EtTi's life

Tegnap megittam megint a cukros lötyit. Viszonylag jól tűröm az előtte lévő böjtöt, viszont reggelre már eléggé szomjas voltam. Reggel fél 8-kor úgy húztam le a lötyit, mintha sosem ittam volna még ilyet, mindezt egy húzásra. Még én is meglepődtem magamon. Kóma különösebben nem volt, fel sem álltam 1 órán keresztül, biztos ami biztos. Első alkalommal ugye a felállok kidobom a poharat műsort megszívtam, így maradtam a seggemen. Délutánra meg is jött az eredményem. Ugye március óta iszom az inozitol port, így ez most jó teszt is volt, hogy segít-e vagy sem vagy inkább ront.

Január:

glükóz 0':5,0

120' 4,8

Inzulin 0': 9,3,

120' 7,9

Szeptember:

glükóz 0': 5,2,

120' 5,4

Inzulin 0': 4,1

120' 17,7.

Nos, ebből azért látszik valami... Nem vagyok orvos, de van némi közöm a számokhoz. Az éhhomi  cukor romlott, viszont most nem ment a 120 perces a 0 perces alá, ami jó. Az inzulin sem annyira vészes szerintem. Kikértem más véleményét, azt mondták, hogy zsír jó ez a terhelés. Majd a dokik orra alá dugom, hogy naakkormostmivan, és megmondják a frankót.

A lelki része változatlan. Hétvégén viszonylag jó volt otthon lenni, azt leszámítva, hogy nagyanyám megint balhézott és már a hócipőm tele van, hogy mindig van valami műsor, mikor hazamegyek. Megint leszúrtam, hogy kapjon már a fejéhez, mert ez így elviselhetetlen. Anyám megadta nagynéném (mert olyanon is van ám) számát, mert ma van a névnapja. Hogy hívjuk fel. Tudni kell, én életemben akkor láttam face2face, mikor apu meghalt. Azaz tavaly júniusban. És most, röpke 29 év után (na jó, 28 és 3/4 év) beszéltem vele telefonon. Tesóm nyert vele 28 percet, én 3-at. Ami érthető is. Most miről beszéljek egy olyan emberrel, aki valójában családtag, de csak annyit tudok róla, amennyit elmeséltek otthon? De mondta azért, hogy akár személyesen is találkozhatnánk, és tesómmal megbeszéltük, hogy akkor majd együtt elmegyünk. Úgy nekünk is talán könnyebb. Már az is megfordult a fejemben, meg anyámnak is mondtam, hogy akkor ha gyerekem lesz, jön látogatni.? Igen, ezt most még én sem tudom eldönteni, hogy a mondat végére pont vagy kérdőjel menjen vagy mi van. Szóval érdekes. Persze, tudom, hogy ez így a jó, és ennek már évekkel, sőt, évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna történnie, és talán akkor sok minden nem így lenne. Talán én sem, szóval passz....

Jövő hétvégén meg úgy fest, megyünk babát látogatni barátnőmékhez, A-ékhoz. Már várom, mert nagyon kíváncsi vagyok rájuk, meg kaptam most a férjétől okos tippeket, hova zavarjam el Életem Párját magvizsgálatra. Mert hogy nem lenne rossz, ha elmenne. Mert ha kiderül, hogy nála sem kerek a dolog, akkor el kell gondolkodnunk, merre tovább. Bár szerintem nála minden okés lesz, de azért nah. Menjen. Bár biztos, hogy meg fogja emlegetni, de úgy gondolom, hogy ez a minimum, amit megtehet. Ha én már járok nődokihoz, az endodokihoz is elnézek, és havonta 1x legalább megszúrnak és még néha a lábam közt is matatnak idegen pasik (és azt hiszik persze a hímek, hogy ez olyan jó, meg biztos élvezzük... hát a nagy lóf****), neki is legyen valami "szar", hogy megvizsgálják a prosztatáját meg a fütykösét, meg a golyóit és még mintát is ad. Nah, erről ennyit.

Amúgy lelkiekben egész tűrhetően vagyok, vagyis most olyan mindent megteszek az ügy érdekében érzésem van, és ezerrel készülök mindenhogyan tudat alatt a babára, de közben igyekszem élvezni az életet. Járok jógára rendszeresen, most az Avivában újítottam, hogy most nem a rövid módszert tolom, hanem a gyerek részt, ahol a rendes módszert kell a ciklus 3. napjától ovuig tolni, majd utána a meghatározott gyakokat. Elvben segíti ez a kombó a teherbeesést. Én ugye eddig a rövidet csináltam, aztán a könyvben elolvastam a dolgokat, amiben írta, hogy a görcsökön segít a módszer, rendszeres lesz a ciklus, rövidebb lesz piroska és kevesebb lesz a vér. Eddig azt hittem, hogy valami baj van, de lehet, ez is bejátszik, mert már a 2. napon nem nagyon van anyag, vagyis olyan közepes és most, a 3. napon meg alig. Azért ezt is megkérdem a dokitól, hogy most nálam van hormonálisan valami, vagy a módszer tehet róla, mondjamármeg.

Jah, csütörtökön csináltam azért egy tesztet, mert hányinger szokott rám jönni meg nem nagyon ettem, aztán negatív lett. Igazából rezzenéstelen arccal fogtam ezt fel, mert ha úgy vesszük, ez a hónap (aug. közepe-szept. közepe) volt az első IGAZI próbálkozós hónap. Nyilván nem akkor fog sikerülni, mikor heti 1x összejövünk 10 percre a Párommal, mert annyira nem kívánom, és nem őt, hanem a libidóm a béka segge alatt van ( a barinőmnél erre rákérdeztem és mondta, hogy nála is ez volt). Nagy szívás ez az egész, és még nem tudom ezt mire fogni. Most vagy a jóga segített, vagy az Aviva most fejti ki hatását, vagy az én fejem állt át normálisra, vagy ez a sok minden együtt eredményezi ezt. Mindenesetre ez szerintem haladás, de ez nem azt jelenti, hogy feladtam a baba témát. Mert még mindig nagyon szeretnék babát, meg nagy pocakot, meg vele lenni, és tudom, hogy sokszor nagyon nehéz lesz, de baszki! Hát nem ezért jöttem én is a világra, hogy teremtsek? Teremtsek egy szép gyermeket, akinek át tudom adni azt a tudást, ami nekem van? És támogassam azon az úton, amin ő menni szeretne? (Nyilván ha szar útra akar menni, akkor leterelem.) Hát nem ezért nő egy nő? Amikor kiteljesedik az anyaságban, még ha az nehéz is? De, mert én ezt szeretném, és minden sejtemmel erre készülök. Mert tudom, hogy jövő ilyenkor nagy pocakkal fogom azt sztorizni, hogy épp mekkorát bukfencezett odabent. Vagy hogy épp itt alszik békésen mellettem a világ legszebb babája, barna hajjal, nagy kék szemmel, vigyorogva:)