EtTi's life

Igen, para van... Egyenlőre a papírjaim a humánosoknál jár. Kérdés, hogy elviszik-e a vezérigazgatóhoz vagy sem. Egyelőre semmit sem tudnak mondani, hogy mikor mehetek, jóslatokba meg nem akarnak bocsátkozni. Remek... Uh para ül rajtam rendesen, de kb minden egyes percben vizuálom, hogy hívnak hogy mehetek a jövő héten melózni. Adja a jó ég és a Univerzum, hogy így legyen! Szóval ez a kérésem: hívjanak hogy mehetek jövő héten dolgozni. Előre is köszi, Univerzum, az eddigiekért meg ezer hála!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Őszintén szólva már számolom visszafele a napokat, hogy végre mikor lépek le innen. Tegnap is kiakasztottak, már végre nem-et is tudok mondani, ami persze nem tetszik senkinek sem, de ez van. Azt hiszem kicsit túl sokat stresszelek, ami valahol talán érthető is. Itt van a nyakamon a költözés, a melóváltás, akkor még a szülők is baszogatnak. Ma megyek haza, már előre hallom, hogy "Mért nem eszel, olyan gebercs vagy!" meg hogy "Így meg úgy csináld ezt meg azt" meg ahogy anyám rápörög a dolgokra, és kurvára nem akarom hallani, meg ahogy osztja hogy "Én bizony megmondanám..." stb. Kicsit sok ez nekem, tetejére tegnap össze is balhéztunk Atesszel. Mondjuk leoltott és ez kellett, de szerintem valahol nekem is igazam volt. Mondjuk az tény, h lazábban kéne vennem a dolgokat, de nem tudom néha. Mert amíg nincsen minden rendben, addig tudat alatt is kattog az agyam. De én mindig is ilyen voltam... Ez van. Nincs sok kedvem hazamenni... Vasárnap ennek örömére előbb lelépek, mert még dolgom lesz fent Pesten, de ez sem fog nekik tetszeni. Mégis mit várnak? Ezentúl még ritkábban megyek haza. Mondjuk kéthavonta vagy nem tudom. De ez sem lesz jó. Kurva nehéz mindenkinek megfelelni, és sajna nem megy ez. Ez van. B. is annyit mondott hogy nyugodjak meg és legyek türelmesebb. Hát igyekszem... Mára ennyi.

Hűazanyja, de rég pötyögtem már ide értelmes gondolatokat:) Hát nosza, íme!

Amikor utoljára írtam, akkor volt ugyebár az a nap, h amit gondolsz, az 10 milliós erővel üt vissza. Nos, nekem ez annyira jól sikerült, hogy majd' kiestem a székemből:) Hozzáteszem, hogy azt a bizonyos mondatot, amit előző posztomban írtam, gyakorlatilag mindenhova felvéstem (még a csuklómra is), és még színesben nyomtattam is egy ilyen feliratot. Aztán délben jött is a jó hír: már csak arra várnak hogy bevágtassak a céghez, és nyilatkozzak, hogy van-e bármilyen tartozásom feléjük:) Aszonta a főnök, h a főnöke szívatta rendesen, és mindenki azt mondta neki, h nyugodtan felvehet. Hétfőn be is mentem papírok aláírni, uh most már csak várnom kell. Remélem a héten, de legkésőbb jövő héten lesz is valami hír h mikor mehetek majd dolgozni.

Aztán 5-én szombaton (csak hogy kerek legyen a mese) mentünk lakást nézni a 7. kerbe. Őszintén szólva elsőre belezúgtam a lakásba! Másfél szobás, gyönyörű fürdővel és egy nagy konyhával! Komolyan mondom annyira kell már az hogy saját albink legyen, ahol senkit sem zavarunk semmivel sem, hogy azt elmondani nem lehet! 9-én jött is a válasz hogy a miénk!!!! Annyira de annyira de annyira örültem neki! Hétfőn még a halálomon voltam, még szerdán is kicsit, de ez az egész annyira fellelkesített, hogy azóta csak komódokat nézek a neten, hogy hol is kéne megvenni. Mert Atesznak megmondtam, hogy egy olyanunk lesz. Ennek örömére el is rángatott szombaton az Ikeába, hiába mondtam neki, hogy ott felvásárolnék mindent, de ezt szerencsére nem tudtam kivitelezni, mivel szinte semmi pénz nem volt nálam. Ugyanis egy ártatlan sétával indultunk neki, amit meg is tettünk a Borárosig, de ott meg bevillant egyetlen párom fejébe, hogy mi lenne ha nézelődnénk egyet?! Áh, ilyen nincs:) De rájöttem hogy pasival lakberendezni nem lehet. Mert ők minden fölös cuccot megvennének, amit csak látnak és amire rohadtul nincs szükség. Uh vidám lesz majd vele komódot venni, de már ki van nézve, uh abból nem engedek! :)

Melóban semmi extra, számolom vissza a napokat, vagyis még 9szer kell reggel ide kimásznom. Őszinte leszek: várom már h menjek innen! Ez a sok agymenés ami itt zajlik! Gyász, de komolyan! Volt olyan nap, hogy déltől fél 6ig vagy 15 rajzot fostam ki magamból, egész nap nem ettem, csak a reggeli 10 deka fornetti villogott a gyomromban, aztán mikor felemlegettem 5 magasságába ezt a főnöknek, hogy még mocsok éhes is vagyok, akkor persze az volt rá a válasz, hogy nem kell itt a nagyhalált megjátszanom. Igen, de azt elfelejtette hogy ha nem sietek, akkor este 7kor is ott ültünk volna a rajzok felett. Meg persze 20 percenként kijött és mögém állt a következő mondattal: Hogy állsz? Hát a faszomat kell idegesíteni itt engem még! Meg persze azóta az alagútfúrással baszogatnak, amit már kurvára unok. Meg azzal h én vagyok a legképzettebb ésatöbbi, meg hogy én 2szer annyi időt töltöttem tanulással mint ők ketten együtt, és persze nagy röhögés van a mondat végén. Csak arra nem jönnek rá, hogy először meg másodszor poén, de most már nem... Mindegy... Most már fél lábban is kibírom ezt a dolgot, csak menjek már el innen. Persze meglehet h a BKV sem lesz jobb és ott még durvább lesz ez az egész. Bár az a nő, akivel egy szobában fogok tartózkodni a napi 8-10 órát elég mufurc és láthatóan nem repes az örömtől hogy még engem is el kell viselnie. A főnök is megemlegette hogy hát igencsak nem beszédes a hölgy... Hát vettem észre, szóval mocsok izgalmas lesz az is. De majd kiderül.

A lényeg, hogy márciusban totális új életet kezdek, amit nagyon várok! Várom már a költözést, várom már az új melót. Amúgy semmi bajom nincs a mostani hellyel, de nekem már rohadt kényelmetlen az egész szitu. Már elég volt h én vagyok a megtűrt lakótárs, meg hogy a konyha kicsi. Bár szerintem a lakótársamnak valami baja lehet velem vagy én nem is tudom, de már észrevettem hogy hiába van a mosogatóban pl a tányérom is ott az ő 3 tányérja mellett, van bizony, mikor nem mosogatja el az enyémet. Pedig nekem alap, hogy a másét is elmosom, ha már ott vagyok, mert nem oszt nem szoroz. Meg már nem is beszélgetünk, bár őszintén szólva miről? Arról hogy hogy dugott meg a pasim, meg  a buliban is majdnem elkapott mert kanos volt? Meg mekkorákat élvezek alatta, meg milyen fasza lesz majd összeköltözni vele? Szóval értitek?!

Hát ennyi, ami mostanában van. Ja és még annyi, hogy a főnököm egyik nap kifejtette hogy mennyire nem szereti a pályakezdőket, mert mi azt hisszük, h kiszabadulunk a BME-ről és akkor nagy csarnokokat meg felhőkarcolókat meg alagutakat (már megint...) fogunk tervezni, holott az állványokkal is milyen nagy volumenű dolgokat lehet alkotni és mennyi tapasztalatot lehet szerezni meg hasonló szöveg. Látszik h sosem járt a főnök egyetemre. Szimplán ennyi a baj vele, de már leszarom az ilyen szövegeit mert kurvára nem bír érdekelni.

Mára ennyi, majd ha történik valami, írok:)

Ma olvastam egy cikket h amit ma gondolsz, az tízmilliós erővel jön vissza majd az életedbe.

Nos, akkor eme szellemben ma csak ennyit szeretnék:

BKV

2011.03.01.

Az a helyzet, hogy szívem szerint mennék haza. Nem akarok itt ülni már és árajánlatokat meg rajzokat szülni. Úgy nincs kedvem ehhez már.

Na, de kezdjük ott, hogy 25-én elmentem az interjúra. 1 órán keresztül voltam ott, és akárhogy is osztottam utána fejben (persze kiszámoltam rendesen is, mert nem én lennék ha nem csinálnék ilyet), és valójában igent mondtam. Már másnap. Előtte felmondtam a mostani helyemen. A főnökömet annyira nem lepte meg a döntésem, szerintem már várta h mikor pattanok meg innen. Annyit mondott, hogy szerinte idővel jobb is lette volna... Hát, majd lesz helyettem jobb valaki más! Aztán felhívtam a leendő főnökömet, hogy akkor március 1-től mennék. Szívás, h kapásból szabival kezdem a melót, de muszáj dokihoz mennem. Ez van. A főnököm genyó volt, mert a kollégával ő közölte, h én megyek innen, azt is úgy, hogy " Jaj, Eszti! De sok gondot okozol nekem!" Erre én: "Hát ez van!" Főnök: "Eszti elmegy tőlünk, felmondott, tudtad?"- így a kollégának. Kolléga csak néz hogy ez most komoly?! Hát ez az! Szóval ennyi. Azóta megkönnyebbültem! Jó érzés, nem mondom, de telhetne ez a hónap kicsit gyorsabban is. Persze másnap (csütörtökön) megjelent már az álláshirdetés... Nem aprózta el a főnök.

Pénteken volt a szülinapom, Atival elmentünk egyet pizzázni. Jó sok volt, meg fűszeres is, aztán kicsit oda is voltunk. Utána meg átnéztünk egyik haveromhoz 1 sörre. Szombaton sétáltunk egyet a Margit szigeten, vasárnap meg Atesz ment a dolgára, én meg mentem aerobikra. Muszáj gyúrnom, mert zsírdisznó leszek kőkeményen!

A hét meg elég uncsin telik, amit nem is bánok, hiszen kellenek ezek a laza napok is. Közben elkezdtem albit keresni, ahol tanyát verhetünk Attilával. De sajna az ő részéről valahogy nem érzem a lelkesedést... Volt 1 remek lakás, amit néztünk h hejj de jó lenne, de elhappolták előlünk... Talán jobb is h nem költözünk, elég nagy a felfordulás az életemben, elég megszokni azt, hogy új melóhelyem lesz. Uh Atesznak ezt tegnap előadtam, és mondta h igen, igaz az, h annyira nem teszi oda magát, de változtat rajta. Remélem így is lesz, mert nekem kicsit elegem van a keresgélésből. Bár azt is tudom, h az a lakás, amit elszalasztottunk, az nem az a lakás, ami nekünk lett rendeltetve... Uh várok türelmesen!:)

Ismeritek azt az érzést, amikor tudjátok h valami nem kerek, de nem tudjátok hogy mi? Nos,engem már év elejétől ez az érzés kerülget, és nem találom a megoldást... A főnökömtől ma fejmosást kaptam, mert elege lett a kirohanásaimból és a hangulat ingadozásaimból. Nem csak neki. Nekem is, pedig rám ez nem jellemző. Állandóan feszült vagyok, azt akarom h senki ne szóljon hozzám, folyamatosan mélabús vagyok... Azt sem tudom h mikor nevettem utoljára egy jót. Egyszerűen nem érzem jól magam a bőrömben! Utálom a munkát, utálok reggel felkelni, utálom azt, ahogy kinézek, utálok lassan mindent. Otthon csak bámulom a sorozataimat és nulla aktivitásom van. Még ugrálni sincs kedvem elmenni... És ehhez jön még az is, hogy a libidóm a béka segge szintje alatt két kanyarral. Egyszerűen szánalmas, amilyen lettem... És lövésem sincs, hogy tudnék rajta változtatni, vagy melyik irányba menjek el... Néha azt érzem, h szívem szerint hagynék mindent és mindenkit a fenébe, és elmegyek a világ végére, vagy bárhová, csak el innen. Ezt hívják annak ha valaki belefásul valamibe? Az életbe bele lehet vajon fásulni? Tegnap este is bőgtem, és jóformán azt sem tudom h miért. Egyszerűen csak jól esett. Ma is csak bőgni tudnék... Mert jól esne. Semmiben nem lelem örömöm lassan... Gyalázat! Mi a fene miatt van ez? Ja, és tegnap majdnem megtörtént egy újabb baleset, szerencsére h Atesz időben észrevette... Egyszerűen ilyen nincs h mindig van valami, minden hónapban! Nem akarok senkivel sem beszélgetni, még Attilával sem. Félek attól h elhagy emiatt, de már én unom h csak sírni tudok neki is. Lehet, h jobb lenne neki nélkülem... Nem tudom mit tegyek! Mi történik velem?!?!?! És miért?!?!?!?! És ezen senki más nem tud segíteni, csakis én....

