EtTi's life

El sem telt 7 nap ebből a nyomorult évből, de már kezd elegem lenni. Komolyan mondom, úgy érzem, hogy a benti környezet megfojt. Nem kicsit. Nagyon.

Folyamatos pletykák, minden hülyeséget kitalálnak, hogy az embert idegesítsék. Tök mindegy, hogy mit csinálok itt bent, valakinek úgysem fog tetszeni. Nem tudok ellene mit tenni. Ha valakinek nem tetszik a fejem, elém áll és megmondja. Ja, gondolom én, de egyszerűbb azt csinálni, hogy mögöttem dumálnak és mondanak el mindennek. Egyszerűen gyomorforgató. Nem hiszem el, hogy ezt a világot kell megérnem, hogy folyamatosan megkérdőjelezik a szakmai tudásomat, és emberileg meghurcolnak.

Nem hiszem el azt sem, hogy nem lehetne az ilyen idióta majmokat eltávolítani az útból és rendet csinálni. Egyenesen katasztrófa, hogy nem tudom nyugodtan végezni a dolgom, azt csinálni, amihez értek. Nem merek senkihez sem segítségért fordulni, mert nem merek. Mert abból is csak a baj van.

Egyenesen nem értem, hogy mi a tökömnek kell a pletykát tovább adni? Úgy is tudom, mi van, minek kell ezt tovább tetézni? Nincs nekem elég bajom? Nincs a fenéket. Mért jó a másikat felhúzni faszságokon? Egyenesen herótom van az itteni légkörből, a káoszból, hogy nem lehet semmit sem nyugodtan megoldani, megcsinálni, csak a másik szapulása van.

Miért nem lehet elengedni a múltat? Mért kell olyan embert még mindig zargatni, akinek már semmi köze nincs az itteni légkörhöz és dolgokhoz. Tetejére úgy, hogy le sem szarja a másik fejét? Nem szeretem felégetni magam mögött a hidat, de úgy érzem, hogy nagyon várom már, hogy változzon a környezet, hogy más emberekkel legyek körülvéve, mert azt érzem, hogy teljesen leszívnak. Ritkán szoktam forgatni a szemeimet, de amikor már látom, hogy ki hív és elkezdem ezt csinálni, ott baj van.

Őszintén remélem, hogy sokkal jobb lesz máshol, mint itt, mert kezdek becsavarodni... De tényleg...