Nos, eltelt egy hét, én meg visszatértem.
Kezdem ott, hogy elmentünk nyaralni. Már vártam, viszont csütörtök végig esett az eső. Ennek marhára nem örültem, de ez van. Nem is csináltunk semmit, vacsiztunk egyet, aludtunk. Péntektől vasárnapig sógorom családja jött, tesómmal meg unokahúgommal.
Hát meg kell hagyni, igen érdekesre sikeredett ez a hétvége. A sógorom elmondta mindennek tesómat, aztán engem is belekevert (miszerint anyám vele többet beszél mint velünk), meg hogy ő nem csecsemő, hogy 3 óránként egyen. Mindezt azért mondta, mert volt egy olyan mondatom, hogy én bizony 3 óránként kell, hogy egyek. Persze egyből jött mindenki, hogy a csecsemők is átállnak egy idő után a 4 óránkénti vagy ritkább evésre, de az persze senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg ennek van egészségügyi háttere. Na mindegy.
Viszont másra is fény derült. Kiderült, hogy nem biztos, hogy én a nagynéném útját járom, szerintem más miatt vagyok "beteg". Neki 17 évesen volt egy abortusza, viszont nagyokos nagyanyám nem dokihoz vitte, hanem egy bábához. Tesóm szerint 3 pasitól volt terhes, szóval nem volt itt genetikai összeférhetetlenség, hanem valszeg abortusznál valamit nem jól csináltak. 5-ször volt terhes, szóval nem termékenységi baja volt.
Hanem nálam anyám terhessége során lett elszúrva minden. Az, hogy nem akartak öreganyámék, hogy állandóan csesztették stb. ez kihatott anyámra, így rám is. Mivel a baba megérzi bent az anya érzéseit, így ez rám ragadhatott. Szerintem emiatt vagyok PCOS-es, IR-es és valszeg PM-es. Ezek után ezen kell dolgoznom.
Ettől függetlenül úgy érzem, kellett ez a kikapcs, a körítés ellenére is. Kiszakadni a megszokott helyről, máshol lenni párommal, jah és azt kihagytam, hogy csütörtökre megjött piroska és péntek délelőtt szépen beindult, aminek nagyon örültem amúgy. Kicsit gondolkodni is tudtam, másként látni a dolgot.
Úgy érzem, hogy kicsit hanyagolnom kéne a barátaimat, tudom, hogy ez szemétség, de most ezt érzem. Magammal kell foglalkoznom, nem pedig mással, a szaros pelenkákkal stb. Most kell, hogy a saját lelkemet rakjam helyre, hogy rájöjjek mit akarok. Mert kicsit azért boldogtalannak is érzem magam, és lehet, hogy már nem is akarok annyira babát, mint eddig. Lehet, hogy ez is olyan volt, mint a házasság: mikor mindenki férjhez ment, én is annyira akartam. Most meg már néha eszembe jut (mondjuk tegnap, és meg is kérdeztem páromat, hogy miért nem kérte még meg a kezemet, erre azt felelte, hogy olyan fontos ez? Ez mondjuk szarul esett..)
Szóval, próbálom elengedni a dolgokat, élvezni a szexet, és nem azért csinálni, hogy gyerek legyen belőle. Az más tészta persze, hogy azért figyelem magam meg a ciklusom, de nem akarok görcsölni ezen. Ha jön, akkor úgyis jön a baba. Ő tudja, mikor van itt az ideje. De hogy ezt a lelki dolgot hogy fogom helyrerakni, nem tudom....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.