogy ennyire azért nem írtam rossz diplomát, mert akkor ő sem adta volna hozzá a nevét... Ez tény... Keserű szájízzel telt el az az 1 hét. Vizsga előtti hétvégén költöztem át a 8. kerbe az új kuckómba. Közben a dokim is megírta, hogy igen, valóban beteg vagyok, kaptam rá gyógyszert, amit el is kezdtem szedni 27-én. Előtte még kedves Mr.G. rávett hogy reggeljek be egy társkeresőre, mert az milyen jó móka. Ám legyen. Itt ismertem meg Mr. Töketlent, akiről addig nem tudtam h az, ez kb tavasz környékén derült ki. Vele 1 nagy baj volt: cseheknél ütötte el az időt, míg én magyarban készültem a vizsgámra. Végül eljött az álomvizsga napja, a nagy, utolsó csata a HSZ tanszékkel. Amit meg is nyertem. Külső bírálómnak köszönhetően a remélt 4-esemtől el is búcsúzhattam, így csak egy közepesre lett értékelve az eddigi 5,5 évem. De őszintén? Akkor sajnáltam de most! Örülök h vége van és megvan! Aznap este a gépészekkel piáltunk egyet. Mint mindenki tudja, a gépészek és vele együtt 1 bizonyos ember volt a gyengém úgy 3 éve. Ennek az lett a vége, h Vele (hívjuk őt csak így) aznap este nálam aludtunk együtt a koliban... Semmi nem történt, még. Másnap közös borozást beszéltünk meg Vele, és megértem, hogy a koleszukban aludtam. Először és utoljára. És hogy megbántam-e? Nem. Egyáltalán nem. És hogy ha ott lennék újra ezt tenném-e? Igen. Tudtam, hogy ez csak arról szól, meg is beszéltük. Aztán eljött a 24. szülinapom ideje. Volt egy kis baráti összeröffenés, majd átmentünk a gépészekhez bulizni. Az volt az utolsó estém a koliban... Fájó szívvel feküdtem le, hiszen véget ért az egyetem és kb lógtam a semmiben. De legalább addigra volt hol laknom és volt hol dolgoznom...Hétvégén meg irány haza, otthon is köszöntések hada és társai. Vasárnap pedig vissza a városba, az új helyemre....

Február:melóval kezdődött és azzal is végződött ez a hónap. Mellette végre volt időm a barátaimra is. Átlagban a hét napból 4 estét biztos h nem töltöttem otthon. Értem ezalatt, hogy mindig összefutottam valakivel esténként 1-1 sörre. A meló először nem volt annyira rossz. A fizetés kevés volt, a főnök meg büdős. De tényleg. Sportot űztem a végén abból, hogy azt figyeltem, hányszor húzza fel 1 héten ugyanazt az inget. Sokszor. Vagy 4szer. Undorító volt az egész, de egész nap a neten csüngtem, msn-eztem. Mivel munka az egyenlő volt a nullával. Vagy pedig alaprajzot és homlokzatot szültem. Axishoz kb 2szer volt közöm. Bérletet nem fizette, kaja jegyem nem volt, de elvárta, hogy vigyem a saját gépemet be dolgozni, plusz telepítsek át rajta mindent ésatöbbi. Ja és persze még foglalkozzam mellette az Ansys-os cikkemmel is. Hihetőőőő.... Közben Töketlennel eljutottunk odáig, hogy megtörtént az első Skype beszélgetés és még egy találkozót is leszerveztünk, mert jött haza magyarba. Nagyon tetszett a gyerek, jókat beszélgettünk. Első találkozásunk alkalmával is vagy 4 órán át dumáltunk. Aztán meghívott magához csehbe, hogy egyszer ugyanmár menjek ki. Hát én azt sem tudtam h hova legyek örömömben:) Azért közben ismerkedtem is szorgalmasan, de valahogy egyik sem nyűgözött le. Egyszer a gépész feljött Pestre, egy csütörtöki nap... Nálam voltunk, boroztunk. A többit nem fejtem ki, mert úgyis tudja mindenki, hogy mi történt. Mikor elmeséltem az egészet Mikinek nagyon lecseszett, hogy miért csinálom ezt, holott tudom nagyon jól, hogy mennyit szenvedtem mellette és miatta. Igaza volt! Azóta sem történt semmi, az a februári este volt az utolsó. Persze még találkoztunk, de csak megittunk vmit, beszéltünk 1-2 órát és mindenki ment a maga dolgára. Akkor zártam le végérvényesen a gépész-projektet úgy 2 év után. Nehéz volt, de épp ideje is volt.

