EtTi's life

Ezer meg egy éve nem írtam bejegyzést, közben azért csak történtek a dolgok.

Többek közt az is, hogy kezd talán helyreállni a lelki békém meg a párkapcsolatom. Párom egyre kevesebbet repül, vagyis inkább úgy mondom, hogy amit én látok belőle. Bevallása szerint heti kettőnél tart. Jó múltkor megköszöntem neki, hogy ennyire lecsökkentette, mégiscsak jobb arány, mint a napi kettő. Ezen felül kértem, hogy ebből is faraghatna le. Majd kiderül. Viszont megint feszült, rengeteget dolgozik, képtelen kikapcsolni, és ha megteszi, azt is azzal, hogy kütyüzi a telefonját. Én ettől néha hülyét bírok kapni, mert akkor minek jön haza, ha a telefont nyomkodja, azt vidéken is tudja csinálni. Na mindegy, néha nem igazán értem a pasingert.

Aztán voltam Dokinál. Azt hittem, jó fos eredményeket viszek, és le fog baszarintani, de nem. A pm-adagomhoz nem nyúlt, a tüneteim nagy része elmúlt. Egyre kevésbé vagyok fáradt, néha nehezen is alszom el. Körmöm megerősödött, bőröm nem száraz, bírok koncentrálni (végre tudok könyvet olvasni mindenféle elkalandozás nélkül) és még a kedvem is jobb. A libidómról ne is beszéljünk, mert néha hihetetlen módon kívánós vagyok. Viszont a pecsételésem nem akar megszűnni. Doki szerint ha nem változik, akkor másfele kell menni. Gondolom akkor jön az, hogy női hormonok.

A vércukrom is rendben van, bár szerintem életemben nem volt ilyen. Nincs visszacsapás (nem esik a 120 perces a 0 perces alá, és ez jó), de kicsit emelt az adagomon. Hát ennyi a változás, ami történt.

A hódolómmal, F-vel múltkor összeakasztottam a bajszomat, mert kezdett túl sok lenni. Néha rémisztő, hogy jobban tudta, mikor mit csinálok, mint én magam és kezdett megfojtani. Ezért majd egy hétig nem is beszéltünk, mire felvettem vele a kapcsolatot. Azért hihetetlen, hogy mennyire képes figyelni: tegnap is megkérdezte, hogy a fülbevalóm és a karkötőm véletlen egyforma? Mondtam, hogy külön készült, de amúgy meg direkt így pakoltam magamra. Beszarás, de tényleg.

Aztán a terhes barátnőm. Na, ő külön postot is megérne, mert erre azt mondom, hogy ilyen nincs. Végül Sz. megszült. Igen, csakhogy én ezt múlt hét csütörtökön tudtam meg. Most volt 4 hetes a gyerek. Úgy fest, lemaradtam az értesítendők listájáról. Amit nem gondoltam volna. Barátnőmmel, B.-val beszéltem, tőle tudom amúgy. Ő annyit mondott, hogy majdnem ilyesmi helyzetben írt levelet és gratulált a gyerekhez. Így írtam Sz.-nek, hogy grat a babához, örömet meg boldogságot. Aztán csak visszareagált, hogy köszipuszi, de nem tudtam eldönteni, hogy tényleg ennyire vak, vagy csak nem akarja meglátni, hogy nabazdmeg, ez durva. Mindegy, én úgy könyveltem el a dolgot, hogy rajtam nem múlik, de fészen egy kép sincs fent. Megtiltotta volna, hogy kikerüljön bármi is? Furcsa. De ő tudja. Mindenesetre ezek az édesnégyes-édesnyolcas partik ideje befellegzett, mert nem kívánok többet találkozni vele.

Itt bent is megy a fúrás-faragás, kicsit már kurvára unom a szarkeverést. De komolyan. Egyik kollégám lekerült pár szinttel lejjebb, mert nem igazán bír meghajolni az itteni rendszernek, és sok nő csőrét bökte. Többek közt a karba tett kézzel állok és méregetem a csajokat dologgal, meg a másik bögréjéből iszok és még híresztelem művelettel. Na, szóval, jött a kedvenc kollégám (hogyrohadjonmeg), és azzal tömte ennek a csávónak a fejét, hogy miattam ment el az irodából. Aztán tegnap szép kedvesen elküldtem a fenébe, hogy jó lenne, ha nem híresztelne olyat, aminek nincs igazságalapja. Halál komolyan mondom, ilyen kedves sosem voltam, és sosem kértem ilyen bájosan ettől az embertől semmit. Nem is tetszett neki, húzta a száját. Amúgy meg bekaphatja. Kicsit ledobja nálam a biztosítékot az ember meg a viselkedése, és kezdem feladni a dolgot. Totál leszarom az egész melót, ami itt bent van. Képtelen vagyok higgadtan és jól csinálni ilyen emberek mellett.

Szóval ez van. Ja, elkezdtem futni újra, készülök a maraton váltóra. Egész jól ment múltkor, a tüdőmet sem köptem ki. Röviden ennyi.