Na, zajlik az élet! Legutolsó bejegyzésem azt sem tudom mikor volt és miről szólt... Gyalázat! Ja, hétfő. Nos, azóta eltelt 3 nap... A hét káosz volt, tele melóval, és őszintén szólva nem bírom. A főnök persze nem érti ezt meg, hogy egyszerűen NEM MEGY! Volt 3 durva rajzom, ebből 1 templom, egy egri nemtommicsoda, de szívtam vele rengeteget, most pedig egy lelátót terveztem (röpke 1000 főre), amire várom a németek igenlő fejbólogatását. Nem tagadom és nem is akarom titkolni, hogy bizony nekiálltam melót keresni. Miért is? Apám szerint ez egy álommeló (?????), és hogy el ne menjek. Igen ám, de nem ő dolgozik itt. Ahol rendszeresen postára kell mennem, ezen felül ügyfeleknek kávét kell főznöm (mert hát én vagyok a nő...), plusz csináljam még a rajzaimat, meg idióta emberek hülye kérdéseire válaszoljak, és még ajánlatot is adjak, de még tanuljak meg számlát is írni a rendszerben. Ja és még mosolyogjak is. Hát nem. Nem ezért tanultam az egyetemen 5 éven át! És még meg sem fizetnek. Oké, lehet azt mondani, hogy kezdő mérnökként maradjak meg a bugyimba, de látom h más évfolyamtársam többet keres nálam. OKé, jöhet a másik része, hogy mert én mehetek külföldre, ezen felül kiállításokra (amikből elég volt) és még ingyen jegyet is kapok a Szigetre. Kár h nem járok mert egyszerűen nem vonz! És ez utóbbit valahogy nem értik meg itt a cégnél. Hát sajnálom. Ezen felül nem igazán támogatják a továbbtanulásomat is. Mondván, oldjam meg a szabadságomból a dolgot. Hát köszi. Egyik jogász ismerősömet megkérdeztem, hát, nem írt túl sok jó dolgot, azaz húzzam meg magam. A röhej az egészben az, h még anno, mikor diploma előtt melót kerestem, fővárosunk leghíresebb cégéhez (amit elég sokszor szoktunk szidni- teszem azt néha jogosan) beadtam az önéletrajzomat, hogy hááátha. Akkor nem volt semmi melójuk. Viszont tegnap felhívott a pasas, akivel anno tárgyaltam erről, és melót ajánlott!! A poén az egészben, hogy nem is hangzik rosszul, persze ehhez le kell ülnünk beszélni a dologról, meg hát nekem is van elég sok kérdésem meg hasonlók, de ahogy az ismerősöm elmesélte (aki ott dolgozik) lenne prémium, meg ingyé bérlet, meg cafeteria, meg még támogatnák is a továbbtanulásomat. Na bumm neki. Eddig elég jó hangzik. Mellesleg a metrókkal kéne foglalkoznom. Ami akárhogy nézzük az egyik szakirányomba pont belevág, de persze ezt a témakört körbe kell járnom, hogy pontosan mi is lenne a feladat ésatöbbi. A vidámság az egészben az, hogy még a horoszkópom is megjósolta ezt. Pedig akkor jót röhögtem h na persze! Erre tessék! Az biztos, h tényleg alaposan át kell gondolnom, hogy mit és hogy akarok, de azt tudom, hogy olyan helyre szeretnék menni, ahol nem ciki az, hogy van diplomám! Ez tudom viccesen hangzik, de itt ezt érzem. A főnököm meg nem fogja fel h néha nem bírom h minden ajánlatot, rajzot és egyebet nekem kell csinálni. Egyszerűen kezd ez túlmenni a kapacitásomon. Sajnálom, de ez van. Ezen felül rühellem h mindenki jobban keres nálam itt, pedig senkinek sincs diplomája. Have 6 kilót én is szeretnék zsebre tenni. Igen, böki a csőrömet! És a fizetésem is a bérlet miatt lett felemelve.... Úgy érzem h én ennél többre lennék képes, szeretnék szakmailag fejlődni, de itt úgy érzem h egy ponton már nem lehet. És persze nem egy diplomával leszek több. Hiányzik az, hogy előrébb jussak-szakmailag. De itt nincs erre lehetőségem. És nem akarok életem végéig értékesítési mérnök lenni. Mert ez nem az én pályám. Egész nap legózok, mindent 20szor átrajzolok, a főnök kurvára nem mondja el, h mit akar, mindent rám akar erőltetni. Múltkor pl a jegyzetelésembe szólt bele. Erre annyit mondtam, h érdekes, sikerült elvégeznem az egyetemet ilyen jegyzetekkel. Erre szól h mért nem folyamatábrát rajzolok. Én meg visszakérdeztem h mért akar mindent rám erőltetni? Hihetetlen komolyan! Tudom, már megint panaszkodok, de annyira belelkesültem hogy melót ajánlottak h azt elmondani nem lehet. Tegnap este végig ezen agyaltam, szegény Atesz nem tudta h mi bajom van. Pedig csak ezen forgott az agyam. Uh jövő héten minél előbb elmegyek megbeszélni ezt a dolgot, mert nagyon érdekel.

Ezen felül annyi történt h holnap megyünk haza. Szerintem emiatt is kicsit para van rajtam, csak tudnám h miért... Pedig okom annyira nincsen, de mégis. Azért kicsi családom sem egyszerű fajzat, szóval vidám lesz ez a hétvége. De legalább együtt töltjük Atesszal. A héten tegnap találkoztunk először, és már hiányzott. Bár az elmúlt 3 éjjel nem aludtam rendesen, csak tudnám az okát... Plusz éjjel fájt a torkom, uh ma tea nap lesz. Kérdés h elmegyek-e aerobikra, viszont el kéne, mert rohadtul izomlázam van, aztán úgyis nyújtós óra lenne, az meg lehet nem lenne rossz...

Szóval röviden ennyi a mai napi okfejtésem, bölcs és okos gondolatokat várom szeretettel! :)

Na, épp most kaptam szemrehányást h nem írom a blogot, ami való igaz. De valahogy kurvasok a meló, nekem meg nincs sok kedvem írni még este is. Egész nap így is a gép előtt döglök.

Na, de azért történt 1-2 dolog. Kezdem ott hogy január 7-e. Akkor van ugye Attila nap. Nos, kitaláltam hogy az én egyetlen uramat elkényeztetem aznap este. Igen ám, de a kocsiban (OBI-ból hazafele, mivel kellett már 1 vasalódeszka) hazafelé menet bejelenti, hogy LAcos (haverja) áthívta dumálni, meg jött fel 1-2 haverja, akikkel régen találkozott, nem lenne-e gond, ha este lelépne. Hát erre most mit mondjak?! Menjen. 9 fele el is ment, addig filmeztünk (persze ezért is kaptam a fejemre, hogy "Azt hittem lesz valami..."). Egyszer hazaesik, hogy maradna még 11ig. Legyen. Közben engem elnyomott az álom... Negyed 4kor felriadok h mennyi is az idő?! És rájövök h Atesz SEHOL! Elkezdtem bepánikolni h tejézusmária, mi a fene van, biztos történt vele valami. Hívom a telefonján, nem veszi fel. Totál bepánikoltam, mikor egyszer csak felveszi. Hallom, hátul nagy tücctücc zene... Fasza, elment bulizni. Közöltem vele, h azonnal jöjjön haza! Negyed 6-ra haza is ért, én addig persze semmit sem aludtam. Másnap reggel felkeltem főzni, és mocsok mérges voltam Attilára. Felőlem menjen el bulizni, de akkor szóljon h elment. Erre kiderült (még éjjel) h keresett a céges  (!) telefonomon és oda írt üzenetet. Remek... Nem lényeg h alapszabály h ha a cégest nem veszem fel, akkor keres a sajátomon. Aztán szombaton még ment a durci (ez van, mérges voltam rá), aztán vasárnap sem tudtam hova tenni a dolgokat, de végül sikerült megbeszélnünk mindent. Jó tanulság volt: ő legközelebb úgy megy el h bulizik, én meg nem aggódom magam halálra.

Az utána hét viszonylag jól telt, melóban már kevésbé. Kurvára elfáradtam a hét végére, de a csajokkal szülinapoztunk egyet. Szegény Barbi beteg, így ő nem volt, de elmesélték h mivel lepnek meg, csak még nem jött meg:) Képek majd a közösségi portálokon:):) Jól kibeszéltünk mindenkit, tegnap meg Atesszel adtunk a gyönyörnek:) De ez piroskarikás, 18+-os bejegyzés lenne, és szerintem még én is belepirulnék, ha leírnám h néha miket művelnék vele. Végre visszaállt a libidóm, amit elveszettnek hittem, és ennek nagyon örülök. November óta (vagyis mikor volt az a kis baleset) nem igazán volt kedvem a testi örömökhöz, és persze ennek levét Atesz itta meg, és nagyon sajnáltam, de valahogy nem ment. És a névnapi veszekedés után valahogy egyre jobb. Valszeg kellett ez, mert még sokat kell tanulnunk egymásról és egymástól, de élvezem:) Főleg azt h nem zárkózik el a dolgoktól, bár sejtem, h ha meglesz a saját lakás, akkor elkezdjük a konyhában és az ágyik meg sem állunk:D Hát most ennyi, megyek lehűtöm magam, míg nem indulok hazafele:) Pedig lenne ötletem az estéhez :):):)

Először is mindenkinek utólag boldog új évet, legalábbis boldogabbat, mint ami volt...

Már azt sem tudom, hogy hol hagytam abba a szövegelést. A legutolsó bejegyzésem egy évértékelés volt asszem. Azóta zajlik az élet. Többek közt volt egy mocsok unalmas hetem, ami csütörtökkel bezárólag véget is ért. Pénteken (ez még dec. 17.-e volt) Zamárdiban voltam keresztanyám temetésén. Mindössze 68 éves volt. A rák vitte el kb 2 év után... Szombat döglés volt, vasárnap meg céges vacsi. 6-osban. Nem volt rossz a kaja, a sör is iható volt:) Atesz megállapította, h a főnököm többnek akar látszani, mint ami. Hát ebben nem tévedett sokat. Degeszre ettük magunkat, éjjel álmatlan éjszakánk volt a sok kaja miatt:) Másnap benéztünk még a céghez, mert vittem be disznótorost. Közben meg rohangáltam még ajándékokért mint pók a falon. Kedd este Atesszal karácsonyoztunk:) Kaptam egy nagyon szép fülbevalót meg egy remek könyvet. Várom már h az utóbbira lecsaphassak:) Szerdán meg hazamentem. Otthon meg punnyadtam... Csütörtök este (csakhogy teljes legyen a karácsony) felhívott a főnököm, h a német főnök olyat hallott, h érdekes dolgok vannak a fészbúk profilomon... Lestem is h WTF?! Mivel mindenem le van tiltva az idegenek elől... Uh nem tudom ki és hogy látta, de azért érdekelne az eset. Így az összes céges képet leszedtem mindenhonnan. A szenteste nyugiban telt el, anyuék örültek az ajándékoknak:) Másnap tesómékhoz voltunk hivatalosak. Na, kedves nagyanyám közölte velem (így face2face) hogy ha én vezetek akkor ő nem jön... Mindez azért, mert esett a havaseső. Simán ment volna a vezetés, de ha nem hát nem. Igazából kiakadtam, de már igazán megszokhattam volna h minden karácsonykor ez van nálunk... Sajnos...

Hétfő délután estem vissza Pestre mert másnap meló volt. Hát mocskosul nem volt hozzá semmi de semmi kedvem, de menni kell. Ennek örömére a főnököm 2 levelet 3szor is visszadobott h ez meg az nem jó, meg ne így írjam ésatöbbi. Persze megint felhúztam magam h ugyanmár mi az isten baja van megint. Megint kaptam a kedves mondatokat, miszerint "Nem még 1 diplomával leszek több!" meg " Ha karriert akarsz akkor lehet h nem itt kéne dolgoznod!" meg " Tapasztalat sokkal többet ér mint egy papír!" és hasonló bölcsességek. A kedvencem akkor is az, mikor közölte h azt hitte h én olyan ember vagyok, aki reggel 8-ra bejön, 4ig eldolgozgat, felfeszi a fizetését és pont. Nos, akkor mi a fenének engem vett fel?! Aztán rájött h mégsem ilyen vagyok (no comment) Uh remek volt az a nap. Következő 2 napban meg leltár volt, majd befagyott a seggem, pedig felöltöztem rendesen (reggel fél óra azzal telt h öltöztem, este ugyanez csak lefele történt...). Végül eljött a 31-e. Barbiékhoz mentünk át, jót Activityztünk:) Majd 2kor már ágyikóban feküdtünk. És ezzel a henyéléssel telt el az újév első napja. Hétfőtől megint ment az agymenés. Ezen felül megfogadtam h leszarom nagy ívbe az egészet. Mert elegem van. Gondoltam h elmegyek szeptembertől újra tanulni, de hogy mi lesz ebből nem tudom:S Pedig mennék, de nagyon. Tesóm is mondja, h ne legyek hülye, menjek, a főnököm meg tehet egy szívességet. De még mindig nem fér az eszembe, h miért tiltakozik a tanulásom ellen?! Az evidens h attól fél h nem készül el a munka, oké. Ami persze nem így lesz, mert a hiányt hétköznap le tudnám dolgozni. Meg mondjuk így nem tud hétvégenként ugráltatni h ha vmi sürgős meló jön közbe. De hát ez van! Németeket megint nem merem megkérdezni, mert akkor úgy tűnne h megkerülöm a magyar főnökömet, és nem akarom h baj legyen belőle... De majd meglátjuk h mi lesz a dologból. Tudom, örüljek h ennyi bajom van, de engem bánt. Főleg az h úgy érzem nem ismernek el... És ez bosszant. Lehet h én szívom mellre... De... Na mindegy is, be is fejezem, mert lassan húzhatok végre haza. Legalább már túl vagyunk a hét felén, és ez örömmel tölt el:)

Szép napot mindenkinek!:)

Igen, most ezt teszem meg, hónapokra lebontva, hogy mikor mi is történt. Normális esetben a naplómba szoktam őszintén leírni az év történéseit, értékelve azokat. Most szabad pálcát törni felettem, de az tegye meg, aki sosem csinált ilyeneket, mint én. Sosem voltam a szedne leányzó alkatomról híres, idén sem leszek az. Tettem sok olyat, amit talán megbántam, de úgy vagyok vele, hogy így vagyok egész és hamisíthatatlan én. Akinek nem tetszik, ne olvassa tovább...

