Na, épp most kaptam szemrehányást h nem írom a blogot, ami való igaz. De valahogy kurvasok a meló, nekem meg nincs sok kedvem írni még este is. Egész nap így is a gép előtt döglök.
Na, de azért történt 1-2 dolog. Kezdem ott hogy január 7-e. Akkor van ugye Attila nap. Nos, kitaláltam hogy az én egyetlen uramat elkényeztetem aznap este. Igen ám, de a kocsiban (OBI-ból hazafele, mivel kellett már 1 vasalódeszka) hazafelé menet bejelenti, hogy LAcos (haverja) áthívta dumálni, meg jött fel 1-2 haverja, akikkel régen találkozott, nem lenne-e gond, ha este lelépne. Hát erre most mit mondjak?! Menjen. 9 fele el is ment, addig filmeztünk (persze ezért is kaptam a fejemre, hogy "Azt hittem lesz valami..."). Egyszer hazaesik, hogy maradna még 11ig. Legyen. Közben engem elnyomott az álom... Negyed 4kor felriadok h mennyi is az idő?! És rájövök h Atesz SEHOL! Elkezdtem bepánikolni h tejézusmária, mi a fene van, biztos történt vele valami. Hívom a telefonján, nem veszi fel. Totál bepánikoltam, mikor egyszer csak felveszi. Hallom, hátul nagy tücctücc zene... Fasza, elment bulizni. Közöltem vele, h azonnal jöjjön haza! Negyed 6-ra haza is ért, én addig persze semmit sem aludtam. Másnap reggel felkeltem főzni, és mocsok mérges voltam Attilára. Felőlem menjen el bulizni, de akkor szóljon h elment. Erre kiderült (még éjjel) h keresett a céges (!) telefonomon és oda írt üzenetet. Remek... Nem lényeg h alapszabály h ha a cégest nem veszem fel, akkor keres a sajátomon. Aztán szombaton még ment a durci (ez van, mérges voltam rá), aztán vasárnap sem tudtam hova tenni a dolgokat, de végül sikerült megbeszélnünk mindent. Jó tanulság volt: ő legközelebb úgy megy el h bulizik, én meg nem aggódom magam halálra.
Az utána hét viszonylag jól telt, melóban már kevésbé. Kurvára elfáradtam a hét végére, de a csajokkal szülinapoztunk egyet. Szegény Barbi beteg, így ő nem volt, de elmesélték h mivel lepnek meg, csak még nem jött meg:) Képek majd a közösségi portálokon:):) Jól kibeszéltünk mindenkit, tegnap meg Atesszel adtunk a gyönyörnek:) De ez piroskarikás, 18+-os bejegyzés lenne, és szerintem még én is belepirulnék, ha leírnám h néha miket művelnék vele. Végre visszaállt a libidóm, amit elveszettnek hittem, és ennek nagyon örülök. November óta (vagyis mikor volt az a kis baleset) nem igazán volt kedvem a testi örömökhöz, és persze ennek levét Atesz itta meg, és nagyon sajnáltam, de valahogy nem ment. És a névnapi veszekedés után valahogy egyre jobb. Valszeg kellett ez, mert még sokat kell tanulnunk egymásról és egymástól, de élvezem:) Főleg azt h nem zárkózik el a dolgoktól, bár sejtem, h ha meglesz a saját lakás, akkor elkezdjük a konyhában és az ágyik meg sem állunk:D Hát most ennyi, megyek lehűtöm magam, míg nem indulok hazafele:) Pedig lenne ötletem az estéhez :):):)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.