Remélem ez most is így lesz! Nos, a helyzet most az, hogy vagyok. Várok, egyelőre türelmesen, hogy mondjanak valamit a melóról. Remélem ez minél hamarabb megtörténik. Tomi, aki mellesleg ott dolgozik ahol majd én is fogok, mondta, hogy van egy ismerőse a HR-nél, aztán rákérdez, hogy merre van a papírom, és megsürgeti ő is a dolgot. Remélem tényleg mehetek jövő héten már dolgozni, vagy 16-án, mert ez így nem okés...
Szóval, eljöttem a régi helyemről. Az új srác, hát... Majd megoldják maguk a dolgokat, de lehet, h még fognak sírni utánam. A leendő főnökömet hetente zaklatom, hogy merre járnak a papírjaim. Ma meg dokinál voltam. Bogyó adagomat lecsökkentette a felére, de október 25-én kontrollra vár vissza. Előtte még ultrahangra is el kell mennem, hogy mi az ábra odabent. Pedig tökre örültem, hogy végre vége, de nem... Néha egy szörnynek érzem magam, vagy nem is tudom hogy mondjam, hogy ilyen bajaim vannak. Olyan... nem teljes értékűnek vagy mi. A költözés meg a nyakunkon, a meló még sehol, pedig már annyira szuggerálom az Univerzumot, hogy legyen már végre valami, hogy azt elmondani nem lehet. Bár anno volt 1 olyan mondatom, h nem bánnám ha pihenhetnék kicsit, de beérem most a 7-ei kezdéssel:) A régi cég nem hiányzik. Igazából az hiányzik, h mehessek melózni. De tényleg! Az idegesít h van ez a nagy tétlenség, pedig már finishben van a papírhalmaz, és nem jutnak már el odáig h aláírják! Szóval, nagyon bízok benne, hogy Tomi tudjon intézkedni, és még a hónapban neki tudjak állni melózni!!!!!!!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.