Január: kezdődött egy ultrafos szilveszterrel... 3 buliban fordultam meg aznap este, voltam Mikiéknél bemelegítésen, utána átmentem a Baross utcába buzik és leszbik közé az akkori jogász pasimhoz újévet köszönteni, mondván, h hogy néz már az ki, hogy nem a pasimmal lépek be az újévbe. A 2010-be. Már akkor éreztem, hogy ennek a kapcsolatnak nem lesz jó vége, de legyen, próbáljuk meg, hátha lesz ez jobb is. Hát nem lett. 1-én megdöglött végérvényesen a gépem, pedig még a diplomám leadása is hátra volt. Pagától kértem kölcsön a gépét, szerencsém volt, hogy mindent ki tudtam nyomtatni és megrajzolni. 4-én volt leadás, nagy volt a rohanás, aztán húztam haza tanulni. Vagyis próbáltam, de az akkori kapcsolatom minden agysejtemet lefoglalta. Akkor jött az h hova megyek majd lakni, mert a pasimmal nagyon nem akartam. Tetejére 7-ei hétvégén lett volna a pofavizit. Hánytam az egésztől, nem akartam! Így az lett, hogy pont a 4. hónapon kiszórtam a pasimat. Telefonon. Nem így kellett volna, tudom, de annak meg értelmét nem láttam h hazajön hozzánk, ott jópofizunk egymással, közben meg azt is utáltam ha hozzám szól. És ne is beszéljünk arról, h mit éreztem, ha hozzám ért! Így megtörtént a szakítás, a másik fél nehezen emésztette meg. Szerintem aznap voltam minden, csak szépkislány nem... De hát ez van, így éreztem, és őszintén szólva, egy hatalmas kő esett le a szívemről! Viszont jött az albikeresés nyűge, mellette meg készülni kellett az államvizsgára. Szerencsém volt, mert a 3. albérlet bejött!:) Füleses szőnyeg vitte a prímet, a leányzó is normálisnak tűnt. Lett egy szobám, ami végre csak az enyém. Nem kellett megosztanom még 3 emberrel. A fürdőt meg csak 1 emberrel kellett használnom. És végre tudtam főzni (legalábbis kőkeményen próbálkoztam vele, állítólag egész jól megy már:) Aztán össze is kellett ám futnom az exemmel, mivel nálam volt pár cucca, meg nála az enyém. Nem volt túl szép az a találkozó, őszintén szólva azt sem tudtam, hogy kezeljem az egészet. Annyit tudtam h gyorsan, mindenféle magyarázkodás nélkül. Hiszen tudta, h mi a bajom, csak nem volt hajlandó elismerni. Más világ voltunk, ő szerette a körmondatokban való trécselést, én annyira nem. De hát jobb előbb véget vetni, mint később. Így a nagy hidegben könnyek nélkül, ridegen elbúcsúztam tőle. Közben tanulás ezerrel, közben megjött a diplomám bírálata, ami szintén mély nyomott hagyott a lelkemben. A belső bírálóm a tanszékvezető volt, tőle 4-est kaptam, 1-2 hibámat javította ki. Viszont a külsőtől csak 2-esre futotta. 2 oldalon fikázta a művemet, teljesen belém rúgott így 1 héttel a vizsga előtt. Mentem is be a konzulensemhez, hogy most akkor nem is mehetek vizsgázni? Nyugtatott, hogy ennyire azért nem írtam rossz diplomát, mert akkor ő sem adta volna hozzá a nevét... Ez tény... Keserű szájízzel telt el az az 1 hét. Vizsga előtti hétvégén költöztem át a 8. kerbe az új kuckómba. Közben a dokim is megírta, hogy igen, valóban beteg vagyok, kaptam rá gyógyszert, amit el is kezdtem szedni 27-én. Előtte még kedves Mr.G. rávett hogy reggeljek be egy társkeresőre, mert az milyen jó móka. Ám legyen. Itt ismertem meg Mr. Töketlent, akiről addig nem tudtam h az, ez kb tavasz környékén derült ki. Vele 1 nagy baj volt: cseheknél ütötte el az időt, míg én magyarban készültem a vizsgámra. Végül eljött az álomvizsga napja, a nagy, utolsó csata a HSZ tanszékkel. Amit meg is nyertem. Külső bírálómnak köszönhetően a remélt 4-esemtől el is búcsúzhattam, így csak egy közepesre lett értékelve az eddigi 5,5 évem. De őszintén? Akkor sajnáltam de most! Örülök h vége van és megvan! Aznap este a gépészekkel piáltunk egyet. Mint mindenki tudja, a gépészek és vele együtt 1 bizonyos ember volt a gyengém úgy 3 éve. Ennek az lett a vége, h Vele (hívjuk őt csak így) aznap este nálam aludtunk együtt a koliban... Semmi nem történt, még. Másnap közös borozást beszéltünk meg Vele, és megértem, hogy a koleszukban aludtam. Először és utoljára. És hogy megbántam-e? Nem. Egyáltalán nem. És hogy ha ott lennék újra ezt tenném-e? Igen. Tudtam, hogy ez csak arról szól, meg is beszéltük. Aztán eljött a 24. szülinapom ideje. Volt egy kis baráti összeröffenés, majd átmentünk a gépészekhez bulizni. Az volt az utolsó estém a koliban... Fájó szívvel feküdtem le, hiszen véget ért az egyetem és kb lógtam a semmiben. De legalább addigra volt hol laknom és volt hol dolgoznom...Hétvégén meg irány haza, otthon is köszöntések hada és társai. Vasárnap pedig vissza a városba, az új helyemre....

Február:melóval kezdődött és azzal is végződött ez a hónap. Mellette végre volt időm a barátaimra is. Átlagban a hét napból 4 estét biztos h nem töltöttem otthon. Értem ezalatt, hogy mindig összefutottam valakivel esténként 1-1 sörre. A meló először nem volt annyira rossz. A fizetés kevés volt, a főnök meg büdős. De tényleg. Sportot űztem a végén abból, hogy azt figyeltem, hányszor húzza fel 1 héten ugyanazt az inget. Sokszor. Vagy 4szer. Undorító volt az egész, de egész nap a neten csüngtem, msn-eztem. Mivel munka az egyenlő volt a nullával. Vagy pedig alaprajzot és homlokzatot szültem. Axishoz kb 2szer volt közöm. Bérletet nem fizette, kaja jegyem nem volt, de elvárta, hogy vigyem a saját gépemet be dolgozni, plusz telepítsek át rajta mindent ésatöbbi. Ja és persze még foglalkozzam mellette az Ansys-os cikkemmel is. Hihetőőőő.... Közben Töketlennel eljutottunk odáig, hogy megtörtént az első Skype beszélgetés és még egy találkozót is leszerveztünk, mert jött haza magyarba. Nagyon tetszett a gyerek, jókat beszélgettünk. Első találkozásunk alkalmával is vagy 4 órán át dumáltunk. Aztán meghívott magához csehbe, hogy egyszer ugyanmár menjek ki. Hát én azt sem tudtam h hova legyek örömömben:) Azért közben ismerkedtem is szorgalmasan, de valahogy egyik sem nyűgözött le. Egyszer a gépész feljött Pestre, egy csütörtöki nap... Nálam voltunk, boroztunk. A többit nem fejtem ki, mert úgyis tudja mindenki, hogy mi történt. Mikor elmeséltem az egészet Mikinek nagyon lecseszett, hogy miért csinálom ezt, holott tudom nagyon jól, hogy mennyit szenvedtem mellette és miatta. Igaza volt! Azóta sem történt semmi, az a februári este volt az utolsó. Persze még találkoztunk, de csak megittunk vmit, beszéltünk 1-2 órát és mindenki ment a maga dolgára. Akkor zártam le végérvényesen a gépész-projektet úgy 2 év után. Nehéz volt, de épp ideje is volt.

Március: ez a hónap is a melóról szólt, viszont a meló keresésről is. Teljesen ki voltam akadva a főnökömre, mert iszonyat balfasz volt meg egy farok is. Megismertem egy lányt is, Adrit, akivel elég gyorsan közös nevezőre jutottunk. Ő is annyira "rajongott" a főnökért (magunk közt csak Mr. Szóval-nak hívtuk, mert mindig azt nyögte a mondatai elején, hogy szóóóval..."), mint én. Ő építész, és később még segítettem is a diplomájában, de ezt később. Nagyon bedepiztem, hogy sehonnan nem hívnak vissza, hogy kellek nekik...:( Végül lassan körvonalazódott a csehbe való kiutazásom időpontja is. 26-án indultam ki és 28-án jöttem vissza. Közben behívtak interjúra az egyik cég, nagyon örültem neki. A főnök egész normálisnak tűnt és örültem, hogy nem igénytelen és nem öreg pöcs, mint a régi. Öröm volt a köbön, hogy a 2. fordulóra is behívtak:) Akkor sejtettem, hogy ez elég sima ügy lesz:) Közben rohangáltam mint pók a falon a cseh utamat illetően, hiszen én hülye fejemmel egy pasihoz mentem ki, vonattal, 7 órás utat bevállalva... Kiutam délelőttjén kaptam a jó hírt, hogy felvettek:) Egész úton vigyorogtam mint a vadalma. Aztán este 9 után le is estem Zlín vasútállomásán a vonatról. Töketlen kint várt, onnan irány egy nemzetközi traccsparty. Persze hulla voltam, mint állat, este nem is kellett elaltatni. Külön szobában aludtunk, semmi nem történt. Másnap kirándulni mentünk, este meg a románok gulyást főztek, no és persze vedeltünk. Vasárnap meg bevásároltam mindenkinek, amit kért, plusz indultam haza. Semmi sem történt még mindig, de megbeszéltük, hogy még megyek ki... Azóta is csak oda tartok.... Időközben felhívtak a Strabagtól is, hogy menjek be interjúra. De lemondtam. Addigra biztos volt ez a meló, ahonnan most is kisregényt pötyögök:)

Április: pont bolondok napján kezdtem az új helyen:) Mikor máskor:) Állványokból kellett kiokosodnom. Így, lassan 9 hónap után azt mondom, hogy sejtem a dolgokat, de van még mit bőven tanulnom. Töketlen a hónap elején jött haza. Elmentünk Adrihoz bulizni, de hiába utaltam rá Töketlennek, hogy én azért kicsit többet szeretnék, csak nem vette az adást. Vagy csak nem akarta. Sehova nem tudtam tenni. Együtt is aludtunk haverjánál, de át sem karolt, semmi. Másnap szokásos tecsó túránkat ejtettük meg, azt szépen elvonatozott csehbe. Mérges voltam rá, és nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Szinte egész nap ezen kattogott az agyam. Addig, míg bele nem fáradtam... Közben a bogyó-evés-projektem tartott tovább, voltam ellenőrzésen is. Haladok, ennyi a konklúzió. Részt vettem a Construmán is, ahol egyik ismerőssel (igen, pasi), Botival találkoztam először. Ő is a neten talált meg, normális srácnak nézett ki, és ő abszolút nem volt töketlen!:) Jókat beszélgettünk, elég sokszor is találkoztunk a nyár folyamán. Hónap vége fele mentünk ki főnökömmel Bauma-ra Münchenbe. Ott találkoztam a cég kb felével, köztük Mr. B-vel, akibe plátóian belezúgtam, míg kint voltam májusban tréningen:) Még összefutottam Mr. G-vel is, nagy nehezen csak megtaláltuk egymást. És a legviccesebb az egészben az volt, h még a gépésszel is találkoztam. Ők voltak az egyetlen magyar kiállítók... Vicces, mi?

