Ilyen sem volt még, hogy egy nap 3 bejegyzést is tolok, de ez most nagyon kikívánkozik belőlem.
(A hányingerem elmúlt amúgy a délelőtt folyamán és még most sem találok rá magyarázatot. Tízórai, ebéd és uzsi után sem volt semmi émelygés...Ellenben a petefészkem feszít, mint k*rvaélet. Ki a tököm érti már ezt?!).
Szóval, ma Aviváztam. Csinálom 2012 decembere óta. Először nem hittem benne, de úgy voltam benne, hogy ennél nagyobb baromságra is adtam már ki lóvét, túlélem. No, lelkesen csinálom heti 2x, de nekem szimpibb a negyed órás változat, mint a fél órás, szimplán időmegtakarítás céljából, de eddig (és most le is kopogom) használt. Naszóval, lelkesen csinálom, és azon veszem észre magam, hogy az jut az eszembe, hogy mit nekem itt PCOS, meg IR meg PM, ilyen remek rövidítések, hát lesz nekem gyerekem. És ezt már el is hittem! Hogy igen, nem lesz itt semmi baj, TÉNYLEG lesz gyerek. Fogalmam sincs honnan jött az érzés, gondolat, egyszer csak jött. És tök jól esett, hogy elhittem, hogy én bármit legyőzök, simán végigtolom az egészet, ha kell, ezer meg egyszer elmegyek dokihoz, de nekem tuti lesz babám. És ez az érzés, igaz, csak egy villanásnyi volt, ez itt maradt velem... Most pedig tök nyugodtan nézem a szakadó esőt szeptember első napján. Közben pedig úgy érzem, enyém a világ, és amit nagyon szeretnék, el fogom érni....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.