EtTi's life

Na, lassan de biztosan csak dűlőre jutok saját magammal.

Igazából úgy döntöttem, hogy a saját életemre is felállítok egy tervet. Tudom, baromság, de annyi sok kusza gondolat van a fejemben, hogy valahogy rendet kell vágnom a dolgok között. Meg amúgy a pszichológus is ezt tanácsolta.

Kövezzen meg aki akar, de most még a melóra koncentrálok. Hogy miért? Mert akárhonnan nézzük, pénz kell mindenhez. Még a gyerekhez is. Ma kicsit osztottam-szoroztam, megnéztem, hogy szülés és a 3 év otthonlét alatt mennyit kap az ember. Hát, egy kicsit kevesebb lenne a bevételünk, de szerintem meg tudnánk oldani. De még mindig azt érzem, hogy gyűjteni kell. Meg persze azt a bizonyos dolgot is le kell rendezni, mert anélkül nem mernék semmibe sem belevágni.

Aztán ott van az orvos. Tőle is sok minden függ. Most márciusban megyek, szerintem fél év múlva kontroll lesz. Az már szeptember. És ha mondjuk év vége fele állunk neki úgy komolyan a dolgoknak, akkor sem fogok elkésni. Igaz, sosem lehet tudni, mikorra jön össze, de én ezt úgy képzelem el, hogy ne azért hancúrozzak az én kandúrommal, mert gyereket KELL csinálni, hanem mert szeretjük egymást és szeretünk együtt lenni:) Biztos, hogy egy idő után, főleg ha nem akar összejönni a gyerek, akkor már arra megyünk, hogy gyerek legyen.. Sokan itt szúrják el, hogy annyira görcsölnek rajta, hogy nem jön össze. Na, ezt nem akarom, és tudom azt is, hogy erre a rágörcsölésre bizony van hajlamom. Plusz félek a kudarctól (igen, itt jön a képbe a maximalizmusom és a türelmetlenségem), és ezt le kell győznöm magamban. Addig lehet, óvatosan kéne bánni a dolgokkal...

Szóval, én úgy tervezem be, hogy év vége fele nekiesünk és lesz, ami lesz. Ennél jobb ötletet nem tudok. Remélhetőleg addigra minden a helyére kerül, akár el is tudunk költözni máshova is, mondjuk egy nagyobb helyre, ahol van gyerekszoba.

Így leírva annyira egyszerűenk látszik az egész, és annyira jó lenne, ha tényleg így menne minden. Tudom, ezt nem lehet pontosan tervezni. De ha van az embernek már egy alap terve, az egy jó kiinduló pont lehet.

Aztán ha összejön a baba, maradhatok otthon. Viszont ha lehetőségem és időm, plusz persze energiám is lesz, jó lenne otthonról is valamit dolgozni. Igen, ismét pénz.

Gondolkodtam azon is, hogy vajon mennyire terhelné meg a büdzsét egy gyerek. Azt hiszem, erről kell majd faggatnom barátnémat!

Ezen felül próbálom kizárni a külvilágot így gyerektéma miatt. Nem akarom, hogy újra forogjak és lelki kérdést csináljak abból, hogy én miért nem tartok ott, mint más. Szerintem az élet nem véletlen rendezi így a dolgokat. Mert mindig akkor kapsz egy feladatot tőle, amikor ő már tudja, hogy fel vagy rá készülve. Te nem feltétlen vagy tisztában ezzel a dologgal. Szerintem ő mindent tud rólad és tökéletesen tud időzíteni. Persze rajtad is sok múlik, nem vitás, de ő a nagy főnök, ő osztja a lapokat. Remélem hamarosan nekem is jó lapokat ad:)