Május: zajlott az élet, a tervezésbe egyre jobban belejöttem. Eljutottam Kowa koncertre is, viszont a Magna idén kimaradt, amit nagyon bánok:( De kárpótolt Schulz, aki egy random bulit tartott Pesten:) Fel is hívtam Tomit a "Mit csinálsz ma este? Megyünk Schulz-ra?" kérdéskörrel. Persze hogy igen volt a válasz. Éjjel fél 3ig játszott, mi éjfélig bírtuk, de így is megérte. :) Júliusban úgyis visszavágó volt:) Névnapomkor meg indultam ki tréningre, ami 5 napig tartott. Egész jó volt, láttam 1-2 szép hím példányt az irodában. Legjobban Mr.B seggéért voltam oda. Ahányszor jött illetve ment, mindig megsasoltam, és minden egyes alkalommal konstatáltam, h hmmmmmmm....:) Konrad sem rossz pasi, mindig nagyon kedves volt velem, bár sztem most utálhat, mert minden szarral zaklattam és persze minden rögtön kellett. De hát így járt, nekem még sokat kell tanulnom. Csütörtök este jöttek ki a főnökömék az ügyfelekkel, persze mindig én szívtam meg a dolgot, de erről most nem regélek, mert akkor a világ leghosszabb bejegyzése lesz az enyém. Így is szómenésem van:) A lényeg, hogy nagyon jó volt, Barbi jött ki elém a reptérre, akinek a mai napig ezért is hálás vagyok. Töketlennel kötött fogadásomat megnyertem, uh jön nekem egy berúgással, amit azóta sem kaptam meg. A könyvemmel egyetemben, ami még 20-ig nála lesz...

Június: át is tértünk a nyárra. Töketlen járt itthon, ha jól emlékszem talán akkor találkoztam vele utoljára. Elég gyors elválás volt, igazából szarul esett amit művelt, de legalább észhez tértem. Rá kellett jönnöm, h ő sosem fogja tudni eldönteni, hogy mit akar tőlem... És nem is tudta. Közben rengetegszer jártam a CET-en, a végén már hányni tudtam volna a gondolattól is, nem hogy oda kimászni a kurva melegbe... De hát ez van. Volt egy cseh sörfeszkó, Mikivel meg is látogattuk a rendezvényt és meg kell hagyni hogy ütött a sör. Lehet h nem 40 fokban kellett volna 10+ %-os söröket inni? Közben otthon nagy bajok voltak. Apu kórházba került, eléggé kétesélyes volt a történet. Mindenkin a para ült, főleg anyun. Hiába mondtuk neki h minden rendben lesz, csak nem hitte el. Végül helyre állt a béke és a nyugalom, legalábbis egyelőre. Volt még 1 srác, akivel találkoztam, de elég uncsinak tűnt számomra, így folytatás nem is lett.

Július: még mindig nyár, egyre nagyobb a meleg. Egy hétvégét Robinál töltöttem el, kellett már a kikapcsolódás a sok agymenés és baj után. Punnyadt  és meleg hétvége volt, kellett h kimozduljak a 4 fal közül meg a városból. Aztán Botival is alakult a dolog, megtörtént, aminek meg kellett történnie, bár tudtam, h ebből sosem lesz kapcsolat. Ő élte az életét, csajozott, én meg ismerkedtem, de nekem tartósabb kapcsolat kellett. Asszem azóta nem is találkoztunk, talán 2x de semmi említésre méltó nem történt. A Töketlenes sztori kezdett lecsengeni, egyre kevesebbet beszéltünk, igazából már nem is nagyon volt miről. Én próbáltam tovább lépni, ő meg jött, hogy jön haza magyarba. Hittem, ha láttam. Végül csak hazaesett... Meglepő. Na de erről még később. Szóval, a hónap végén mentünk Rio-ba bulizni Atb-re meg Schulz-ra. Buli végére nem éreztem a lábam, a hátam beállt, a karom leszakadt a helyéről de megérte!:) Isteni volt, jövőre megint megyünk:) Aztán még a dokihoz is beugrottam ellenőrzésre, aki szerint haladok:) Márciusra kaptam újra időpontot hozzá. Ha szerencsém van, elhagyhatom a bogyót és megjavulok addigra. Ergo nem kell attól tartanom, hogy fütyim nő és fiú leszek:)

Augusztus: hajtás a melóban, bár még vissza volt az ősz, de ezt majd akkor. Hónap elején volt 1 randim, egyenlő volt a halott üggyel. Rohangáltam mint pók a falon, egyre pozitívabban láttam a jövőmet. Töketlen hajtogatta hogy jön haza. Én már akkor megjósoltam, hogy mire hazajön, addigra boldog párkapcsolatban fogok élni. Bejött. Ebben a hónapban kértem azt, hogy szeptember 30ig találjam meg a szerelmet. Türelmesen vártam. Időközben megismertem a Közgazdászt is, egy 30as pasit. Jól nézett ki, jókat beszélgettünk, de ő sem akart komolyat. Eleveztünk vízitúrára, elég jó volt, bár Tomi néha kiborított. Barbi meg néha furcsa volt, bár szerintem csak szimplán úgy minden összejött neki és nem tudta a dolgokat hova tenni. Volt még egy randim, Zenebuzi Tomival. Hát azon majdnem eluntam magam! Már alig vártam hogy hazaérjek, de tényleg. Volt még 1 tali Mentalistával (Géza, a közgazdász), egész jól sikerült. Következőre egy pálesz partyt beszéltünk meg. Ez volt az utolsó meleg nyári este, utána beköszöntött az ősz. De előtte még buliztunk egyet, ami igazán érdekes volt. Szőnyivel összefutottunk, mert Picc annyira beb*szott, hogy nem tudtunk vele mit kezdeni, így persze őt hívtam fel, ez a barom meg azt hitte h akarok tőle vmit. Próbálta is lenyomni a nyelvét a torkomon, de nem hagytam magam. Mindig eszembe jut róla, mikor álló farokkal állt előttem egy szál gatyában és közöltem vele, hogy bocs, de ma nincs kedvem hozzád...:P Égőőőőő:)

Szepmteber: hát jött az agymenés. Nagy hajtás volt a melóban, ekkor írtam meg talán az első blog bejegyzésemet. Hónap elején volt a Mentalistás pálesz party, aminek ottalvás lett a vége, pár akkor nem értettem h mit akar tőlem. Végül benyögte h semmit. Igazából kezdtem feladni ezt az egész randizós dolgot, belefáradtam nagyon. Voltunk építőkupán Balatonon, kocsival mentem le. El is sikerült tévednem, de az istenadta megérzéseimre hallgatva csak eljutottam a célig. Szombaton jöttünk haza, aznap még Mentalistával is találkoztam. Másnap reggel jutottam haza, ismét nem történt semmi. 12-én megkérdeztem h ugyanmár mi a halál van, akkor fejtette ki h ő bizony semmit sem akar.... Hát jó. Azóta sem találkoztunk emlékeim szerint, bár beszélünk néha. Azon a vasárnapon kitaláltam h ki kell lövetnem a másik fülem. Ez volt az első eset, hogy hallottam Attiláról Barbitól... Mondta utána B., h le lettem csekkolva és h Atesznak bejövök, meg h milyen szép a szemem. Erre annyit üzentem, hogy személyesen is meg szabad tekintgetni.:) Vártam h írjon levelet, de nem írt. Helyette felvett fészbúkra. 2x írt rám, persze akkor, mikor pörögtem, mint búgócsiga valahol:) Azt hitte, hogy húzom az agyát:) Közben a Műjégpályára is jártam szorgalmasan, ahol Viktor hajtott rám kegyetlen módon. De nekem nem jött be. Vicces h fordult a kocka. Eddig én hajtottam a pasikra, majd hagytam őket és most ők hajtottak rám. Őszintén? Élveztem:) Robival még elmentünk a Kutatók éjszakájára, jövőre tervezzük, h megint megyünk, csak akkor előbb nézzük meg a programot. Volt még egy céges vacsi is. Közben persze volt pár srác, aki tűzben volt tartva. Egyik a hónap utolsó hétfőjére volt betervezve. Meló miatt le kellett mondanom. A másik keddre. Vele sikerült összefutnom, eltrécseltünk, de ennyi. Hozzáteszem, mindegyikkel elég sokat leveleztem. A harmadik szerdára volt beírva a naptárba. Hát ezen szanaszét untam magam! Azt hittem sosem lesz vége, közben meg annyira álmos voltam, h majdnem leestem a székről. De túléltem. Ő is le lett koptatva. Aztán jött Atesz, aki gépész  (mikor elmesélte ezt nekem Barbi majdnem hátast vágtam h na neeeeee, meg elkérte Barbin a számomat hogy fel akar hívni. Állítása szerint zavarba (?) hoztam...), és ott tartottam délelőtt, hogy felhívom és lemondom, de úgy voltam vele, hogy a faszom fogja itt tologatni a dolgokat, essünk túl rajta. Ha már ez  3. randim a héten, ám legyen. Hát, elsőre azt mondtam majdnem h Vele??? Nem! De adjuk már meg az esélyt. Hát záróráig tartó dumálás lett:) És jelzem, hogy akkor volt szeptember 30:)

Október: első nap melóval telt meg a 2. is. Atesz meglepett pénteken, kijött hozzám a Symába, mert mért is ne:) Pedig hulla volt:) Bolond! Közben nekiálltam aerobikozni, aminek jótékony hatását most is élvezem. Aztán volt még 1 randink egyik szerdán, akkor pizzáztunk egyet, de még semmi nem történt. Bírta ezt péntekig, mikor úgy döntött harcosunk, hogy ő végre nem pöcsöl itt, megszerzi, ami kell neki. Hát igen, így kell ezt kérem szépen csinálni. Én is csak köpni-nyelni tudtam, vagy még azt sem, mindenesetre ki voltam rá akadva, h hova rohanunk? De utólag úgy vagyok vele, hogy nem is baj:) Szóval október 8-a óta boldog párkapcsolatban éldegélek vele:) Közben ment a meló, én már tök el voltam fáradva, így elhúztam 1 hét szabira. Isteni volt az az 1 hét, rengetegszer találkoztam Attilával, nagyon egymásra voltunk indulva:) Aztán jött még 1 kiállítás (herótom van már tőlük), meg azon a héten még kocsit is törtünk. Meg közelebbről is megismertük egymást...:) Kicsit megviselt a dolog, de hát végre azt is túléltük.

November: első péntekén diplomaosztó, ami remekül meg lett ünnepelve, csak a másnap ne lett volna. Többet tequilát ennyit soha! Egész hétvégén szedegettem össze a darabjaimat, valamilyen szinten teleportáltam hazafele, még szerencse h Atesz vitt haza. Aztán hónap végén volt a másik baleset, aminek eredményeképpen nem lesz se kis Ati se kis Eszti, uh minden rendben van, akárhonnan is nézzük a dolgokat. Legalábbis nagyon remélem. A lelki békém novemberben nem állt vissza, ott volt a kocsi, anyámmal is összevesztem mikor haza mentem, ergo a hócipőm tele volt mindennel és mindenkivel. Már nagyon vártam h végre minden a helyére visszakerüljön!Ja, és a lényeget kifelejtettem: Töketlenünk hazatért magyarba.... Remélem még emlékeztek mit írtam a hazatéréséről és az én leendő párkapcsolatomról. Elmegyek boszorkánynak:)

December: az év utolsó hónapra, amiből még 2 hét visszavan. A lényeg h mostanra teljesen megnyugodtam, a karácsonyi ajándékok 75% megvan (tegnap, 45 perc alatt megvettem majdnem mindent), még vár rám egy 3/4 órás körút, és akkor a tavalyihoz képest időt is javítottam a másfél órámmal. Tavaly ez 2 óra volt a Westendben. Bár majdnem hülyét kaptam az előttem pöcsölő emberek közt, de túléltem mindenféle emberfelrúgás és fellökés nélkül. Még a héten melózok, aztán vasárnap céges vacsi lesz, hétfőn dokihoz megyek meg Töketlennel találkozok! Igen, Vele! Durva, mi? Visszaadja a könyvem, ideje volt asszem. Aztán kedden karácsonyozás Atesszal, majd 23-án lépek haza, 27-én meg vissza. 28-30 meló, 28-án Szilvivel karácsonyozás, majd 31 szilveszter. És ezzel ki is végeztem a 2010-es évet.

