EtTi's life

Hogy ne legyen egyszerű a helyzet, mindig dráma van nálunk.

Szerencsére a 21-i hétvége egész jó hangulatban telt, meg is lepődtem, hogy mindenki vidám. Anyu sem hord már feketét, ennek külön örülök. Mesélte, vagyis tesóm mesélte, hogy múltkor volt strandolni, lestem is, hogy tényleg jól hallok? Hát tényleg... Örülök, hogy kimozdul, és nem otthon ül.

Viszont drága nagyanyám, hogy egyemmeg, ő meg összetörte magát, nem is kicsit. Combnyaktörése volt, persze egyből jött a dráma, jajistenemmostmilesz, meg biztoselfogjahagynimagáthűű, meg hasonlók. Hát én sem lelkesedtem túlzottan a történésnek, de majd meg lesz oldva valahogy. Tesóm egyből bevisított, dehát ő nem tud 3 fele szakadni. Szerintem senki nem kérte tőle, de mindegy. Naszóval, szerintem egész jól fog elsülni a dolog, aszongyák nagyanyámnak jó a hangulata, szerdán meg gyógytornász hozzá és valszeg köv héten haza is engedik. Biztos nem lesz otthon sem egyszerű a dolog, de elég szívós a mama. Már vagy 30 éve temeti magát, meg jön a szöveg, hogy hagyjatok meghalni, aztán túlélt egy agyműtétet, meg még volt más baja is. Szóval, szívós az öreglány, túlél mindenkit a családban. Még a gyerekemet is látni fogja, az tuti!

És ha itt tartunk... Pénteken elmentem ultrahangra, ahova időpontom volt. Egész kedves volt a nő, mondta, hogy lát egy szép, 20 mm-es tüszőt, és közölte, hogy vasárnap-hétfőn akciózzunk. Persze múltkor a nődoki azt írta, mert nem hagyta végigmondani, hogy az egy dolog, hogy január óta nem védekezünk amúgy, de félidőben volt gumi, és májusban voltunk együtt úgy először, hogy félidőben sem érdekelt minket a következménye. Vagyis páromat nem, de engem igen (aminek köszönhetően nem lett babóca). Így az asszisztens is azzal jött, dehátideazvanírvahogy már 5 hónapja gyereket szeretne. Lehet mondani kellett volna neki, hogy más az, hogy szeretnék, és más az, ha teszek is érte. No, mindegy. Ezen felül van egy 20*18 mm-es lépes méz szerű képződmény, amire azt mondta a nő, hogy lehet ez is egy tüsző, de nem domináns, vagy bevérzés vagy ilyesmi, mindenesetre köv menstruációkor időpontot kell kérnem, és ránéz biztos, ami biztos. Szóval, mi szót fogadtunk, szombat délután együtt voltunk, és kicsit csalódott vagyok, hogy tegnap nem, de ma elkapom a másik felem és adunk az élvezetnek. Valahogy most nem félek már... Nem tudom miért. Lehet azért, mert látom másnál is a képeket, hogy megküzdenek vele, és úgy gondolom, hogy nálunk is minden megoldható. Nyilván el kell majd máshova költöznünk, ahol van egy külön szoba, aztán utána jöhet a saját kecó, közben csak eladják a vidéki lakást is, ami sokat segítene rajtunk is. Logikusan végiggondolva azt mondom, hogy ha csak magamat és a megtakarításomat nézem, belefér egy gyerek. Aztán rájövök, hogy nem csak én vagyok, szóval ketten elbirkózunk vele. És ekkor már a másiknak a fizuja is több lesz, én meg ha visszamegyek 2 év után, megint minden megoldható. Szóval most elég optimistán látom a helyzetet, és mindig elképzelem, hogy milyen leszek majd nagy pocakkal és most először érzem azt, hogy várom.

Van itthon egy Ikeás focilabda, azt szoktam betenni "pocaknak", hogy milyen. Persze, az igazi nem ilyen, de mégis azt látni, hogy hastájékon nagyobb vagyok és másabb, az azért nah:) Vicces:) Múltkor pl. pókokkal álmodtam. Erre a kollégám azt mondta, hogy anyaszimbólum. Mondom, marha sok pók volt, hálóval együtt és rohadtul féltem tőle... Gondolom mondanom sem kell, mit jelent ez.

Érdekes, mert van még egy gondolat a fejemben... Méghozzá az, amikor B-ékhoz megyünk babát nézni, ami olyan augusztus közepe lesz szerintem. Hogy majd ha B. megkérdezi, van-e kedvem pelust cserélni, a párom majd megjegyzi, hogy menjek mindenképp, hiszen gyakorolnom kell... Mert addigra albérlőm lesz a pocakban:)

Remélem pont egy ilyen kis vasgyúró, mint a képen:)