Néha hatalmas szeretet érzek, és ha tehetném, átölelném a világot, és mindent csodaszépnek látok. Mint most is. Aztán érzem, hogy könnyek futják el a szememet, mert már tudom, hogy semmi sem lesz már olyan, mint régen. Nagyon sok dolog történik körülöttem, mindenhol. Van, akik utálnak, vagy akik szeretnek, van aki barát és őszintén érdekli, mi van velem, van, aki szimplán gyűlöl és belém rúg. Furcsa ez a kettősség.
Néha pedig hatalmas üresség van bennem, és minden csak megy mellettem. Mint a filmekben, hogy állok az utca közepén, körülöttem meg emberek mennek felgyorsítva.
Sok mindent kell megemésztenem, sok mindent kell átértékelnem és átrendeznem. De remélem egyszer a helyére kerül minden, vagy legalábbis letisztázódik minden.
Addig is hosszú lesz az út, sok nevetéssel, sok keserű könnyel, kacagással, mérgelődéssel. De azt hiszem, az úton sokat tanulok és bölcsebb leszek.
Addig is:
https://www.youtube.com/watch?v=5y_KJAg8bHI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.