És hogy mit is mondanék erre az évre összegzés képpen? Azt, hogy a végén mindig úgy alakultak a dolgok, h a legjobban jöjjek ki belőle. Legyen az meló, magánélet, bármi. De a legjobb dolog akkor is Attila volt ebben az évben, és bízom abban, hogy még sok évig elmondhatom ezt:)

Na véééégre, egy vidám posztot is írhatok az elmúlt x hetek után!:)

Egyrészt rá kellett döbbennem, hogy igen csak szerencsés leányzónak mondhatom magam, hogy egy olyan pasim van mint Attila. Elviseli a hisztijeimet (amiből igencsak sok volt mostanában, valahol mondjuk eltúloztam a dolgot, valahol meg érthető is volt, de ez az én női meglátásom- pasik tuti vitatkoznának velem), aki bátorít, mikor már nem látom a kiutat az erdőből, aki még a reggeli kómás fejem láttán is azt mondja hogy milyen szép vagyok és hogy mennyire szeret, aki mindent megtesz azért, hogy jobb legyen a kedvem, aki a kezemet fogja és vezet:) Végre a helyére került minden! Tegnap töltöttük be a 2. hónapot, megint nem találkoztunk, bár nem sok hasznos ("olyan") dolgot tudtunk volna csinálni. Kocsit ma megkapja (öröööömmm), apuka sem lesz (még nagyobb örööööömmmmmm), és itt kb ki is fújt a mai nap öröme. Elég is ennyi, azt hiszem! Nagyon-nagyon hiányzik! Most ennyi, megyek vigyorogni magamba:):):)

Nos, igen, tudom, elég rég írtam már, de őszintén szólva erőm és kedvem sem volt hozzá. De legalább a legutolsó postom óta szinte csupa jó dolog történt. Szerda este nagyon ki voltam akadva/borulva, ez szerintem a legrosszabb párosítás, ami egy emberrel történhet. Atival majdnem sikerült is összevesznem, aztán bedobott egy gyilkos mondatot, ami a következőképpen hangzott: "Hazamenjek?" Na, erre mélyen bekussoltam mert rohadtul bepipultam. Persze a végén megbeszéltük a dolgot, meg bocsánatot kértem hogy ennyire genyó voltam vele. Amúgy tök fölöslegesen voltam idegbeteg, mert szombatra helyreállt a béke, a rend és a nyugalom:) Uh aznap este volt is öröm:)

Ma eléggé fáradt vagyok, mivel nem sokat sikerült aludnom az éjjel. Nem csak azért, mert Ati húzta a lóbőrt mint állat, de amúgy sem jött a szememre az álom. Plusz amikor aludtam akkor is baromságot sikerült összehalóznom... Uh ügyes kislány vagyok.

Összességében rájöttem pár dologra: mocsok sokat kell változnom és tennem azért, hogy ez a kapcsolat életképes legyen és ne a hisztijeim miatt haljon meg. Lövésem sincs, hogy miért vagyok ilyen, pedig ez nem jellemző rám... De mióta Ati van... Fogalmam sincs, miért van ez, szóval ha van vkinek egy remek kis ötlete, hát ossza már meg velem. Legalább okosabb leszek én is. A másik, hogy pont ezek miatt annyira nem is érdemlem meg őt, pedig tudom h ez is hülyeség (és ezt ő is mondta). Respect neki, h el bír viselni, mert engem aztán nem egyszerű. Tegnap viszont elmentünk vacsizni, kicsit hulla voltam de örültem, hogy végre csinálunk valamit a 4 falon túl is, nem csak otthon vagyunk... Meg benéztünk az Allee-ba, ami megint veszély volt számomra:) Szerintem még a köv hetekben ellesek arrafele:) El kell verni a 13. havi fizut.

Viszont már arról tárgyaltunk Atesszal, hogy ha összeköltözünk, akkor milyen lakást akarunk stb... Durva, mi? Remélem h ez meg is valósul... A mérnök-közgazdász álmommal együtt, mert most erre gyúrok. A főnök meg annyira nem örült h ezt így elkezdtem finoman felvázolni, és valszeg nem is lesz belőle semmi ha itt maradok... Mivel nem örülne neki ha péntekenként elpárolognék a melóhelyről... Szóval még nem tudom mi hogy lesz, de egyet tudok: Atira számíthatok. Tegnap nagyon azt éreztem hogy szinte bátorít h merjek belevágni, mert ő szentül hiszi, hogy sikerülne nekem!:) Imádom:)

És egy kis zene, így búcsúzás képpen:

https://www.youtube.com/watch?v=V1bFr2SWP1I

Nincs jó kedvem... A múlt hét egész tűrhető volt, 1-2szer eldurrant az agyam a melóhelyen, de hát ez van. Hétvégén meg hazamentem. Vagyis szombat reggel. Semmi érdemleges nem történt azon kívül, hogy anyuval összevesztem... Mindig rá kell jönnöm, h mennyire nem ismernek... De nagyon nem... Anyu közölte velem, hogy szerinte nagyon fennhordom az orrom... Én... Remek megállapítás, kár hogy szerintem nem így van. De mindegy. Meg hogy sajnálja azt a pasit, akivel együtt vagyok. Hát igen... Annyira nem tudja, hogy milyen az életem valójában, hogy azt elmondani nem lehet. Végül kiböktem neki a balesetet. Akkor remélem ráeszmélt 1-2 dologra. Utána persze kérdezgette, hogy mi történt, mi lett a kocsi baja, stb... Persze sírtam, mert kurvára bántott az, amiket mondott. Sosem fognak megérteni, legalábbis így érzem.

Aztán jött a tegnap este. Ati kijött elém, minden remek lett volna, de valahogy semmi kedvem nem volt semmihez sem. És persze közbejött egy kis baleset, aminek eredményeképpen reggel mentünk dokihoz. Remek. Pont ez hiányzott az egészből! Még egy gond! Persze tudom, hogy nem lesz baj, mert nem lehet baj, de nagyon megvisel ez az egész lelkileg. Az első két hét csoda volt szinte! Minden a helyén, rózsaszín köd leereszkedik, utána pedig minden elromlik. Tudom, hogy ez egy próba, hogy mennyire tudunk a másik mellett állni. De nem emlékszem arra, hogy ez mindig ilyen nehéz lett volna. Pedig ha belegondolok, mindig beütött a baj. Nálam. Először Bölénél, mikor másfél hónap után kórházba kerültem. Majd a jogásznál, mikor kiderült a betegségem. És most Ati... Mindig csak a miért?-re keresem a választ, hogy miért történik mindez velünk? Lehet ez az ára annak, hogy egyszer majd felhőtlenül boldogok lehessünk. Ami remélem december közepére, karácsonyra már meg is lesz! Mert tudom, hogy meglesz, mert a sok rossz után, a hullámvölgy után eljön a boldogság, amikor nem kell azon aggódni, hogy mit hogy oldunk meg, hanem minden a helyén lesz és megy, mint a karikacsapás! Bár már ott tartanánk! De tudom, hogy ez az egész a kapcsolatunk próbája, hogy mennyire tudunk a másik mellett állni. Először ő, most én... Vicces az Univerzum, meg kell hagyni! De csak abban bízom, hogy egyszer a helyére kerül minden, és minden szép és jó lesz... Hamarosan.... Érzem....:)

Lassan itt az ősz vége, bár az időjárás nem ezt mutatja, és lassan kezdődik a tél... Ismét változás... Azt hiszem ma kicsit átszellemült lesz a posztom, bár majd még meglátom. Nem fogom elmesélni, hogy mi történt velem az elmúlt fél hétben, mert gyakorlatilag ugyanaz, mint eddig: meló, Ati, rohangálás. Na jó, csütörtökön befigyelt egy Fridge is, de kb ennyi. Hétvégén meg sétálni voltunk, a szombatom meg egy jól bevált, régi, punnyadós szombat volt sok-sok sorozat résszel. Mert ugye azt is be kell pótolni valamikor.

Változás... Mondhatnám azt, hogy az elmúlt hónapban kb 360 fokot fordult az életem. És mondom is. Találkoztam egy pasival. Azt hittem régebben, hogy sosem fogok tudni újra szeretni egy pasit. De tévedtem. Napról napra, egyre jobban és jobban. Néha megijedek saját magamtól, a gondolataimtól és érzelmeimtől. Néha annyira intenzívek, hogy azt leírni nem lehet! Mikor szinte bele akarsz bújni a másik bőrébe, de persze tudod, hogy esélytelen, de te mégis próbálkozol a lehetetlennel... Hát most itt tartok. Nem egyszer megfordult a fejemben, hogy milyen lesz majd vele összeköltözni, együtt kelni és együtt feküdni, együtt főzni, együtt sírni és nevetni. Bár még sok szituációban nem láttuk egymást, de úgy érzem, hogy Ő az, akit mindig is kerestem magam mellé. Igen, tudom, túl korai ezt kimondani, de... Azt hiszem lehet ezt azért érezni. Viszont félek mélyebben beleélni magamat ebbe, mert mi van, ha ez csak egy remek álom, és ha valaki felráz, akkor vége lesz, nincs tovább? Annyira meguntam már a keresgélést, hogy megleljem azt, aki kiegészít, olyan mint én de mégsem, aki elvisel a hülyeségeimmel együtt és én is őt... Talán most megtaláltam azt a valakit, aki a legesélyesebb a Nagy Ő címre... Most ezt így érzem... És nem akarom hogy ennek vége legyen! Mert nem! Múltkor azt álmodta, hogy elveszít és megijedt, mikor nem talált reggel maga mellett (csakazért, mert én jópár km-rel arrébb álmodoztam vízszintben:), és rájött hogy belebetegedne, ha elveszítene. Aztán elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon milyen gyorsan következne be ez? Mi kéne hozzá? Elég nehéz viszonylag elüldözni engem, viszont nagyon egyszerű dolgokkal meg lehet ezt tenni... Pl ha megcsalnak. Emlékszem anno, mikor a Jogásszal merült fel az, hogy összeköltözünk, szinte belehülyültem a gondolatba... Meg az egész dologba, hogy vele, együtt, egy ilyennel.... Ahogy erőltette magát rám, ok nélkül féltékenykedett, még a barátaimnak sem akartam bemutatni, mert nem. Most meg simán ment a dolog, sőt, akartam hogy megismerjék! Érdekes ez az egész... Töketlennel is kell majd találkoznom. Valszeg hozzá lesz csapva a könyvbizniszbe egy sörözés is. De hogy miről fogok vele beszélni? A pasimról? Arról hogy vele mi lehetett volna? Vagy miről? És mit mondom a pasimnak? "Szia, elmegyek találkozni azzal a gyerekkel, akihez én hülye fejemmel kimentem csehbe, és reménykedtem, hogy összeszedi magát és végre lép?" Valszeg majdnem ezt... Ebben a tekintetben, hogy most Töketlenünk is itthon van, nem igazán változtak érzelmeim iránta. Mármint ami eddig is volt... Hogy egy pöcsfejnek tartom, egy töketlennek... Érdekes lesz ez a sörözés, az biztos...

Egyet viszont tudok: Gépészem kell még jó ideig, akármi is lesz... Szeretem...

Na, épp itt volt az ideje, hogy ismét nekiálljak pötyögni unalmas perceimben. Mert úgy döntöttem, hogy elég volt a hajtás és az agymenés mára, főnök sincs, enyém az iroda, ennyi meg belefér és pont.

Nos, kezdem ott hogy ööö... azt sem tudom hol hagytam abba?! Ott hogy 3.-a. Aznap este ha emlékezetem nem csal, aranytündérvirágbogár párommal töltöttem el az estét. Másnap igaz, korán volt kelés, de megérte:P Csütörtök agymenés. Este 4re mentünk főnökkel világvégére, ott volt valami megbeszélés, persze az agyam már a pénteken kattogott ezerrel. Elmentem még leizzasztani magamat, mert kellett, aztán este korán lefeküdtem, de másnap már 7kor fent kukorékoltam. Jött a szokásos készülődés: hajmosás, fürdés, felöltözés, smink, majd 9 magasságában elindultam az egyetemre, hogy átvegyem a papírokat. Az épület előtt belefutottam Bodzsiba, aztán együtt felvettük az indexet. Akkorát röhögtem a 6 évvel ezelőtti képemen:) 5 év börtön minimum jár érte. Közben befutott Mr. G. is meg Livi. Majd eccer csak szülők is. Első sorban moziztam végig a másfél órát, Danival egész jól elvoltunk:) Folyamat azt lestük, hogy a csajok hogyan menetelnek előttünk végig a 10+ centis cipőikben. Némelyiknek igen komoly kilengése volt:) Utána összekapartam ősöket, meg közben Barbival is elsült 1-2 fotó, hogy mi bizony már komoly (?) mérnökök vagyunk. Hihető, persze... A Trófeában jót ettünk. Első körben lement egy pálesz, mert miért is ne (pont Magna és az ő Pálinka daljuk megy a rádióban:D), meg persze bort ittam. Meg jött 1 üveg pezsgő is, ami el is fogyott. De nem én ittam meg egyedül! A torta, amit meglepibe kaptam egész jó volt. Amúgy úgy éreztem magam, mint egy évfolyamtalálkozón: mindenki oda szervezte az ebédet:) A szülőktől fél 5kor vettem búcsút, majd vártam párom, hogy mikor jön. Beígértem neki, hogy gálagöncben megvárom (este 7ig), pedig már nagyon lekívánkozott rólam a ruha. Ami le is jött, de segítettek a leszedésben:) Neeem, perverz részletek nem lesznek, lényeg h kurvajó volt:P Onnan irány a buli. 8kor összeszedtünk mindenkit a vilimegállóban, majd elsétáltunk a kávézóig. Nos, volt ott pia, zene meg amit csak akarni lehet. Meg tequila. Az biztos, hogy egy jóóóóó darabig nem fogok inni semmit. Mivel eléggé taccsra vágtam magam, ahogy azt illik (vagy nem, de nem érdekel). Igen, a wc-n elgondolkodtam hogy hogy a fenébe fogok innen hazajutni. Nehezen ment, de ágyat értem, bár voltam fél m-es kilengéseim Ati szerint. A szombat pokol volt, kockásra aludtam magam. Este jött Ati, hogy itt alszik. Legyen. Erőm nem volt semmihez sem, ez valahol érthető is. Vasárnap meg szintén döglés, nulla erővel.

