Tegnap elmeséltem páromnak, hogy hétfőn én tulajdonképpen merre is jártam. Igazából meglepődtem, hogy le sem hülyézett, csak annyit kérdezett, hogy úgy érzem, hogy használ? Mondtam neki, hogy szerintem igen. Erre azt felelte, hogy akkor menjek még.
Kibökte ő is, hogy beszélt valami pszichomókus ismerősével telefonon, és elmondta neki, hogy állandóan azt mondom, hogy nekem nem lehet gyerekem, és ez őt tök zavarja és igazán nem tud ezzel mit kezdeni. Sejtettem, hogy zavarja, de így elmondva, teljesen másképp gondolok már sok mindent.
Ergo le kell állnom ezzel a faszsággal, és végre el kell hinnem magamról, hogy tudok rendesen is működni. Ennek eredményeképpen ma reggel bekopogtatott piroska. Bár ez még az előszele, de most tök úgy érzem, hogy kaptam egy új esélyt innentől, amit igyekszem 100%-an kihasználni.
Nem akarom bevonzani azt, hogy nekem sosem lesz gyerekem, mert szerintem lesz. Bár kicsit elkezdtem kételkedni magamban, hogy biztos ezt akarom? Mert nem is tudom... Olyan furcsa az egész. Nem, nem adom fel, de talán most tényleg pihentetni kéne ezt a dolgot... Most legalábbis azt érzem, hogy rendet kell raknom, utána jöhet a többi.
Jah és izzadok mint egy ló. Ülök és folyik rólam a víz. Gáz, nah. Szóval, most el is megyek lezuhanyozni... :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.