Azt hiszem, kezdek ismét megvilágosodni.
Most, hogy itt puffogok magamban, hogy a baráti társaságunk 3 női tagjából a 3. is terhes, pedig azt mondta még tavaly decemberben, hogy már pedig ők még várnak blablalba. Na, meg ez a közlés, hogy levélben az arcomba tolja a tényt, hogy azért nem sportol, mert gyenge, és ez amúgy ám azért van, mert a gólya betért hozzájuk... Igen, rosszul esik, és ezen gondolkodtam reggel, hogy vajon miért is?
Azért, mert nem először van ilyen húzása? Anno a volt pasimmal is összejött, ezen felül sokszor úgy érzem, hogy lenéz, meg a páromat az ő férje le "koszos meo-s"-ozta, plusz anno a koliból úgy költözött el, hogy azt sem mondta, szevasz-bazdmeg. Meg nem egyszer le nem szarta a fejem. Ha én nem hívom, szerintem a mai napig nem tartanánk a kapcsolatot.
Vagy szimplán a tény, hogy már ő is terhes... Valószínűleg utóbbi miatt szar nekem.
Aztán most így bevillant a nagy gondolat, hogy én hol szúrom el ezt. Hogy mindenkinek azt mondom, és már én is úgy gondolom, hogy nehezen leszek terhes. Mert mindenhonnan ezt hallom. Hiába mondom a környezetemnek, hogy lesz gyerekem, de magamban úgy gondolok erre, mint egy nagyon nehéz dolognak, amiért meg kell küzdenem.
Mielőtt összejöttem a párommal, olvastam a Titok c. könyvet. Van, aki azt mondja, baromság, de teszteltem én is, szimpla kíváncsiságból. Akkor volt egy másik pasi, akit nagyon szerettem volna. Tudtam, hogy ő haza fog költözni magyarba, mert kint volt cseheknél. És akkor én azt mondtam, hogy mire ő hazaér, én addigra boldog párkapcsolatban fogok lenni, ezen felül szeptember 30-ig lesz pasim. Ez a dátum megvalósult. Nem viccelek. Aznap randiztam a mostani párommal... Igaz, azon a héten ő volt a 3. randipartner, és ő is az, azóta is, de bejött. Csináltam olyat is, hogy bevonzzam őt, hogy a szekrényt úgy pakoltam el, hogy majd a leendő pasimnak is legyen helye, vagyis a ruháinak.
És azt hiszem, most is azt kell magamban mantrázni, hogy mindent megteszek a gyerek érdekében, csak is magamra figyelek, más örömének őszintén örülök, mert tudom, hogy hamarosan én jövök a sorban. Azt kell elhitetnem még magammal, hogy igenis, anya leszek és tök gyorsan és könnyen fog ez megtörténni, mert egészséges vagyok. Működök, ahogy kell, mindent úgy csinálok, ahogy kell, mindent megteszek a dolog érdekében, és tényleg anya leszek, mert ezért születtem, hogy gyereket szüljek.
Ez most elég nyálasan hangzik, de úgy hiszem, ezt most csak így lehet jól kezelni. Sehogy máshogy nem. És nem görcsölök rá, nem mindenáron akarni. Ha ezt az egyensúlyt megtalálom, akkor leszek anya, akkor leszek terhes. Nem kötelességből kell, a gyerek miatt együtt lenni a párommal, hanem az élvezet miatt.
Nem lesz biztos egyszerű ezek után, de muszáj lesz így gondolkodnom. A párom is azt mondta tegnap, hogy ne legyek már türelmetlen, minden jó és szép lesz. És ezt el is hiszem neki.
És nem szabad nyalogatnom tovább a sebeimet, fel kell állnom és élveznem kell az életet, mert más különben elmegy mellettem... Ezt nem hagyhatom!
Anno, mielőtt a műtétem volt, sehogy nem volt jó. Azon bőgtem, hogy engem nem szeret senki, mindenki utál, és nekem sosem lesz pasim. Rá 3 hónapra lett. Nem emlékszem, hogy akkor átkattant-e az agyam, vagy láttam-e az összefüggéseket, szerintem nem.
Pénteken azért elrugdosom magam jógára:) (Ez onnan jött, hogy a naptáramba be van vésve:))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.