Március: ez a hónap is a melóról szólt, viszont a meló keresésről is. Teljesen ki voltam akadva a főnökömre, mert iszonyat balfasz volt meg egy farok is. Megismertem egy lányt is, Adrit, akivel elég gyorsan közös nevezőre jutottunk. Ő is annyira "rajongott" a főnökért (magunk közt csak Mr. Szóval-nak hívtuk, mert mindig azt nyögte a mondatai elején, hogy szóóóval..."), mint én. Ő építész, és később még segítettem is a diplomájában, de ezt később. Nagyon bedepiztem, hogy sehonnan nem hívnak vissza, hogy kellek nekik...:( Végül lassan körvonalazódott a csehbe való kiutazásom időpontja is. 26-án indultam ki és 28-án jöttem vissza. Közben behívtak interjúra az egyik cég, nagyon örültem neki. A főnök egész normálisnak tűnt és örültem, hogy nem igénytelen és nem öreg pöcs, mint a régi. Öröm volt a köbön, hogy a 2. fordulóra is behívtak:) Akkor sejtettem, hogy ez elég sima ügy lesz:) Közben rohangáltam mint pók a falon a cseh utamat illetően, hiszen én hülye fejemmel egy pasihoz mentem ki, vonattal, 7 órás utat bevállalva... Kiutam délelőttjén kaptam a jó hírt, hogy felvettek:) Egész úton vigyorogtam mint a vadalma. Aztán este 9 után le is estem Zlín vasútállomásán a vonatról. Töketlen kint várt, onnan irány egy nemzetközi traccsparty. Persze hulla voltam, mint állat, este nem is kellett elaltatni. Külön szobában aludtunk, semmi nem történt. Másnap kirándulni mentünk, este meg a románok gulyást főztek, no és persze vedeltünk. Vasárnap meg bevásároltam mindenkinek, amit kért, plusz indultam haza. Semmi sem történt még mindig, de megbeszéltük, hogy még megyek ki... Azóta is csak oda tartok.... Időközben felhívtak a Strabagtól is, hogy menjek be interjúra. De lemondtam. Addigra biztos volt ez a meló, ahonnan most is kisregényt pötyögök:)

Április: pont bolondok napján kezdtem az új helyen:) Mikor máskor:) Állványokból kellett kiokosodnom. Így, lassan 9 hónap után azt mondom, hogy sejtem a dolgokat, de van még mit bőven tanulnom. Töketlen a hónap elején jött haza. Elmentünk Adrihoz bulizni, de hiába utaltam rá Töketlennek, hogy én azért kicsit többet szeretnék, csak nem vette az adást. Vagy csak nem akarta. Sehova nem tudtam tenni. Együtt is aludtunk haverjánál, de át sem karolt, semmi. Másnap szokásos tecsó túránkat ejtettük meg, azt szépen elvonatozott csehbe. Mérges voltam rá, és nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Szinte egész nap ezen kattogott az agyam. Addig, míg bele nem fáradtam... Közben a bogyó-evés-projektem tartott tovább, voltam ellenőrzésen is. Haladok, ennyi a konklúzió. Részt vettem a Construmán is, ahol egyik ismerőssel (igen, pasi), Botival találkoztam először. Ő is a neten talált meg, normális srácnak nézett ki, és ő abszolút nem volt töketlen!:) Jókat beszélgettünk, elég sokszor is találkoztunk a nyár folyamán. Hónap vége fele mentünk ki főnökömmel Bauma-ra Münchenbe. Ott találkoztam a cég kb felével, köztük Mr. B-vel, akibe plátóian belezúgtam, míg kint voltam májusban tréningen:) Még összefutottam Mr. G-vel is, nagy nehezen csak megtaláltuk egymást. És a legviccesebb az egészben az volt, h még a gépésszel is találkoztam. Ők voltak az egyetlen magyar kiállítók... Vicces, mi?