Hétfőn meg meló...:( Aznap voltunk komoly 1 hónaposak. Igazából annyira gyorsan eltelt ez az 1 hónap, és annyi minden történt! Ezt persze nem bánom egyáltalán, és remélem még sok ilyen hónap következik- persze kocsitörés meg hasonló rosszak nélkül. Igen, szeretem ezt a gyereket, de nagyon. Napról napra egyre jobban és jobban. És igen, 2 nap után már nagyon de nagyon tud hiányozni. Nem tehetek róla, hogy a telefon nem elégít ki:) Hétfőn nem találkoztunk, amit kicsit sajnálok. Rettentően befordultam, a miért-et meg nem mondom, mert ez már elég privát. Akinek kell az tudja. Tegnap meg véégre találkoztunk, aminek nagyon örülök. Viszont az tuti, hogy az egyszemélyes ágy két embernek kevés. Elég pocsékul aludtam, Ati horkolt konstans, mellé még akkora baromságot álmodtam hogy reggel annyit tudtam mondani h teattyyyaaaúúúrrristen! Kiderült, hogy párom rátalált a blogomra, nálam... Remek... Olvasta is... Egyre jobb! Amúgy ha olvassa, ha nem, akkor is úgy fogom írni, mintha nem olvasná. Ezért vagy utálni fog, vagy nem, nem érdekel (remélem ezeket a sorokat is olvasod:P)

Mára meg a terv egy szóló izzadás aerobik közben, utána fürdés, film majd alvás. Holnap meg találkozunk, megyünk Fridge-re, meg remélem hétvégén is együtt töltünk majd egy estét. Nem bánnám:)

Ennyit most, kommentek meg jöhetnek:)

Kezdem ott, hogy most vettem észre, hogy októberben feleannyi postom volt mint szeptemberben. No, de mindegy is.

Nem tudom ki emlékszik és ki nem, de volt egyszer egy olyan pasi az életemben, akit Botondnak hívnak. Boti normális gyerek, aranyos, nagyon közvelten. Elsőre egy hullámhosszra kerültünk, bár ő kifejtette hogy most nem akar semmilyen komoly dologba belekezdeni, hanem csak ismerkedni akar, aztán lesz ami lesz. Hát velem is ez volt, jól éreztük magunkat, nagyon jókat tudtunk beszélgetni, és persze elcsábított a kis dög. Nem bántam meg, egy este volt az egész, nem is lett folytatása. Rövid felvezető után jöjjön a lényeg: ma iwiw-es szörfölésemkor megpillantottam a nevét, gondoltam felhívom, hogy ugyanmár mi a helyzet vele. Hát majd visszahív, amit meg is tett. Még annyi hozzá tartozik a dologhoz, hogy szeptemberben összejött egy csajjal, és állítólag dúlt a láv. Kérdem is most tőle, hogy na, hogy állnak. Hát benyögi, hogy mióta a csajjal van, azóta annyian tapadnak rá, hogy nem tud nemet mondani 1-2 meghívásnak. Kérdem hogy a másik fél hogy viseli. Hát viseli. Kérdem én, hogy milyen kapcsolat az ilyen? Ha a Gépészem ezt csinálná, hogy elmegy tök vadidegen csajokkal tegyükfelhogy színházba vagy moziba, lehet h közölném vele, hogy jó, menjen, de engem felejtsen el. A másik, miért szállnak el a pasik annyira maguktól, mikor mindenki tapad rájuk? Nem elég egyszerűen tudomásul venni, hogy okés, jó faszi vagyok, de hát ott van a párom... Akihez elvben gyengéd szálak is fűznek. Aztán persze jöttek a kérdések, hogy mi velünk mi van, meg hogy nem süt ki sok értelem a srác szeméből. Mi a fenéért jó, hogy megbántjuk a másikat? Nem mondom, hogy nem húztam fel magam kicsit sem, mert ne kérdezzünk már ilyeneket! Néha tényleg nem értem a férfiakat, hogy ez ugyan miért jó nekik.... Ilyeneket kérdezni, mondani, megjegyezni.... Néha nagyon gyökerek bírtok lenni, kedves férfi olvasóim. Már ha többen vannak persze... Mért nem lehet normálisan viselkedni, érdeklődni a másikról? Olyan nehéz az? Mért kell nagyarcoskodni egy olyan ember előtt, aki ismer titeket? Hm? Erre adjatok nekem választ, hátha okosabb leszek....

Istenem, mennyire szeretem, mikor egy hét nem a hétfővel indul, hanem a keddel. És ez is csak csütörtökig tart! Kár, hogy nem minden hét ilyen, mert akkor biztos, h hétrét vigyorognám végig a munkanapokat:) Bár most sem panaszkodhatok, mert röpke 3 óra és mehetek a dolgomra! Viszont sötétben érek haza, ami nem annyira öröm. Erre tegnap délután 5kor, vagy inkább este 5kor döbbentem rá, mikor hazafele sétáltunk a Gépészemmel...

Péntek este szimplán annyi történt, hogy hazaestem, ha jól emlékszem időben. Nem is történt aznap semmi említésre méltó dolog. A cég szerverére töltöttem fel a dolgokat, ezzel szórakoztam úgy 2 órát. Aztán otthon meg döglés volt. Szombat szintén hasonló szellemben telt el. Felkeltem, majd elindultam a Mammutba vásárolni egy kört. 6 környékén a hídon összekapartam a másik felemet, azt elindultunk hozzánk. De jött a nagy ötlet, h menjünk át a haverjához, és aludjak ott, mert így most ketten lennénk:) Én meg persze bele is egyeztem (őszintén szólva hülye lettem volna ha nem-et mondok, de most nem?!). Reggel az kicsit fájdalmas volt, még akkor is ha +1 órát aludtunk. Mivel reggel tündérbogaram indult melózni, én meg mentem vele. De csak az albérletig. Vissza is sikerült aludnom, 3kor meg eltéptem aerobikozni. Azt hiszem lassan már látszódik is az eredménye az 1 hónapos ugrálásomnak, aminek nagyon örülök. És jobban is érzem magam. Kiegyensúlyozottabb vagyok:) Bár ez szerintem másnak is köszönhető:):) Este főztem kínai édes-savanyút meg gondoltam sütök valamit. Persze hogy máffint, mert abban jó vagyok, de untam már a lekvárosat meg a kóbászos-sajtosat is. Így a választás egy kókuszosra esett. Sikere is lett:):):):) Szerencsére másnap elvben nem kellett volna korán kelni, de párom (hogy egyemmmeeeggg) korábban felkelt (7kor...), én meg azt sem tudtam h hol vagyok:) A reggeli az ő reszortja maradt:) Jó is volt:) Délután 1 környékén meg felkerekedtünk, mert kurva jó idő volt és mászkáltunk egy szép nagy kört a városban. Este még átnéztünk Lacoshoz, onnan meg hazaléptem. Az ébrenlétet 9ig bírtam, amikor is befordultam a fal felé, és elkezdtem a birkákat számolni. De még az elsőig sem jutottam el, már alukáltam bőszen. A hétre meg mi várható? Ma találkozok bnémmal, aki ki van borulva. Bár szerintem csak fölöslegesen hergeli magát mindenféle hülyeségen, és ő sem tanulta még meg, h be tudja vonzani a rosszat... Holnap talizok párommal, csütörtökre offolom magam. Szerintem akkor iktatok be egy aerobik órát is, helyet kell csinálnom a pénteki zabálásnak. Bár amennyit most ettem a hétvégén... Brutális volt! Bár csak zöldség volt meg gyümölcs, de bőven sok volt:D Szóval péntek dobálás meg ebéd meg este buli. Remélem jól fog sikerülni, már megy a szervezés. Ma foglaljuk le ugye a helyet, meg mondjuk meg h milyen alkohol legyen:) Megatöbbi:)

Most ennyi, majd még jelentkezem:) Písz end láv forevör:)

Csak hogy az ismét hétfő után legyen egy ilyen is:)

Igazából a hét első két napján halálra güriztem magam, de persze Atihoz volt még erőm. A főnököm a szokásos agymenéseivel jön, szerintem valami baja lehet. Elég lekezelően bánik néha velem, de őszintén szólva leszarom nagy ívben. Szerdán eljutottam aerobikra, le is izzadtam tökig, tegnap meg otthon hódoltam e sportnak, most meg izomláz támadott meg, de nem bánom. Úgy volt h megyek valamikor Tomival spinningelni, de a mai napig nem hívott h most mi van vagy mi nincs. Szerintem ma meló után eltépek Westendbe fülbevalót venni (diplomaszórásra persze), mert nem fekete pöttyöt akarok, hanem fehéret. Tudom, eget rengető problémák:) De hát ez van. A buli alakul, végül a BMF kávézójánál maradtunk, kedden megyünk B-val lefoglalni, meg pia rendelést leadni meg ilyenek. Leszünk páran, max 20-an. Aztán majd kiderül h lesz-e onnan másfele is további party vagy beérjük a trécselünk és iszunk fílinggel. Ati mindenáron venni akar nekem vmit. Mondtam neki h egyrészt minek, másrészt nehogy csokit merjen venni, inkább könyvvel lepjen meg. Uh a hétvégi program az lesz, hogy elmegyünk a Corvin bevásárló központba, azon belül is könyvesboltba és végigmutogatom h milyen könyvet olvasnék el szívesen:) Szerintetek?:) Imádom ezt a gyereket, de tényleg!

Ja és a jogász... Hát a f*sz kivan vele, de tényleg! Gondoltam megpróbálok vele emberi kapcsolatot kiépíteni, de esélytelen. Tök úgy érzem h a múltban él, állandóan azzal jön h milyen voltam. Meg hogy megvolt-e nálam az önvizsgálat. Meg, bár nem értem milyen önvizsgálatnak kellett volna meglennie? A lelkiismeretem tiszta. De kár erőlködnöm. Sajna Ati is tud erről, próbál okos tanácsokkal ellátni, meg h ne foglalkozzak vele. De én hülye fejemmel vagyok annyira naív h elhiszem h lehetünk még jóban. Szívem szerint leosztanám és elküldeném melegebb éghajlatra. Tegnap is írt, utána 1 órán át izzasztottam magam h higgadtan tudjak válaszolni. Sosem fogja fel, h mennyire szarul esett nekem h mindenbe belekötött. De persze erre az lesz a válasza h úgy voltam neki jó, ahogy voltam. Meg hogy sosem figyelt arra, amit mondtam neki, hogy ez nem jó ésatöbbi. Nem véletlen maradtam vele még szilveszter után is... Mert próbáltam a lehetetlent, hogy hátha jobb lesz. Hát nem lett. Lehet h megírom neki az én kis mondókámat. Ja és hogy rideg meg lekezelő voltam vele. Jégkirálynő vagyok b*sszameg! Érdekes, a többi ember nem ezt mondja rólam. Most nekem is konstans nyálaznom kellett volna, mint ahogy ő tette? Meg a buta féltékenykedései? Áh! Már megint kiakadok. Sztem megírom neki amit gondolok, a választ meg olvasatlanul törlöm. Hát ennyi. Töketlennel meg nem beszéltem egész héten. Nem is baj. Ő is egy farok. Áh, borjasztó, nah....

Remélem a hétvége kárpótol, főleg úgy, hogy a hétfőt együtt töltjük Atival. Remélem nálam aludhat majd vasárnap:) Jó lenne, mert tegnap sem láttam, megeshet h ma sem fogom...:( Hiányzik azért, na:( Jövő hét meg rövid hét lesz, 3 nap meló:):):) Öröm:)

Ennyi:)

De akár írhattam volna azt is, hogy egy remek hétvége után ülök itt majdnem délben a céges gép előtt és fosom a szót szokás szerint. Nos, visszakanyarodva a csütörtök estéhez. Hát megint mocskosul kellett tévednem... Bebizonyosodott az, hogy a pasiknak tök mindegy, hogy épp a kocsit törték össze vagy leszakadt az ég, vagy háború van, ők mindig képesek a szexre. Bár én ezt most feszültséf levezetésként értékelem... Hát igen, erről nem fogok többet osztani, mindenki gondoljon hozzá azt, amit akar:)

Pénteken hulla voltam, a buszon csak annyi járt a fejemben, hogy baleset. Semmi már. Le is léptem előbb a melóhelyről, mert egyszerűen nem tudtam semmire sem koncentrálni. Akkor jött ki rajtam minden. Durva volt, és nem kívánom senkinek sem azt az érzést! A főnök persze b*sztatott, aztán közöltem vele a tegnap esti kalandot, akkor visszavett, de még akkor is hajlamos volt szőkének nézni. Amit köztudott, hogy utálok. De már nem is akadok fenn, mert minek? Szóval leléptem, kurva hulla voltam, be is aludtam egy kicsit, majd jött aranyvirág gépészem vacsira. Boroztunk, ettünk, beszélgetünk. Azt est végét meg mindenki gondolja oda:P

Reggel tojásrántotta volt a menü, vagyis inkább hagymás tojás:) Aztán életem párja elment haza (mert ugye most a bkv-hoz van kötve), majd este 5 fele visszatért. Elkezdtük nézni a Robin Hood-ot (az újat), de valami miatt egyikünket sem kötötte le, így inkább egymással foglalkoztunk:P Pizzazabálás után jött egy fürdés majd alvás.

