Fogalmam sincs, ki olvassa még a blogot, de azt hiszem, újra élesztem a naplómat:) Jó múltkor néztem, hogy már több, mint 1 éve nem írtam ide semmit, pedig azért történtek a dolgok.
Általában akkor kezdek el írni, amikor nem kerek valami. Mindig volt ilyen, most is van. Szóval, rövid előzmény: elkezdtem aerobik edzőnek tanulni. Minderre szeptemberben vetemedtem. Gondoltam, tök jó lesz, sikerélmények stb. Volt is, de most valahogy nem megy. Alapból eléggé motiválatlannak érzem magam, valószínű a körülmények miatt. Kolléganő besokallt, kilépett. Pedig olyan volt, mintha a barátnő és az anya keveréke lett volna. Ergo kurva szar, na. Aztán az edzés sem ment. Nem nagyon van most se kedvem semmihez sem, pedig edzéselméletet kell(ene) tanulnom, de nem megy. Múlt héten hétfőn megtartottam életem első, és eddig utolsó óráját is egy teremben. Hát, mást választottak. És hogy hogy érzem magam? Elég szarul. Keresem azt, hogy mi nem volt bennem jó. Nem leszek szerény sem, és nagyképű sem, de szerintem kezdő létemre egész remek kis órát raktam össze. És még élveztem is a produkciózást. Ezt viszont sosem gondoltam volna.
Aztán A.-val sem gurulnak a dolgok. Eddig minden gyanúsan rendben volt, de most! Ő holnap túrázni szeretne menni a kollégákkal, én meg nem. Mert vele szeretnék csavarogni. Elég kevés időt töltünk együtt, ő is csinálja a dolgát, meg én is. De közösen meg nem. És ez gáz. Szóval, most eléggé ki vagyok akadva, hogy inkább velük lenne, mint velem... Ma párszor beszéltünk erről, de mindig rábasztam a telefont. Döntse el hogy mit akar velem, meg a holnappal. Kicsit ki vagyok ábrándulva. A libidóm is a béka segge alatt van, igazából csak aludni szeretnék egész nap és semmit sem csinálni.
Kicsit úgy érzem, most minden kicsúszott a kezeim közül. Nem tudom, mi lesz ennek a vége, de nagyon félek, hogy nem sok jó. Bár valahol legbelül sejtem, tudom és érzem, hogy minden a helyére fog kerülni, oda, ahova való, de most akkora káosz van a fejemben és a szívemben, hogy elképzelni sem lehet. Nagy a nyomás, szinte, mindenhol. Meló, otthon, suli. Azt hiszem, kicsit az erőm végét járom, érzem magamon, hogy szinte mindig rossz a hangulatom, reggel alig bírok felkelni, semmiben nem lelek örömöt, magamat is hanyagolom, és szinte mindenkit, akit nem kéne... Jó lenne ebből végre kikeveredni és pontot tenni pár dolog végére. Már várom, hogy minden elrendeződjön, de szerintem még nem fog....
Ettől függetlenül bízom, hogy ennél már csak felfele ívelhetnek a dolgok és nem még lejjebb....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.