Tanulnom kéne, de mindig elkalandoznak a gondolataim:) (Zárójelesen jegyzem meg, hogy piroska csak megjött csütörtökön, és kivételesen nem is szenvedtem annyira, mint szoktam. Meglepő:)
Szóval, érdekes gondolatok foglalkoztatnak mostanában. Hamarosan muszáj lesz hazalátogatnom, mert már vagy 3 hónapja nem voltam otthon. Amúgy annyira nem is akarnék én hazamenni, de muszáj. És hogy miért nem? Mert úgy érzem, hogy a környezetem folyamatosan meg akar változtatni. A melóhelyről is mindenki a stílusommal van elfoglalva, csak azért, mert mondjuk ki is mondom, amit gondolok. Ha meg nem mondom, akkor leolvassák az arcomról. Képtelen vagyok jópofizni azzal, aki a hátamba kést döfne, eddig sem ment, érzésem szerint most sem fog.
Már amúgy hallom, ahogy szülők osztják: "Én megmondtam annak idején, meg szokj le erről meg arról, meg jó lesz, hogy ha változtatsz a stílusodon..." stb. Rohadtul elegem van ebből. Mindenkinek van hibája, én is tudok a sajátjaimról, nem kell erre felhívni külön a figyelmet. Csak mindenki elfelejti, hogy nem 15 éves vagyok, hanem már 27. És azt hiszem, hogy ez a korral jár: akinek így szeret, az ezután is fog szeretni. Aki meg eddig sem kedvelt, ezután sem fog. Igazából borzasztó, hogy tényleg mindenki azzal jön, hogy változtassam meg a hozzáállásomat az emberekhez, meg a hajam színét, mert az jobban állna. Meg miért nem ezt csinálom, mért azt, meg öltözködhetnék nőiesebben, meg miért nem így fogom azt a kurva fakanalat. Hihetetlen, hogy mindenki ilyenekkel jön. Ennél már csak az a jobb, amikor más akarja megmondani, hogy szerinte nekem mi a jó! Ilyenkor akkorát tudnék röhögni! Honnan tudja, hogy nekem mi is a jó? Csak nem lát belém? Rohadtul unom, hogy mindenki az én életemet akarja úgy élni, ahogy szerinte kellene. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy ha olyan okos, akkor ő miért nem úgy csinálja? Másnak is van mit söprögetnie az udvarában, nem kell a máséba beleszólnia. Ezért kicsit kiakadok... Főleg a családnál érzem azt, hogy az ő, múltban elkövetett hibáikat akarják az én életemen keresztül kijavítani. Lásd: szét akarnak szedni minket a Párommal. Mert az ő családja nem támogat minket úgy, meg mindig feljár az anyja (3 havonta 1szer számomra bőven elég), meg a tesója is milyen... Kérdem én, hogy az én anyám az elmúlt 3 évben 1szer (mondom: EGYSZER) látogatott meg az albérletben, de ahol most lakunk, még nem volt. Se a tesómék. És furcsa módon az unokahúgom dolgaira mindenki el tud menni... Jó, nem laknak egymástól messze, de azért nekem is jól esne ám, ha feljönnének ide. És mondjuk látnák, hogy mi hogy élünk, mert vidékről könnyű ám ítélkezni. Ezt nagyon rühellem.... Nem tudom, tesómnak is milyen hátsó gondolatai vannak azzal kapcsolatban, hogy feltűnő módon, kb. az elmúlt 2-3 évben nagyon nagy szülőpárti lett.. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer kimondom, de nem biztos, hogy a tesómmal olyan nagy kapcsolatokat fogok ápolni, mint ahogy a szülők szeretnék. Köcsög vagyok, de ez az érzésem... Lesznek itt még nagy veszekedések. És az a vicc, hogy tesóm egyre jobban hasonlít anyámra. Akármennyire mondja, hogy ő nem, pedig de. Kétszer nem mondom, hogy az ő keze is benne van a szedjük-szét-hugit-a-pasijával hadjáratban... Bezzeg anno... Mikor terhessége alatt a sógor nem bírt magával, meg pár évvel ezelőtt is! Nekem sírta el bánatát... Támogattam, végighallgattam, mellette voltam, erre nesze! Ezt kapom! Imádom a családi kapcsolatokat de tényleg!
És ez most jól esett, hogy kiírtam! Remélem nem lesz igazam, és legyen úgy, hogy ne legyen.....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.