EtTi's life

Tegnap megint mentem trénerhez. Tök jól éreztem magam nála, tetszett nagyon az az 1 órás beszélgetés.

Sok mindenről volt ismét szó. Első körben a bennem tomboló dühről volt szó. Meséltem neki, hogy néha annyira fel tudom húzni magam, hogy szívem szerint szétvernék valamit a környezetemben: tányért, bútort, bármit. Még a Gellért-hegyet is arrébb bírnám vinni. Sosem öltött fizikai testet ez a gondolat, de szerinte csak idő kérdése, és megteszem. Mondta, hogy nemesítenem kell az erőmet, hogy én irányítsam őt és ne fordítva legyen. Meséltem neki, hogy elkezdtem jógára járni, és ez nagyon tetszik, hogy befele kell figyelnem, koncentrálnom kell saját magamra. Kezdésnek tökéletes, de javasolta a kung fut és a thai chit, hogy próbáljam ki, mert nagyon hasznom.

Volt szó a családról is. Kérte, hogy apai részről derítsem ki, hogy nagyanyám ikertestvérei hány évesen és miért mentek el, mert lehet, hogy nagyanyám az ikertestvérével gyászban születtek és én kaphattam sejtszinten ebből. Nagynénémről is volt szó, erről azt a következtetést vontuk le, hogy tőle nem kaptam semmit, ő saját magát büntette a vetéléseivel lelki szinten.

Feladatként kaptam, hogy nézzem meg, mit hoztam apai és anyai ágról, milyen jó és rossz tulajdonságok jöttek össze nálam.

Szó volt anyu terhességéről, hogy nagyanyámtól miket kapott. Mondta, hogy nagyanyám ilyen, nem tudok vele mit kezdeni, ő egy egyéniség. Ő úgy gondolta, hogy két gyereknél tuti van vita, viszont nálunk nincs ilyen. Kérdezte, hogy szerintem miért születhettem bele ebbe a zárt közösségbe. Lehet, hogy nekem ez a feladatom, hogy bebizonyítsam, hogy nem kell tesók közt viszálynak lenni. Mondta, hogy ezen még gondolkodjak, miért lehet ez.

Előjött a zárkózottságom, és mondtam, hogy idegenekkel szemben mindig az voltam. Sosem tudtam elsőre igazán feloldódni, és következő alkalommal erről lesz szó.

Megkérdezte ismét, miért szeretnék babát. Mondtam, hogy párommal szerelmünk gyümölcse lenne a baba, de mondta, hogy akkor is ezt fogom-e gondolni, ha visszadumál, rossz lesz, vinnyogni fog. Neki nem elég ez az indok, és kellene egy igazán jó célt találni.

Meséltem neki, hogy mostanában úgy érzem, lenyugodtam, más vagyok, a párommal a kapcsolatunk is mintha javult volna. Örült ennek, de megjegyezte, hogy most szabi után vagyok, jön majd a mókuskerék, és akkor fog kiderülni igazán a dolog. Nem akar elsiklani semmi fölött sem, ezért nem szeretne túl gyorsan haladni sem. Ezt kifejezetten értékelem. Mondtam, hogy a legutolsó piroskát úgy fogtam fel, hogy új esélyt, új hónapot. Mondta, hogy ez jó megközelítés, és tetszik is neki. Kérdezte, hogy mi lesz, ha megint megjön? Őszintén szólva, nem tudtam igazán erre a kérdésre válaszolni, mert az majd akkor derül ki. Még mindig célom, hogy jól legyek. Rákérdezett, hogy akkor feladtam a babát, a küzdelmet? Mondtam, hogy nem, csak az most háttérbe került. Mert most arra gyúrok, hogy összeszedjem magam, jól legyek és a baba lelke úgyis megérzi, mikor kell jönnie. És ha jön, nagyon boldog leszek és a párom is:)

Most pedig készülünk a hétvégére, megyünk céges csapatépítő banzájra. Hát izgalmas lesz, mert ahogy tegnap közölték velem a tényeket, erre azt mondtam, hogy baszdmeg. Szóval, most úgy döntöttem, leszarom, majd szólnak, ha menni kell, és nem fog izgatni semmi.:)

Hát ennyiiiii:)