Május: zajlott az élet, a tervezésbe egyre jobban belejöttem. Eljutottam Kowa koncertre is, viszont a Magna idén kimaradt, amit nagyon bánok:( De kárpótolt Schulz, aki egy random bulit tartott Pesten:) Fel is hívtam Tomit a "Mit csinálsz ma este? Megyünk Schulz-ra?" kérdéskörrel. Persze hogy igen volt a válasz. Éjjel fél 3ig játszott, mi éjfélig bírtuk, de így is megérte. :) Júliusban úgyis visszavágó volt:) Névnapomkor meg indultam ki tréningre, ami 5 napig tartott. Egész jó volt, láttam 1-2 szép hím példányt az irodában. Legjobban Mr.B seggéért voltam oda. Ahányszor jött illetve ment, mindig megsasoltam, és minden egyes alkalommal konstatáltam, h hmmmmmmm....:) Konrad sem rossz pasi, mindig nagyon kedves volt velem, bár sztem most utálhat, mert minden szarral zaklattam és persze minden rögtön kellett. De hát így járt, nekem még sokat kell tanulnom. Csütörtök este jöttek ki a főnökömék az ügyfelekkel, persze mindig én szívtam meg a dolgot, de erről most nem regélek, mert akkor a világ leghosszabb bejegyzése lesz az enyém. Így is szómenésem van:) A lényeg, hogy nagyon jó volt, Barbi jött ki elém a reptérre, akinek a mai napig ezért is hálás vagyok. Töketlennel kötött fogadásomat megnyertem, uh jön nekem egy berúgással, amit azóta sem kaptam meg. A könyvemmel egyetemben, ami még 20-ig nála lesz...

Június: át is tértünk a nyárra. Töketlen járt itthon, ha jól emlékszem talán akkor találkoztam vele utoljára. Elég gyors elválás volt, igazából szarul esett amit művelt, de legalább észhez tértem. Rá kellett jönnöm, h ő sosem fogja tudni eldönteni, hogy mit akar tőlem... És nem is tudta. Közben rengetegszer jártam a CET-en, a végén már hányni tudtam volna a gondolattól is, nem hogy oda kimászni a kurva melegbe... De hát ez van. Volt egy cseh sörfeszkó, Mikivel meg is látogattuk a rendezvényt és meg kell hagyni hogy ütött a sör. Lehet h nem 40 fokban kellett volna 10+ %-os söröket inni? Közben otthon nagy bajok voltak. Apu kórházba került, eléggé kétesélyes volt a történet. Mindenkin a para ült, főleg anyun. Hiába mondtuk neki h minden rendben lesz, csak nem hitte el. Végül helyre állt a béke és a nyugalom, legalábbis egyelőre. Volt még 1 srác, akivel találkoztam, de elég uncsinak tűnt számomra, így folytatás nem is lett.

Július: még mindig nyár, egyre nagyobb a meleg. Egy hétvégét Robinál töltöttem el, kellett már a kikapcsolódás a sok agymenés és baj után. Punnyadt  és meleg hétvége volt, kellett h kimozduljak a 4 fal közül meg a városból. Aztán Botival is alakult a dolog, megtörtént, aminek meg kellett történnie, bár tudtam, h ebből sosem lesz kapcsolat. Ő élte az életét, csajozott, én meg ismerkedtem, de nekem tartósabb kapcsolat kellett. Asszem azóta nem is találkoztunk, talán 2x de semmi említésre méltó nem történt. A Töketlenes sztori kezdett lecsengeni, egyre kevesebbet beszéltünk, igazából már nem is nagyon volt miről. Én próbáltam tovább lépni, ő meg jött, hogy jön haza magyarba. Hittem, ha láttam. Végül csak hazaesett... Meglepő. Na de erről még később. Szóval, a hónap végén mentünk Rio-ba bulizni Atb-re meg Schulz-ra. Buli végére nem éreztem a lábam, a hátam beállt, a karom leszakadt a helyéről de megérte!:) Isteni volt, jövőre megint megyünk:) Aztán még a dokihoz is beugrottam ellenőrzésre, aki szerint haladok:) Márciusra kaptam újra időpontot hozzá. Ha szerencsém van, elhagyhatom a bogyót és megjavulok addigra. Ergo nem kell attól tartanom, hogy fütyim nő és fiú leszek:)