Vasárnap meg annyi volt a programom, hogy elmentem aerobikra megmozgatni hájaimat, hogy két hét múlvára legyen vmi emberi formám (nem mintha nem lenne, na de mindegy). Aztán még bném is felhívott, hogy elmesélje, hogy párom állandóan rólam áradozik:) Tiszta szerelmetes az a gyerek, én azt sem tudom hogy csináltam (csináltam egyáltalán vmit is?!), csak adtam önmagam.

Ma meg kiderült, hogy a kocsi a totálkár definíciót is kimeríti. Hát, ez hogy lesz megoldva, azt nem tudom, mindenesetre pozitívan állok a kérdéshez, hogy minden rendben lesz. Meg inkább a kocsi törjön, mint mi.

Most meg ülök, ami délelőttre volt, az kész, remélem jön még vmi móka és kacagásos meló, mert nem akarom magamat szanaszét unni. Nem szeretem az ilyen napokat. Még egyedül vagyok...

A diplomaszórásra a papír megjött, kb úgy írták le a helyemet, mintha moziban lennék:) És az első sorba szól a jegyem... Remek... Öröm és boldogság....

Most ennyi, megyek enni:)

ui: megint rá kellett jönnöm h Töketlen egy pöcs... Meg a jogász is... Borjasztóóóóóóó

Nem, nem szexbalesetről fogok beszámolni, de valahol muszáj kiadnom az elmúlt 3 óra történését. De nem rohanok előre, megosztom a tegnapi napot is.

Szerdán bementem dolgozni. Egyszercsak hív aranyvirág főnököm, h a pendrive-ot nehogy ne vigyem magammal. Kérdésem persze az volt h most akkor megyek ki kiállításra? Aszongya jah. Mondom hejj, de jó tudni, ahhoz képest tegnap még arról volt szó, hogy maradok bent. Rendben. Olyan 3/4 12 környékén el is indultam, elsőre odataláltam, minden rendben volt. A kiállításon SEMMI nem történt, azt leszámítva, hogy volt pár riszáló csaj, meg 1 kurvaizmos gyerek, amin legeltettem a szemeimet, de ennyi. Semmi több. Aztán beszéltem Attilával, mondta 3 környékén h megy haza. Én persze bedobtam az akkor-most-nem-jössz-ki-hozzám keresztkérdésemet. Persze poénból. Ő meg komolyan vette és kijött. Nagyon örültem neki, imádom azt a gyereket! Fél 6kor le is léptem, mert senki nem volt sehol. De tényleg. Alig volt kint valaki. Hazafele kurvára elbaktam vagy 3szor az utat, aztán a hiszti határánál (miután már 3szor körbejártam az Aréna Plázát meg vagy 6szor nem jófele mentem-pedig a térkép aszonta h erre kell mennem ám) felhívtam Attilát (az élő GPS-t) hogy ugyanmár hogy a mocskoskurvaéletbe jutok haza. Aztán hazajutottam. Párszor szabálytalankodtam, de leszarom.

Majd eljött a mai nap, találkozás volt betervezve Attilával. A nap gyorsan eltelt, vagy 4 órát agyaltam egy fos problémán, uh első dolgom az lesz holnap, hogy írok a németeknek, hogy segítsenek, mert már a hajam tépem szálanként. Na, eljött a hét óra, indulok lefele, hogy itt van életem értelme, elmegyünk vásárolni. Az a kis zizi persze megint meglepett:) Indulunk el, Fecske utca. Előttünk tábla h útjavítás. Kérdem Atit h tényleg erre akarunk menni? Persze! volt rá a válasz. Megyünk, egyirányú utcák, jobb kéz szabály befigyel. Sehol semmi, indulunk el, egyszer csak nagy csattanás- belénk jöttek. Ha kicsit előrébb megyünk, telibe kap a kocsi.... Légzsák ki, fül cseng, nézek körbe h miafaszvan. Hát ütköztünk. Nem kicsit, nagyot. Legalábbis nagyot szólt az biztos. Szegény párom azt sem tudta mi van, persze egyből tőlem kérdezte h minden rendben van-e. Az volt. Ő volt a balfasz, mert nem tartotta be a jobbkéz szabályt, viszont mellette szól az h kurvára nem lehetett kilátni mert a kibaszott kocsik mindig úgy parkolnak h semmit se lehet semerre sem látni. Jött a pasi h rendőr ésatöbbi, mert kell, pedig betétlap is befigyelt, ergo kurvára fölösleges volt ez a kör. A lényeg h a jobb első kerék meghalt, szóval nem tudtunk semerre sem elmenni, jött a tréler h elvigyék a kocsit. Majd december elejére kész lesz. Szóval kurvára szopás volt az egész, megőriztem a hidegvéremet, mert értelme nem volt h nekiálljak parádézni, mert minek? Még mindig azt az elvet vallom h minden okkal történik, még akkor is ha elsőre nem tudod a miért?-re a választ. Én azt hiszem megtaláltam. Két opció lehetséges: vagy ez a dolog még jobban összekovácsol minket, vagy szétzilálja a kapcsolatunkat. Utóbbit nem hiszem, mert ez bárkivel megtörténhetett volna. Talán ez egy jel volt, hogy óvatosabb legyek, vagy Ati legyen az, nem tudom. De levonom a következtetéseket az biztos. Annyira aranyos volt mikor aggódott értem, h úristen, minden rendben. Imádom azt a gyereket! Most meg bort szürcsököl, mert tegnap is csak erre volt erőm, akkora agymenés volt. Bár eléggé beálltam, ma talán nem fordul ez elő. Megbontottam a német bort, amit diplomaosztón akartam megvedelni, de azt hiszem h ma muszáj. Mondhatnám h tökéletes alkalom h megbontsam, de nem mondom. Mert nem az. Vicces mert eszembe jutott az, hogy mekkora mocsok nagy mákom van. Gondoljatok bele, fél méterrel előrébb vagyunk, akár még mentő is jöhetett volna hozzám. 4 évvel ezelőtt is mákos voltam, mert ha nem műtenek, akkor most nem körmölök. Valaki nagyon vigyáz ott fent rám, és ezért ezer köszönet! Egyszerűen hihetetlen h a sors miket tud művelni! Egyszerűen nem találok rá szavakat. És igen, a vonzás. Kérdés az, h ki vonzotta ezt be? Attila v én? Bár már mondtam neki h szerintem néha életveszélyes dolgokat művelek, mikor vezetek. De ő meg gyakorlottabb mint én... Szóval... Nem tudom, de ezen már annyira felesleges kattogni. Azt tudom h most nagy szüksége van rám. Itt is alszik az este, egyszerűen nincs szívem azt mondani neki h menjen haza. És hogy lesz-e valami? Esélytelen! Ma ölelést kap, sokat, és támogatást.... Mert tudom h erre van szüksége... És hogy megviselt-e a dolog? Kicsit. Mert ilyenkor mindig rájövök h bármikor bármi történhet az emberrel. Sosem lehet tudni h mikor ér véget... Sosem.... Ezért éljetek úgy, mintha az lenne életetek utolsó napja! Mert én is ezt teszem, mert szerintem nincsen más választásunk. Sosem lehet tudni h mit hoz a holnap, ezért minden egyes percet ki kell élvezni! Tegyétek ezt, én is ezt teszem! Mert az emberi élet múlandó......

Na, kicsit el vagyok maradva a szófosással, ezért most pótlom. Pénteken mentem haza, azt hittem sosem érek be. Persze a vonat szokás szerint késett, mert mért is lenne pontos (az olyan snassz lenne...) Otthon semmi, elmeséltem anyuéknak Attilát, persze egyből: ki, honnan, mit csinál, apja, anyja, tesó, hány éves, hogy néz ki stbstb. Szombaton irány tesóm, családdal együtt. Itt sem történt semmi, azt leszámítva h szarul voltam hazafele, sztem a kajával nem volt vmi kerek.... Vasárnap az meg agyhalál volt! Úgy indult, hogy késett kapásból visszafele a vonatom... Röpke 20 percet. Hát kész szenvedés volt a feljutás, viszont a 20 percből 10et lefaragott a MÁV. Viszont megfogadtam, hogy többet soha de soha nem megyek MÁV-val haza, inkább vezetek, akármekkora hó van. Sokkal kényelmesebb.... És kint várt az én tündérvirág virágosfiúm:) Annyira de annyira jó volt látni, ölelni...:) Egyszerűen imádom! Na jó, a csöpögést most hagyom abba, mert elúszik a gépem a helyéről:)

Hétfőn meló fejfájással egybekötve. Azt hittem sosem lesz vége a napnak. Este elmentem levezetni a feszültséget, egész jó volt az aerobik óra. Kellett már.

Tegnap este meg Ati legjobb barátjával mentünk el inni, be lettem neki mutatva. Majd leléptünk hozzám, mert már nagyon nem bírtunk a vérünkkel... Azért visszafogtuk magunkat, de hát akkor is! Teljesen megőrjít ez a gyerek, és most már kijelenthetem, hogy teljesen beleszerelmesedtem:) De annyira! Szívem szerint minden reggel mellette kelnék, vele feküdnék (le:)), ááááá!!!!! Már megint csöpögök b*sszameg!:) Szóval ezt teszi velem, bár kicsit félek, hogy a hirtelen jött érzelmek gyorsan fognak elmúlni...:( Aminek nem örülnék, de úgy vagyok vele, hogy mindent megteszek azért, hogy végre egy épkézláb működő, hosszútávú kapcsolat legyen! Bár tegnap kitoltam vele, mert meg volt beszélve hogy negyed 8kor jön. Ebből az lett, hogy felhívott negyed 8 után, hogy kicsit később jön.. Erre persze mocsok mérges lettem, mert utálom, ha valaki késik. Inkább beszéljük meg későbbre, mint késsen. Aztán fél 8 előtt hívott, dög módon nem vettem fel. Szép kényelmesen elolvastam amit akartam, csigatempóban felvettem a kabátot, szép lassan csordogáltam le a lépcsőn, mikor megint hívott:) Azt sem vettem fel. Leértem és persze sehol nem volt. Felhívom, hogy mi a f*sz van, erre mondja h menjek a sarokra. Kösz, van kettő is, egy jobbra egy meg balra, azt laza mondattal elküldtem a fenébe, hogy szívassa más agyát. Erre jön, futva, hogy ne haragudjak stb, persze elmagyaráztam neki hogy mi az ábra és ilyet többet nem. Utána benyögte, hogy ezzel annyira beindítottam, hogy már akkor alig bírt magával:) Hm...:):):) Úgy volt, hogy ma találkozunk, aztán most még sem, mert hulla fáradt, húúú, így meg tudok menni aerobikra:) Asszem:) Legalábbis szerintem akkor elmegyek, nézek is órát magamnak. Hát mégsem, feltéve ha 5re hazaérek, akkor megyek. De amúgy meg vasárnap volt kinézve magamnak. Majd meglátjuk, max otthon gyúrmázok egyet:) Csütörtökön elvben tudunk találkozni, pénteken meg főzök egyet, meg nálam alszik. Na, az minden lesz, csak nem alvás. A szombatot meg együtt töltjük, a-tól z-ig. Hát ez szép lesz megint:)

Ennyi a reggeli agymenés, megyek és kezdek magammal valamit:) Szép napot!:)

Egyből a lecsóba: hétfőn találkoztam B-val, persze a téma a két srác:) Annyira de annyira imádom Atit, hogy azt elmondani nem lehet:) Kezdek szerelmes lenni, de tényleg! Nagyon durva:) Találtam az egyik boltban egy sötétrózsaszín csíkos inget, persze felpróbáltam csakazértis, és rájöttem, hogy jól áll a gönc, uh jött velem haza. Meg mellé még egy pulcsi, de erről ennyit. Bevásárló partnerem vett 2 gatyát, majd ettünk egyet a Burger Kingben. Utána elindultam ki Pólus Centerbe, előtte felhívtam Atit, mert mért is ne? Erre kiderült h előbb végez, kijön utánam, aztán majd meglátjuk h mit csinálunk. Megvettem az órát, beszéltem anyámékkal, aztán beültem könyvesboltba körbenézni, ahol találtam egy könyvet, amit ott el is kezdtem olvasni, ami persze jött velem haza. Végül beesett Ati olyan 4 fele és felmentünk a Hármashatár hegyre egy kicsit csöpögni. Majd tesójához, onnan meg hozzánk, mert éhesek voltunk. Hát nem mondom azt, hogy nem gerjedtünk egymásra, mert akkor hazudnék, de nem akarok semmit sem elkapkodni (semmi röhögés odaát, tényleg így van- bár be kell valljam, kurva nehéz kibírni...:).

