EtTi's life

Na, zajlik az élet! Legutolsó bejegyzésem azt sem tudom mikor volt és miről szólt... Gyalázat! Ja, hétfő. Nos, azóta eltelt 3 nap... A hét káosz volt, tele melóval, és őszintén szólva nem bírom. A főnök persze nem érti ezt meg, hogy egyszerűen NEM MEGY! Volt 3 durva rajzom, ebből 1 templom, egy egri nemtommicsoda, de szívtam vele rengeteget, most pedig egy lelátót terveztem (röpke 1000 főre), amire várom a németek igenlő fejbólogatását. Nem tagadom és nem is akarom titkolni, hogy bizony nekiálltam melót keresni. Miért is? Apám szerint ez egy álommeló (?????), és hogy el ne menjek. Igen ám, de nem ő dolgozik itt. Ahol rendszeresen postára kell mennem, ezen felül ügyfeleknek kávét kell főznöm (mert hát én vagyok a nő...), plusz csináljam még a rajzaimat, meg idióta emberek hülye kérdéseire válaszoljak, és még ajánlatot is adjak, de még tanuljak meg számlát is írni a rendszerben. Ja és még mosolyogjak is. Hát nem. Nem ezért tanultam az egyetemen 5 éven át! És még meg sem fizetnek. Oké, lehet azt mondani, hogy kezdő mérnökként maradjak meg a bugyimba, de látom h más évfolyamtársam többet keres nálam. OKé, jöhet a másik része, hogy mert én mehetek külföldre, ezen felül kiállításokra (amikből elég volt) és még ingyen jegyet is kapok a Szigetre. Kár h nem járok mert egyszerűen nem vonz! És ez utóbbit valahogy nem értik meg itt a cégnél. Hát sajnálom. Ezen felül nem igazán támogatják a továbbtanulásomat is. Mondván, oldjam meg a szabadságomból a dolgot. Hát köszi. Egyik jogász ismerősömet megkérdeztem, hát, nem írt túl sok jó dolgot, azaz húzzam meg magam. A röhej az egészben az, h még anno, mikor diploma előtt melót kerestem, fővárosunk leghíresebb cégéhez (amit elég sokszor szoktunk szidni- teszem azt néha jogosan) beadtam az önéletrajzomat, hogy hááátha. Akkor nem volt semmi melójuk. Viszont tegnap felhívott a pasas, akivel anno tárgyaltam erről, és melót ajánlott!! A poén az egészben, hogy nem is hangzik rosszul, persze ehhez le kell ülnünk beszélni a dologról, meg hát nekem is van elég sok kérdésem meg hasonlók, de ahogy az ismerősöm elmesélte (aki ott dolgozik) lenne prémium, meg ingyé bérlet, meg cafeteria, meg még támogatnák is a továbbtanulásomat. Na bumm neki. Eddig elég jó hangzik. Mellesleg a metrókkal kéne foglalkoznom. Ami akárhogy nézzük az egyik szakirányomba pont belevág, de persze ezt a témakört körbe kell járnom, hogy pontosan mi is lenne a feladat ésatöbbi. A vidámság az egészben az, hogy még a horoszkópom is megjósolta ezt. Pedig akkor jót röhögtem h na persze! Erre tessék! Az biztos, h tényleg alaposan át kell gondolnom, hogy mit és hogy akarok, de azt tudom, hogy olyan helyre szeretnék menni, ahol nem ciki az, hogy van diplomám! Ez tudom viccesen hangzik, de itt ezt érzem. A főnököm meg nem fogja fel h néha nem bírom h minden ajánlatot, rajzot és egyebet nekem kell csinálni. Egyszerűen kezd ez túlmenni a kapacitásomon. Sajnálom, de ez van. Ezen felül rühellem h mindenki jobban keres nálam itt, pedig senkinek sincs diplomája. Have 6 kilót én is szeretnék zsebre tenni. Igen, böki a csőrömet! És a fizetésem is a bérlet miatt lett felemelve.... Úgy érzem h én ennél többre lennék képes, szeretnék szakmailag fejlődni, de itt úgy érzem h egy ponton már nem lehet. És persze nem egy diplomával leszek több. Hiányzik az, hogy előrébb jussak-szakmailag. De itt nincs erre lehetőségem. És nem akarok életem végéig értékesítési mérnök lenni. Mert ez nem az én pályám. Egész nap legózok, mindent 20szor átrajzolok, a főnök kurvára nem mondja el, h mit akar, mindent rám akar erőltetni. Múltkor pl a jegyzetelésembe szólt bele. Erre annyit mondtam, h érdekes, sikerült elvégeznem az egyetemet ilyen jegyzetekkel. Erre szól h mért nem folyamatábrát rajzolok. Én meg visszakérdeztem h mért akar mindent rám erőltetni? Hihetetlen komolyan! Tudom, már megint panaszkodok, de annyira belelkesültem hogy melót ajánlottak h azt elmondani nem lehet. Tegnap este végig ezen agyaltam, szegény Atesz nem tudta h mi bajom van. Pedig csak ezen forgott az agyam. Uh jövő héten minél előbb elmegyek megbeszélni ezt a dolgot, mert nagyon érdekel.

Ezen felül annyi történt h holnap megyünk haza. Szerintem emiatt is kicsit para van rajtam, csak tudnám h miért... Pedig okom annyira nincsen, de mégis. Azért kicsi családom sem egyszerű fajzat, szóval vidám lesz ez a hétvége. De legalább együtt töltjük Atesszal. A héten tegnap találkoztunk először, és már hiányzott. Bár az elmúlt 3 éjjel nem aludtam rendesen, csak tudnám az okát... Plusz éjjel fájt a torkom, uh ma tea nap lesz. Kérdés h elmegyek-e aerobikra, viszont el kéne, mert rohadtul izomlázam van, aztán úgyis nyújtós óra lenne, az meg lehet nem lenne rossz...

Szóval röviden ennyi a mai napi okfejtésem, bölcs és okos gondolatokat várom szeretettel! :)