Augusztus: hajtás a melóban, bár még vissza volt az ősz, de ezt majd akkor. Hónap elején volt 1 randim, egyenlő volt a halott üggyel. Rohangáltam mint pók a falon, egyre pozitívabban láttam a jövőmet. Töketlen hajtogatta hogy jön haza. Én már akkor megjósoltam, hogy mire hazajön, addigra boldog párkapcsolatban fogok élni. Bejött. Ebben a hónapban kértem azt, hogy szeptember 30ig találjam meg a szerelmet. Türelmesen vártam. Időközben megismertem a Közgazdászt is, egy 30as pasit. Jól nézett ki, jókat beszélgettünk, de ő sem akart komolyat. Eleveztünk vízitúrára, elég jó volt, bár Tomi néha kiborított. Barbi meg néha furcsa volt, bár szerintem csak szimplán úgy minden összejött neki és nem tudta a dolgokat hova tenni. Volt még egy randim, Zenebuzi Tomival. Hát azon majdnem eluntam magam! Már alig vártam hogy hazaérjek, de tényleg. Volt még 1 tali Mentalistával (Géza, a közgazdász), egész jól sikerült. Következőre egy pálesz partyt beszéltünk meg. Ez volt az utolsó meleg nyári este, utána beköszöntött az ősz. De előtte még buliztunk egyet, ami igazán érdekes volt. Szőnyivel összefutottunk, mert Picc annyira beb*szott, hogy nem tudtunk vele mit kezdeni, így persze őt hívtam fel, ez a barom meg azt hitte h akarok tőle vmit. Próbálta is lenyomni a nyelvét a torkomon, de nem hagytam magam. Mindig eszembe jut róla, mikor álló farokkal állt előttem egy szál gatyában és közöltem vele, hogy bocs, de ma nincs kedvem hozzád...:P Égőőőőő:)

Szepmteber: hát jött az agymenés. Nagy hajtás volt a melóban, ekkor írtam meg talán az első blog bejegyzésemet. Hónap elején volt a Mentalistás pálesz party, aminek ottalvás lett a vége, pár akkor nem értettem h mit akar tőlem. Végül benyögte h semmit. Igazából kezdtem feladni ezt az egész randizós dolgot, belefáradtam nagyon. Voltunk építőkupán Balatonon, kocsival mentem le. El is sikerült tévednem, de az istenadta megérzéseimre hallgatva csak eljutottam a célig. Szombaton jöttünk haza, aznap még Mentalistával is találkoztam. Másnap reggel jutottam haza, ismét nem történt semmi. 12-én megkérdeztem h ugyanmár mi a halál van, akkor fejtette ki h ő bizony semmit sem akar.... Hát jó. Azóta sem találkoztunk emlékeim szerint, bár beszélünk néha. Azon a vasárnapon kitaláltam h ki kell lövetnem a másik fülem. Ez volt az első eset, hogy hallottam Attiláról Barbitól... Mondta utána B., h le lettem csekkolva és h Atesznak bejövök, meg h milyen szép a szemem. Erre annyit üzentem, hogy személyesen is meg szabad tekintgetni.:) Vártam h írjon levelet, de nem írt. Helyette felvett fészbúkra. 2x írt rám, persze akkor, mikor pörögtem, mint búgócsiga valahol:) Azt hitte, hogy húzom az agyát:) Közben a Műjégpályára is jártam szorgalmasan, ahol Viktor hajtott rám kegyetlen módon. De nekem nem jött be. Vicces h fordult a kocka. Eddig én hajtottam a pasikra, majd hagytam őket és most ők hajtottak rám. Őszintén? Élveztem:) Robival még elmentünk a Kutatók éjszakájára, jövőre tervezzük, h megint megyünk, csak akkor előbb nézzük meg a programot. Volt még egy céges vacsi is. Közben persze volt pár srác, aki tűzben volt tartva. Egyik a hónap utolsó hétfőjére volt betervezve. Meló miatt le kellett mondanom. A másik keddre. Vele sikerült összefutnom, eltrécseltünk, de ennyi. Hozzáteszem, mindegyikkel elég sokat leveleztem. A harmadik szerdára volt beírva a naptárba. Hát ezen szanaszét untam magam! Azt hittem sosem lesz vége, közben meg annyira álmos voltam, h majdnem leestem a székről. De túléltem. Ő is le lett koptatva. Aztán jött Atesz, aki gépész  (mikor elmesélte ezt nekem Barbi majdnem hátast vágtam h na neeeeee, meg elkérte Barbin a számomat hogy fel akar hívni. Állítása szerint zavarba (?) hoztam...), és ott tartottam délelőtt, hogy felhívom és lemondom, de úgy voltam vele, hogy a faszom fogja itt tologatni a dolgokat, essünk túl rajta. Ha már ez  3. randim a héten, ám legyen. Hát, elsőre azt mondtam majdnem h Vele??? Nem! De adjuk már meg az esélyt. Hát záróráig tartó dumálás lett:) És jelzem, hogy akkor volt szeptember 30:)