Kedden volt egy találkozóm Böle egyik haverjával, erre kivel futok össze a villamos megállóban?! Bölével! Lestem is nagyot, beszéltünk pár szót, majd ment órára. Most is elgondolkodtam azon, h vajon mi a fenét ettem ezen a gyereken?! Sosem tudtam rájönni, de hiába, a szerelem vak, vagy mi. Onnan gyúrni mentem, nem volt rossz, majd persze a szokásos esti csöpögés másik felemmel. Elnéztünk a Nemzeti Színházhoz, ott gusztustalankodtunk egy ideig. Komolyan mondom, ha más csinálná azt mondanám h fúúúújjj, de gusztustalan meg hasonlók, de most én is ezt csinálom, uh befogom a számat:)

Szerdán szinte semmit sem csináltam, a szokásos esti mókán kívül. Ma pedig elmentem megint aerobik órára, ahol sikerült a bal lábamat meghúzni már az óra kezdete előtt, de én persze nem léptem le, kínoztam magam, most meg bicegve járok. Tudom, ügyes kislány vagyok, vállveregetés és hasonló gratulációk jöhetnek:) De ma kaptam virágot:) Mert tegnap kaptam h lesz virág stb, én meg a vágott gazt nem szeretem, mert 1: kurva drága, 2: elhervad, ergo kidobott pénz szó szerint. Ezért mondtam Gépészemnek, h ha virág, akkor már cserepes, de olyan, amit nem nyírok ki gyorsan:D Erre ma beállít nekem egy karácsonyi kaktusszal, aminek sötétrózsaszín a virágja:) Őszintén szólva tök örültem neki, mert egyet már nevelek, és még ki sem nyírtam. Mondta h a virágos csaj is közölte vele h lánynak ilyet nem illik venni, de én erre csak annyit tudok mondani h nem akarok én hagyományos pár lenni, én ennek is nagyon örülök. A rózsaszín meg csakazért volt, mert annyira szeretem a rózsaszínt:) A végén még tényleg megkedvelem:) Vasárnapig nem látom másik felem, persze ma is volt csöpögés, most a Margit szigetre koncentráltuk a nyálunkat. Undorítóak vagyunk még mindig:D De nem tehetek róla, imádom ezt a gyereket, pedig azt is tudom h nem jó pasi, de leszarom, mert igen, KELL nekem! De nagyon! Azt érzem h lenyugodtam, hogy ízi van és semmi stressz és nyugalom és písz meg zen meg béke meg amit még akartok. Nem is emlékszem, hogy mikor éreztem ezt utoljára, de őszintén szólva úgy érzem, hogy megérdemlem. Megérdemlek egy rendes srácot, aki nem veri át a fejemet, aki úgy szeret ahogy vagyok, akivel működik minden (na igen, itt még van felderítetlen terep:P), elfogad, lehet vele beszélgetni, együtt lenni, csend is ugyanolyan jó mintha épp eszmét cserélnénk, szóval minden egyben van együtt, ahogy kell. És igen, kezd rám telepedni a rózsaszín köd, de nagyon. De ezzel nem csak én vagyok így, úgy érzem, aminek nagyon örülök:) Remélem gyorsan el fog telni a hétvége, mert már most hiányzik...:)

Joccak mindenkinek, legyetek boldogok és ne adjátok fel az álmaitokat, mert minden valóra válik, csak türelmesnek kell lennetek! Higgyetek nekem, ez így van! :)

Nos, van mit sztoriznom az biztos. Hál'Istennek végre nyugi van, azaz szabin vagyok, és lassan megyek majd Westendbe, meg majd Pólusba is, utóbbi még kiderül h ma lesz-e terítéken, vagy marad szerdára, vagy másik napra.

Na, de kezdem is a mesét. Pénteken beszéltem Szabival, elmeséltem neki Attilát is. És megkérdeztem tőle, hogy ő valaha akart-e tőlem valamit is. Erre annyi volt a válasz, hogy nem volt idő ilyesminek kialakulni... Ahham, hihetőőő. Meg hogy mikor Gyulától elrohantam, az kivitte  a haját. Akkor ez kölcsönös, mert akkor én is kiakadtam rajta, hogy hogy lehet valaki ilyen pöcsfej f*szkalap, mint ez, és az volt az a pont h nem akarok róla tudni és hallani sem. De öröm és boldogság, hogy 4 hét múlva jön haza... Kurvára leszarom, csak a könyvemet adja vissza, aztán szevasz-tavasz.

Pénteken Attila késett, mert nagy volt a forgalom meg a hídról nem tudott eljönni időben, így fél 8 fele ért a Rákóczira. Átölelt, egy puszi még egy puszi, aztán a 3. puszi kicsit félrecsúszott és a számon landolt. Én erre köpni-nyelni nem tudtam, mert mi ez már, meg miért? Ezen járt az agyam, hogy én ezt még nem akartam stb. Aztán Ati szerint ez így volt jó. Elmentünk megnézni a Hibrid c. filmet, hát... Néha lestem én is h WTF?!?!?! Volt ott minden, érdemes egyszer meglesni. De elég sokkoló néhol:) Aztán kérdeztem Atit h most mi együtt v külön v mi van, aszongya h leszek-e a csaja? Mondom h hát persze:) Uh most együtt járunk. Még mindig idióta ez a szó h együtt járunk, na mindegy. Szombaton Mikiékkel ittam, kaptam az osztást ott is, de nagyon jó volt beszélgetni velük:) 4 kannal:) Élmény volt:) Tegnap délután elléptem aerobikra, most meg úgy mozgok mint egy 70 éves. Mindenhol izomlázam van, uh ma nem is megyek majd csak hnap. Este találkoztam Atival, elmentünk a Parlament elé, eléggé felhúztuk egymást (nem úúúgggyyyy, na vagyis de:) . A hormonok dúlnak ezerrel, mocskosul meg tudnám dugni, de most komolyan, bár ő is így van velem, de mondta h nem akarja elsietni a dolgot, ezért szeretne várni 3-4 hetet. Erre simán szembe röhögtem hogy hihetőőő, aztán valahogy 5 hét lett a vége:) Akkor meg természet anyánk is kussban lesz:) Este megint találkozunk, ma irány a bevásárlás és hasonló móka-kacagás. Sosem gondoltam volna, hogy lesz még férfi a földön aki ekkora hatással lesz rám, és az a durva, hogy kezd megszépülni a srác. Mert ugye az elején azt mondtam, hogy tökre nem gyere be meg minden meg nem jó pasi, de mostanra már kezdem megszokni az egészet:) Nagyon kedvelem és a rózsaszín köd bizony ott van a fejem felett:) Kőkeményen, már csak arra vár h lecsapjon rám:):) Mára ennyi, majd jön a többi csöpögős rész is:)

Ma azzal a tudattal megyek haza, hogy hétfőn nem kell jönnöm, mert 1 teljes hétig szabin leszek:):) Na, de jön az élménybeszámoló:)

Szerda este ugye találkoztam Attilával. 7-re volt megbeszélve a Rákóczi téren. Első kérdése az volt a puszi-puszi után h ét v sima csoki. Nézek rá bután, hogy mi a f@sz van, aztán kinyögöm h sima. Erre kezembe nyom egy 4es csomag Ferrero-t:) Utána meg a kezembe adja az étcsokis változatot:) Hát komolyan mondom, így folytatódik a dolog, nőni fog a seggem. Kurvagyorsan:) Na, kínaiba akartunk menni, de zárva volt, így sikerült felfedezni egy olasz kajáldát, ami sztem kicsit puccos hely volt, de egye-fene, megteszi. Persze pizzát ettünk, nem is kicsit, és vicces volt h csaj létemre majdnem betermeltem az egészet:) A bor, amit kaptunk hozzá durva anyag volt, 1 pohártól is mosolyogtunk mint a tejbetök:) Egész jól elbeszélgettünk, bár mindketten fáradtak voltunk. Persze mindenáron csókot akart, de nem adtam. Helyette megengedtem h megfoghatja a kezemet, de persze érezze magát megtisztelve h megteheti. Így sétáltunk el a Boráros térra a Duna partra. Jó, tudom, eléggé ilyen tini lávnak tűnik a dolog, de akkor ott...:) Leültünk egy padra, beszélgettünk tovább, persze még mindig a csók-projekten dolgozott lelkesen, de nem hagytam magam. Nehogymár 1 hét után legyen itt vmi is! Itt csesztem el anno Csabit is, hogy túl gyorsan történt minden... Ezt most nem akarom:) Na, elindultunk hazafele, ház előtt nagy ölelkezés, és az a kis szemét dög elkezdte a nyakamat csókolgatni, én meg ettől persze begerjedtem, duplán is, és akkora sprintet vágtam fel a lakásba hogy még én is meglepődtem magamon:) Annyira váááááá! Hogy én gondolatban miket teszek vele! Húh! Aztán tegnap meg a telón csüngtünk úgy 3szor is, meg sms-ek meg ilyenek.

Őszintén szólva kicsit azért tartok ettől az egésztől. Hogy mi lesz ebből és hogy lesz, meg jó lesz-e, meg ilyenek. Meg félek, h megint az lesz, hogy kiadom magam és hatttalmasat esek pofára. Amikből persze már elég volt az elmúlt 3 évben, mióta Bölével vége lett, mert azóta gyakorlatilag nem volt egy épkézlábnak mondható kapcsolatom... Pörki meg hát egy külön fejezetet érdemel az életemben. Látszik, a gépészek a gyengéim, már érik a gépészek kíméljenek! póló:) Amúgy a félelmemről tud Ati is, és mondta h akkor nem rohanunk és megvár. Persze nem veszem be a szövegét, bár lehet h érdemes lenne, mert rég nem találkoztam ilyen pasival. De mégis, mi van, ha szopat ez is? Osztja h ő nem, meg én kellek neki, meg nincs senki más, de mi van, ha mégis?... Jó, persze, jöhet a duma, hogy kár futni a köröket magamban, engedjem el magam és hagyjam h történjen az, aminek történnie kell. De hát ott van megint a pofára esés lehetősége. Mert tényleg kedvelem ezt a srácot, meg látok is benne jövőt, ebben az egészben, és boldog is tudnék vele lenni... De mégis visszatart a félelmem...

Más: sztem Csabi szétment a nőjével, biztos kiszerelmesedtek egymásból, plusz Töketlen hétfőhöz egy hónapra hazajön magyarba dolgozni. Pont ezt mondtam lakótársamnak, hogy az lesz, h mire ő hazajön, én addigra fülig szerelmetes leszek valakibe. El kell mennem boszorkánynak lassan, mert életveszély h mennyire bejönnek a tippjeim...:)

Ma reggel arany tündérvirág egyetlen évfolyamtársamra úgy kiakadtam, mint a vonathorog! Szerveztek vmi vacsit, amiről kiderült h zártkörű, és le is mondtam, erre kaptam a leányzótól egy olyan levelet, amiben közli, h én sem hívtam meg sosem sehová, így ő sem fog. Nabummneki, most mi lesz?! Rohadtul nem hiányzik az, hogy olyan helyen legyek, ahol amúgy nem látnak szívesen. De minek kell ezt még tovább ragozni, nem értem... Mindegy.

Pont most hívott Ati (sztem vmi érzéke van ahhoz, h mikor jut éppen eszembe:), és este lehet h elnézünk moziba. Van 1 film, ami érdekel, a Hibrid:) Sztem ma az lesz terítéken:) Na de most ennyi, megyek zaklatom a németeket:)

De szó szerint! Na, kezdjük ott, hogy hétfő este elmentem aerobikra. Hát nem semmi volt:) Negyed óra után izzadtam, fél óra után majdnem meghaltam, 45 perc után azt mondtam h vége lehetne, 1 óra után felfrissülve szökdécseltem hazafele- persze a telefon a fülemen és persze hogy Attilával beszéltem:)

Kezd kurvagyorsan leereszkedni az a rózsaszín felhő, amit utoljára még Bölénél éreztem. Ez a mocskosul egymásra vagyunk gerjedve, állandóan a telefonon lógunk mikor nem találkozunk, ( az előbb is ő hívott fel), mindent tudni akarunk a másikról és még sorolhatnám. Tudjátok, mikor érzitek h a másiknak is kellesz és minden egyes percben rá gondolsz és nem tudsz elszakadni a gondolatától, és mikor találkoztok előtte egész nap egy vigyor ül ki a fejetekre amit semmivel sem lehet lemosni onnan ésatöbbi. És most velem pontosan ezek vannak:) Nagyon durva. Sosem gondoltam volna, hogy egy pasi ilyet ki tud belőlem hozni, de ő megcsinálta. Remélem nem olvassa a blogot:) Mert akkor mindent megtud rólam, azt meg nem akarom. Küzdjön:) Kedden is vagy 1 órán át telefonon lógtunk, ma is 2x beszéltünk, hamarosan meg mehetek haza, plusz olyan kurva meleg van h azt elmondani nem lehet! Szóval teljesen az agyamra telepedett ez a gyerek, de bevallása szerint ő is így van velem. Persze én nem hiszem el, mert pasiknak sosem hiszünk el semmit sem az elején, a közepén is csak hébe-hóba. Hát ennyi. Kezdek szerelmes lenni mocskoskurvaéletbemár:) Mellesleg hétfőhöz 1 hónapra jön haza Töketlen. Annyira tudtam h az lesz h hazajön, nekem meg addigra pasim lesz. Ha TÉNYLEG így lesz, elmegyek jósnak vagy én nem tudom, de az azért már elég durva, nem? De most itt ennyi, megyek lebegni a ködbe:)