Október: első nap melóval telt meg a 2. is. Atesz meglepett pénteken, kijött hozzám a Symába, mert mért is ne:) Pedig hulla volt:) Bolond! Közben nekiálltam aerobikozni, aminek jótékony hatását most is élvezem. Aztán volt még 1 randink egyik szerdán, akkor pizzáztunk egyet, de még semmi nem történt. Bírta ezt péntekig, mikor úgy döntött harcosunk, hogy ő végre nem pöcsöl itt, megszerzi, ami kell neki. Hát igen, így kell ezt kérem szépen csinálni. Én is csak köpni-nyelni tudtam, vagy még azt sem, mindenesetre ki voltam rá akadva, h hova rohanunk? De utólag úgy vagyok vele, hogy nem is baj:) Szóval október 8-a óta boldog párkapcsolatban éldegélek vele:) Közben ment a meló, én már tök el voltam fáradva, így elhúztam 1 hét szabira. Isteni volt az az 1 hét, rengetegszer találkoztam Attilával, nagyon egymásra voltunk indulva:) Aztán jött még 1 kiállítás (herótom van már tőlük), meg azon a héten még kocsit is törtünk. Meg közelebbről is megismertük egymást...:) Kicsit megviselt a dolog, de hát végre azt is túléltük.

November: első péntekén diplomaosztó, ami remekül meg lett ünnepelve, csak a másnap ne lett volna. Többet tequilát ennyit soha! Egész hétvégén szedegettem össze a darabjaimat, valamilyen szinten teleportáltam hazafele, még szerencse h Atesz vitt haza. Aztán hónap végén volt a másik baleset, aminek eredményeképpen nem lesz se kis Ati se kis Eszti, uh minden rendben van, akárhonnan is nézzük a dolgokat. Legalábbis nagyon remélem. A lelki békém novemberben nem állt vissza, ott volt a kocsi, anyámmal is összevesztem mikor haza mentem, ergo a hócipőm tele volt mindennel és mindenkivel. Már nagyon vártam h végre minden a helyére visszakerüljön!Ja, és a lényeget kifelejtettem: Töketlenünk hazatért magyarba.... Remélem még emlékeztek mit írtam a hazatéréséről és az én leendő párkapcsolatomról. Elmegyek boszorkánynak:)

December: az év utolsó hónapra, amiből még 2 hét visszavan. A lényeg h mostanra teljesen megnyugodtam, a karácsonyi ajándékok 75% megvan (tegnap, 45 perc alatt megvettem majdnem mindent), még vár rám egy 3/4 órás körút, és akkor a tavalyihoz képest időt is javítottam a másfél órámmal. Tavaly ez 2 óra volt a Westendben. Bár majdnem hülyét kaptam az előttem pöcsölő emberek közt, de túléltem mindenféle emberfelrúgás és fellökés nélkül. Még a héten melózok, aztán vasárnap céges vacsi lesz, hétfőn dokihoz megyek meg Töketlennel találkozok! Igen, Vele! Durva, mi? Visszaadja a könyvem, ideje volt asszem. Aztán kedden karácsonyozás Atesszal, majd 23-án lépek haza, 27-én meg vissza. 28-30 meló, 28-án Szilvivel karácsonyozás, majd 31 szilveszter. És ezzel ki is végeztem a 2010-es évet.

És hogy mit is mondanék erre az évre összegzés képpen? Azt, hogy a végén mindig úgy alakultak a dolgok, h a legjobban jöjjek ki belőle. Legyen az meló, magánélet, bármi. De a legjobb dolog akkor is Attila volt ebben az évben, és bízom abban, hogy még sok évig elmondhatom ezt:)